hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2009. augusztus 10. hétfő   10:42
nincsen hozzászólás

szerző: Kinga
David Byrne
2009. július 15., Millenáris Teátrum

  David Byrne koncertjére indulva egyértelműen a Talking Heads-számokra hangolódva indultunk, hiszen az együttesnek ő volt az alapítója Chris Frantz dobossal és Tina Weymouth basszusgitárossal a hetvenes években. A Talking Heads mint ismeretes 1991-ben hivatalosan is megszűnt, a számok viszont azóta is élnek David Byrne által hiszen fellépésein újra és újra hallhatóak a régi számok.
  
  A régi számokhoz híven a Millenáris teátrumban összegyűlt közönség sem épp a legfiatalabb nemzedékből tevődött össze, bár nem kis számban akadtak huszonévesek is, akik nem a Talking Heads-en nőttek fel. Ehhez képest már a nyitószám sem a régi slágerekből került elő, hanem David Byrne és Brian Eno legújabb közös lemezéről, az Everything that Happens Will Happen Today-ről, amely 2008-ban jelent meg.
  
  A Strange Overtones szövege is e kettős erőt a múlt és a jelen idézi fel: a 20 évvel ezelőtti beats már idejétmúlt, ma már nem divatos, bár a szemében is látni lehet azt a zenét, amelyet nem hallani, szükség van egy másik szívre, hangra, amely harmonikussá teszi a fura tónusokat.
  
  A múlt, a fiatalkor zenéje, a Talking Heads ma már nem divatos bár a közönség a Millenáris Teátrumban mégis jól mulatott a zenéjén, és ujjongott a számoknak , szüksége van egy mai harmonizáló hangra, egy másikra, az egyes szám első személyre, aki lehet David Byrne vagy Brian Eno hisz a Strange Overtones-t is ketten szerezték.
  
  S ezt követték a régi és új számok egymást váltogatva, a Talking Heads számai közül hallhattuk: I Zimbra (Fear of Music, 1979), Houses in Motion (Remain in Light, 1980), Heaven (Fear of Music, 1979), Cross-eyed and Painless (Remain in Light, 1980), Born Under Punches (Remain in Light, 1980), Once in Lifetime (Remain in Light, 1980).
  Az újabb számok közül pedig: One fine day, Help me Somebody, My Big Nurse, My Big Hands, Air, Poor Boy, Life in Long, LDW, I Feel My Stuff.
  
  Az új számok mellett a régi Talking Heads-hez képest újításnak számított, hogy jól kidolgozott show-műsorral támasztotta alá koncertjét, a hófehérbe ölözött zenészek és énekesek mellett megjelentek a táncosok is, akik gyakran mozgásba hozták a színpadot mintegy a közönséget is erre biztatva.
  
  Mondanom se kellene, hogy az amúgy is teltházas előadáson ahol a széksorok mellett bőven akadtak olyanok, akiknek csak állóhely jutott nem kellett sok biztatás, buzdítás. A My Big Nurse után, amelyek hangulata amúgy is kissé andalító, mint amikor valaki felül a dallam hullámára és elhajózik csendesen, jött a kicsit erős My Big Hands olykor enyhén disszonáns zenéjével. Ezt követte a Heaven, mely mozgásra pendítette a közönséget: a mintegy félórai bemelegítés után ők is táncra perdültek, nem bírták egy helyben ülve, mozdulatlanul hallgatni a mestert és csapatát. Ettől a ponttól két dolog bizonyult kicsinek: a színpad a show-műsornak a táncosokkal, és a terem a közönség számára: a publikum szinte szétfeszítette az épületet. A szervezők bizonyára úgy gondolták, ez a koncert csak az eliteknek van, hiszen kevesek jártasak a zene világának ebben a fertályában, hogy eljöjjenek David Byrne zenéjét hallgatni. De nem így van ez! Szuperbuli lett volna, ha a hely megengedte volna! Nem mintha így nem mulattak volna jól a nézők, csak kissé kényelmetlen a széksorok közt ropni a táncot, mert a színpad előtt nem volt elegendő hely arra, hogy oda vonuljanak, akiket beindított a zene.
  
  Nem a hely szellemével volt a gond, hanem mindössze a méretekkel: a koncertet adók kicsalták a népet a székekből, és a közönség viszonozta ezt: ők is kicsalták David Byrne és csapatából a többszöri rájátszást is. Ennek köszönhetően vagy sem, nem ez a lényeg, de itt már nagyrészt régi számokra lötyöghettünk vagy pöröghettünk (ki hogyan kívánta): Take Me To The River (More Songs About Buildings and Food, 1979), The Great Curve (Remain in Light, 1980), Road to Nowhere (Little Creatures), Burning Down the House (Speaking in Tongues, 1983) hisz a közönség korából is kiindulva ezeket szerette inkább hallani, ezek indították mozgásra.
  
  A koncertkezdő számra válaszként és befejezésként hallhattuk a tavalyi lemez címadóját: Everything That Happens (Everything that Happens Will Happen Today, 2008). Hiszen semmi sem változott, bár semmi sem ugyanaz, és minden holnap lehetne tegnap is, és minden, ami történik, ma történik vagy ma történhetne...
  
  Everything that happens will happen today
  & nothing has changed, but nothing´s the same
  and ev´ry tomorrow could be yesterday
  & and ev´rything that happens will happen today
  
  ev´rything that happens will happen today
  and nothing has changed but nothing´s the same
  & ev´ry tomorrow could be yesterday
  and ev´rything that happens could happen today


Kulcsszavak:
  david byrne     talking heads 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó cikkek: 

Világsztárok a Millenárison: David Byrne Songs of David Byrne and Brian Eno

 a rovat legfrissebb cikkei: 
Beast In Black, Myrath
Tommy Emmanuel és Ripoff Raskolnikov
Paul Gilbert
As I Lay Dying, Chelsea Grin, Unearth, Fit For A King
VII. Rogues Of The Seven Seas (Rumproof, Stetl, Zinfield, LochNesz, MegaHertz)
Julian Sas Band
Evanescence, Veridia
Luis Fonsi
FEZEN ´19
Iggy Pop
Rockmaraton 2019 - 2. rész
 kapcsolódó fotók: 

David Byrne (USA) - 2009. július 15., Millenáris Teátrum
 kiemelt 
2020-ban Joe Satriani a Barba Negra Track-ben
  
Joe Satriani a napokban tette közzé jövő áprilisban induló turnéjának első állomásait, melyek között a budapesti Barba Negra Track is szerepel, ahol május 8-án játszik a G3 gitárosturné alapítójaként és a Chickenfoot tagjaként is ismert, négy évtizede éve aktív amerikai zenész

Nightwish: 2020-ban az Arenaban
Gotthard: tavasszal a Barba Negra klubban
Annihilator: 2 albumot is bemutat a kanadai thrash metal legenda
Nick Cave and the Bad Seeds 2020-ban az Arenaban
 friss hozzászólások 

Legéndy Jácint: Földalatti Oltár (Kalligram Kiadó, 2019) (1)
VII. Rogues Of The Seven Seas (Rumproof, Stetl, Zinfield, LochNesz, MegaHertz) (3)
A rock ötven árnyalta - The Dead Daisies (2)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 ben affleck    massive aggressive    bardo    kovács attila    sziget 2012    papa roach    sepultura    papa roach    destroy the carrot    3d    divine damnation    jim toth    kézi chopin    lowbau    tesseract    metsatöll    skull fist    aerodrome    sunn o)))    az erő krónikája    fran palermo    cripper    magma rise    moszkva tér    opera  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2019 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!