beszámoló [koncert]  2009. augusztus 31. hétfő   10:34

nincsen hozzászólás

  Az év egyik legjobb felhozatalával büszkélkedő death metal klubkoncertjére nyáron került sor. Egy augusztusi időpont nem éppen a legideálisabb egy klub bulira, mert sokan épp a vízparton süttetik a hasukat, vagy egy fesztiválon tombolnak. Az igazi rajongók persze valahogy találnak időt és módot rá, hogy egy ilyen kiválónak ígérkező, 4 patinás névvel csábító koncerten részt vegyenek. Én is így tettem, és a Brutal Assault fesztivál után 2 nappal repetáztam a muzsikákból, ugyanis a cseh fesztiválon már mind a négy banda fellépését megtekintettem. Így nem számítottam nagy meglepetésekre, csak egy színvonalas programra, amit meg is kaptam.
  
  A kapunyitás után nem sokkal bele is kezdett a koncertjébe a kanadai Beneath The Massacre. A technikás death metalban utazó zenészek már jártak idén hazánkban, méghozzá az áprilisi Thrash And Burn Tour keretében zúzták meg a Dürer kert hallgatóságát. Most is azt kaptuk, mint akkor, és mint amit a Brutal Assault fesztiválon: magas zenei tudással eljátszott, komplex témákkal felvértezett death metal muzsikát, némi deathcore hatással. A precíz, dinamikus, feszes játék most is magával ragadta az akkor még csak a klubba szállingózó közönséget. Kényelmesen, az első sorból figyelhettem az észbontó gitártémákat, amiket Christopher Bradley csalogatott elő hangszeréből. Christopher a gitárjára koncentrálva ontotta a virgákat, a színpadi zúzásban inkább Dennis Bradley basszer és a masszív, kigyúrt Elliot Desgagnés énekes jeleskedett. A hangzás sajnos nem volt teljesen tiszta, de így is nagy súllyal nehezedtek az ember vállára a breakdown-ok. A setlist a cseh fesztivál számlistájával volt átfedésben: a Dystopia-ról volt a Reign Of Terror, az Our Common Grave, a Condemned, a Never More, a Tharsis, és a Mechanics Of Dysfunction című első albumról a Modern Age Slavery és a The System´s Failure. Remek nyitás volt a Beneath The Massacre koncertje, szívesen látjuk őket máskor is!
  
  Az ausztrál Psycroptic komplex death metal zenét játszik, és ők is megfordultak nálunk már idén. A februári The Black Dahlia Murder buli keretében láthattuk őket a Dürer kert színpadán egy energikus buli keretében. Ez a mostani fellépés még jobban sikerült: az erőteljes, tiszta hangzással megszólaló technikás dalok egyből megnyerték a hallgatóságot. Jason Peppiatt frontember most is mezítelen felsőtesttel vezényelte le a bulit, és teljes beleéléssel hörögte végig a szerzeményeket. Joe Haley élvezettel pengette a technikás gitártémákat, és testvére, Dave is dinamikusan ütötte a dobcájgot. Jason mellett Cameron Grant basszer volt még aktívabb a színpadi mozgásban, a Haley testvérek visszafogottabban muzsikáltak. A számok terén főleg az Ob(Servant) című tavalyi albumról mazsoláztak: hallhattuk a címadót, az A Calculated Effort-ot, a The Shifting Equilibrium-ot, a Horde In Devolution-t és a Blood Stained Lineage-et. Három régebbi dalt is játszottak, méghozzá a The Colour Of Sleep-et a The Scepter Of The Ancients-ről, valamint a The Isle Of Disenchantment címadóját és a The Sword Of Uncreation-t. A Psycroptic egy remek koncertbanda: ugyanolyan király fellépést adtak, mint a pár nappal azelőtti Brutal Assault fesztiválon.
  
  Az az igazság, hogy a Hate Eternal nem a szívem csücske. Bár korábban még szerettem Erik Rutan káosz-death metal zenekarát, az utóbbi időben egyre kevésbé bírom meghallgatni a zenéjüket. Emelett élőben egyszer sem tudnak jól megszólalni, így már azt gondolom, náluk tényleg koncepció a disszonáns témákból építkező, kaotikus dalszerkesztés mellett a masszív, örvénylő kásába torkolló élő megszólalás. Ez természetesen most is így történt, és mindent eltemetett Jade Simonetto dobjainak kalapálása, valamint egy nagy gitármassza. Jade játékára persze nem lehetett panasz, egy zseni a srác, ahogy villámsebességgel üti a blastbeateket, és teszi hozzá a díszítéseket. Erik is kitűnő gitáros, de a hangszere által keltett zajokat nem igazán lehetett hallani. Sebaj, a gonosz, ördögi színpadi kiállása és grimaszai nagyon hatásosak. A másik gitáros, Shaune Kelley nem volt jelen, bár a januári bécsi koncerten tapasztaltak alapján nem nagyon hiányzott, mivel ott sem tett túl sokat hozzá a hangzásképhez. Persze sirámaim ellenére nem volt olyan rossz a koncert, a sok fanatikus rajongó nagy beleéléssel rázta a fejét az olyan dalokra, mint a King Of All Kings, a Powers That Be, a Behold Judas, az I, Monarch, a Bringer Of Storms, és a The Obscure Terror.
  
  Végül a Baltimore-i Misery Index lépett a színpadra, akik fogós riffekkel is ellátott, zúzós death metal muzsikával koronázták meg az estét. Az ex-Dying Fetus-os Jason Netherton bandájának punk és hardcore elemekkel felvértezett death metalja tavaly már a harmadik nagylemezben manifesztálódott. A Traitors remekül sikerült mű, és ezen a koncerten is sok nóta hangzott el róla. A címadó mellett volt a We Never Come In Peace, a Theocracy, a Partisians Of Grief, a Ghosts Of Catalonia, az Occupation és a Ruling Class Cancelled. A régebbi lemezeket sem hanyagolták: a Discordia-ról játszották az Unmarked Graves-t, a Conquistadores-t és a Pandemican-t, valamint a Retaliate című első albumról a címadón kívül a The Great Depression hangzott el. Az EP-kről is kaptunk pár dalt a Manufacturing Greed és az Exception Of The Ruled képében. Tehát a jó számlista adott volt, és emellé (számomra meglepő módon) nagyon jól megdörrenő hangzás is társult. Így a Brutal Assault (és pár korábbi Misery Index koncert) silány hangzása után tényleg élmény volt hallani Jason-ékat, így kéne mindig megszólalniuk élőben! A színpadi produkcióval most sem volt gond, a deszkákat jól bemozogva aprítottak a maryland-i zenészek. Mark Kloeppel és a szép nagy szakállal büszkélkedő Sparky Voyles gitárosok nagy vehemenciával facsarták hangszereikből a riffeket, Adam Jarvis változatos dobjátékára pedig most sem lehetett panasz. Remek koncert volt, ahol a Misery Index számok végre minőségi megszólalással gyalulták földbe a közönséget.
  
  Egy kiváló koncertestet hagyott ki az, aki távol maradt ettől a színvonalas fellépéseket kínáló rendezvénytől. Az sem lehetett kifogás, ha valaki már látta a zenekarokat a pár nappal azelőtti Brutal Assault-on, lévén a mostani produkciók szinte kivétel nélkül jobbak voltak a fesztiválos előadásoknál. Feszes, tömör koncerteket hallhattunk, még a főzenekar sem játszott 50 percnél többet. Ez a velős, kiváló teljesítményeket hozó koncertest az év egyik legjobb hazai klub koncertjét adta.

Kulcsszavak:
  misery index     hate eternal     psycroptic     beneath the massacre 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás