beszámoló [koncert]  2002. december 23. hétfő   15:30

nincsen hozzászólás

  Kanada nyugati partján található egy nem jelentéktelen város, Vancouver. Csakúgy, mint a világ más nagyobb településén, itt is volt néhány, nem a helyi szokásoknak megfelelően viselkedő srác, akik a zeneiskolára kapott tandíjat nem az órák finanszírozásra, hanem kiszáradás elleni védekezésre használták fel. Talán éppen ennek a sok kocsmázásnak az eredményeképpen jöhetett létre Paul McKenzie vezetésével ez a kis csapat, akik már érkezésünkkor tekintélyes mennyiségű sört gurítottak le a torkukon és így figyelték magyar zenésztársaik produkcióit.
  
  Kezdésképpen a „fehérholló” Boiler/Böiler triója melegítette a tisztelt nagyérdeműt. Műfajában egyedülálló és színvonalú zenekar a street punk-oi vonalán halad, elég jó megszólalással. A rádióhallgató nagyközönség pedig hétről hétre hallhatja Andy Böilert műsorvezetőként az EstFm „legbénább” műsorában a Timebomb-ban, minden szerdán éjféltől. Mellesleg a csapatnak van egy kislemeze, ami koncerteken beszerezhető koncerteken. És a jövőre nézve: a zenekart hírbe hozták egy nagyobb német kiadóval is. Ha még jobban érdekel a Boiler, akkor egy videót letölthetsz az oldalról.
  
  Az est második zenekara a Deadbeats volt. Itt köszönnénk meg Oxy-nak (ének, gitár) a Peter And The Test Tube Babies és ezen koncertek színvonalas megszervezését. Ezt a kis kitérőt, azért itt követtem el, mert talán a szervezés okozta teendőknek és idegességnek tudható be, hogy látványos feszültség volt fenn a színpadon egész koncert ideje alatt. Nehezen akart elindulni a Deadbeats buli és elhangzott a közönség felé néhány nem éppen népszerűségnövelő megjegyzés is. Persze szegény embert az ág is húzza, ráadásul elég „pankossᔠtették a fellépésüket az egymás utáni húrszakadások, a trombitás lány látványos „már megint nem léptem be időben” fejhez kapásai. Szóval, ha most szeretted volna megcsodálni a Deadbeats kaliforniai ska-punk produkcióját, akkor adj még egy esélyt ennek a csapatnak, hogy még jobban összeérve bulizz rájuk egy nagyot. Az oldalunkon megtalálhatsz egy leírást a Deadbeatsről, ahonnét mp3-at is letölthetsz a zenekartól.

  A hangszerek és a söradagok színpadra helyezése után a mikrofonjához botorkált Matt MacNasty skótdudás, majd miután helyére állt, elkezdte fújni és nyomogatni hangszerét, kezdetét vette a kelta pub- punk közel másfél órás, kellemes meglepetést okozó produkciója. A Real McKenziest nem otthoni hallgatásra találták ki. Ezt a csapatot egyszerűen látni kell. Egyrészt megjelenésük (skót szoknya, felvarrókkal, gatya nélkül; magas szárú bakancs, térd zoknival), másrészt színpadi magatartásuk miatt. Ha éppen nem volt dolguk a hangszereikkel, akkor itták a sört, vagy verekedtek egymással, na és persze roppant népszerű volt a „kapd el a köpésemet” névre keresztelhető játékuk is. A zenekart kocsmák bontása illetve házak teljes körű felújítása előtt ajánljuk. Kerti partyk esetén kérjük kihelyezni a „Fokozottan tűzveszélyes” feliratú figyelmeztető táblát.
  
  A bulin elhangzott a skót turisztikát még legalább 1000 évig életben tartó Loch Ness-i szörnyről szóló „Nessie”, az ars poetic „Give us a Dram”, a St.Pauli (punk-rocker hamburgi futball klub) fanatikusoknak a „Raise the Banner”, az ivásról szóló „Pickled” és „Whiskey, Scotch Whiskey” számok, na és persze az Anyakirálynőről szóló „Bitch Off the Money”. A tánctéren ugyanaz a hangulat uralkodott, mint a színpadon. Aki nem ismerte eddig a Real Mckenzies-t, az biztos hogy a mostani buli után megszerette. A siker egyik mértéke a visszatapsolások száma. Ez háromszor is megtörtént és csak a road ellenkezésének tudható be, hogy a srácok nem jöttek vissza negyedszer is. Buli az élet, vagy valami ilyesmi lehet a zenekar életről alkotott képe. Koncert után a pultnál fogadták a gratulációkat és készségesen elbeszélgettek bárkivel a skót hagyományoktól kezdve a whiskey ivás kultúrájáig bármiről, persze némi mozgás-koordinációs zavarok közepette, de valószínűleg egész hajnalig állták a próbát.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: