interjú [hazai hangok]  2009. szeptember 4. péntek   12:49

nincsen hozzászólás

  A Harap zenekarral beszélgetünk a pesti nyárban. Az első kérdésem nyilvánvaló: Miért pont Harap?
  
  Nahát, ezt még senki sem kérdezte! :) Minden zenekarnak nagy dilemmája a névválasztás, mi sem vagyunk kivételek. Kerestük az igazit. Az első próbák szüneteiben törtük a fejünket, volt is pár ötletünk, de nem volt köztük olyan, ami mindannyiunknak egyformán tetszett. Egyszer csak Ádi, a gitárosunk enyhén túlartikulálva benyögte, hogy legyen Harap. Felröhögtünk és ez maradt. Nem bántuk meg.
  
  A zenekar 2004-ben alakult. Mennyire volt akkoriban egységes a stílusról alkotott vélemény a tagok között? Mindenki elfogadta Zsolt ötleteit, elképzeléseit?
  
  Bár mindannyian más-más stílusú zenéken nőttünk fel, és most is eléggé különbözik a zenei ízlésünk, a zenéléssel kapcsolatos lényeges dolgokban mindig egyetértettünk. Az első a dal. Az a legfontosabb, hogy a dal jó legyen, hogy jól szóljon. Mindent ennek rendelünk alá. A különbözőségünk nem áll nagyon távol egymástól, egyikünk sem szélsőséges típus. A zenénk sem az. Kezdetben persze nem volt még olyan egységes a dalok jellege, de mondták, hogy bár sokfélék, mégis van bennük valami közös, amitől jó őket egymás után hallgatni. Szerintünk ez Zsolti vénájának tudható be, a dalok jóformán teljesen az ő elképzelései, a többiek pedig igyekeznek a legjobbat nyújtva kihozni belőlük a maximumot. A mostanában születő zenék egységesebb képet mutatnak, kialakult egy stílus, egy hangzásvilág, ami a Harapra jellemző.
  
  2005-ben elkészült a demo lemez, 2006-ban végigjártátok a tehetségkutatókat. Tudatosan felépített stratégiának tűnik. Jól látom?
  
  Megfelelő mennyiségű pénz, és kiterjedt kapcsolatrendszer híján az egyetlen lehetőség volt, hogy mások is hallják a zenénket, és lássanak színpadon. Sok érdekes történet és sok szívás volt, mert a legtöbb ilyen szervezmény csak műbalhé (muhaha...) valamennyi támogatásért, pénzért, és a végeredményt már előre tudják. Persze vannak jó kivételek, ahol tényleg számít a tehetség is, ilyet is tapasztaltunk, de ebből sokkal kevesebb van.
  
  2006-ban megnyertetek egy tehetségkutatót, melynek eredményeképpen az Universal lemezszerződést kötött veletek. Mennyiben befolyásolta ez a zenekar életét? A szakma felkapta a fejét?
  
  Nagyon örültünk a szerződésnek, mivel egyedül értük el. Nem volt hátszél, nem volt kenőpénz, csak a zene. Egy rádiós barátunk jelezte, hogy lesz ez az ominózus tehetségkutató. Bár akkorra már elegünk volt az ilyen eseményekből, erre az egyre még elmentünk. Mint kiderült nem hiába. Meg is lepődtünk a végeredményen. :) Azzal, hogy lett lemezünk, mindenképpen előreléptünk. Az már más kérdés, hogy a honi körülmények között, valamint a mi menedzseri adottságainkkal (negatív csúcs) mire mentünk vele. Sajnos nem tudtunk minden áhított kaput eléggé megdöngetni, de tény, hogy a lemez révén nőtt a Harap ismertsége.
  Szakma? Kikről beszélsz? Lassan olyan már, mint a focink - mindenki ért hozzá, meg is látszik. Nem érdekel a véleményük. Nem nekik játszunk, hanem a közönségnek, ők sokkal őszintébbek.
  
  Milyen eseményekre, fesztiválokra kaptatok meghívást? Hogyan történt az első lemezetek promótálása?
  
  Néhány olyan fesztivál, ahol előtte „tehetséges” bandaként jártunk, visszahívott rendes koncertre, ezek nagyon jól estek, valamint egyéb fesztekre is bekerültünk. Azfeszt, Mindszenti Rockfesztivál, Veszprémi Utcazene fesztivál, Művészetek Völgye, Zamárdi Utcafesztivál itt közönségdíjasok lettünk -, hogy csak párat említsünk. Akkoriban elég sok fellépésünk volt. A lemez promótálása nagyobb részt koncertezés révén valósult meg. Emellett szerepeltünk rádióműsorokban, pl. Danubius Hajrá Magyarok, Civil Rádió Rock-korszak, Lánchíd junior utóbbiak tudomásunk szerint máig is előszeretettel játsszák a dalainkat. Néhány cikk és pár lemezkritika is megjelent rólunk az album kapcsán.
  
  2008-ban megállt a lendület. Borult a papírforma. Mi történt?
  
  A promócióba, a sok fellépésbe ölt energia és pénz nem hozta az általunk várt eredményeket. Éreztük, hogy a következő lépcső meglépéséhez kevés a tudásunk. Már nem a zenei, hanem a marketing-menedzsmentbeli. Egy ideje már kerestük azt az embert, aki mintegy zenekari tagként a háttérmunkákkal, szervezéssel foglalkozik, de még nem találtuk meg. Ezzel egyidőben Ádi és a zenekar többi tagja között alapvető elvekben adódtak ellentétek, amikkel nem lehetett tovább együtt élni. A régi próbahelyünk megszűnése is akadályt gördített a zenekar elé. Ez egy nehéz év volt.
  
  Milyen változások történtek 2009-ben? Mik a további terveitek?
  
  Januárban Ádi kilépett, és a próbaterem gond is megoldódott. A trió zenében picit keményedett, átdolgozta a régi koncertanyagot, és új dalokat készített. Háry Péter javaslatára, felajánlására és az ő segítségével felvettük a Műbalhé c. számot modernebb felfogásban, majd ehhez a felvételhez videoklipet forgattunk. Megismerkedtünk egy menedzserrel, aki sokkal hitelesebben áll a dologhoz, mint eddig bármelyik ilyen forma. Jó kapcsolatrendszere, és konkrét elképzelése, stratégiája van az előrehaladáshoz. Pont olyan, amilyennek szerintünk egy menedzsernek lennie kell. Amilyenek mi nem tudunk lenni, mert mi dalszerzők-előadók vagyunk, nem utazóügynökök. Vele jónak ígérkezik a közös munka.
  Az utóbbi időben számos új dalt próbáltunk össze, szeretnénk ezeket hanganyag formában a közönséghez eljuttatni. Szándékosan nem használjuk a nagylemez kifejezést, mert egyáltalán nem biztos, hogy az lesz. Bár szeretjük az albumokat, jó együtt hallani egy csokor dalt, egy nagylemez profi elkészítése nagyon költséges, és nem is nagyon vesznek már lemezt az emberek. Inkább dalokban gondolkodunk.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: