hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2009. augusztus 6. csütörtök   17:45
nincsen hozzászólás

szerző: Utazó
George Benson
2009. július 22. Papp László Aréna

  Remek nyarunk van. A válság ellenére Budapesten is sorban adták egymás kezébe a kilincset a sztárok. A nagy páros, azaz Benson és Al Jarreau két év után újra hazánkban járt, igaz most külön-külön. Al Jarreau hetekkel ezelőtt a Millenárison adott nagyszerű koncertet, pár nappal később a progresszív rockzene jelenlegi legnagyobbja, a Dream Theater, a Talking Heads főembere, David Byrne; azután egy nagyszerű gitáros, a Toto alapítója: Steve Lukather; majd a blues mestere, B.B. King. A sort George Benson zárja. Tényleg remek nyarunk van!
  
  Ha azt nézem, akkor semmi különbség nincs az egy héttel ezelőtt fellépett B.B. és Benson zenészikonok között, sem az előadásukat, sem a szerzeményeiket tekintve. Egyik se kisebb kaliberű muzsikus/zeneszerző, noha külön utakat jártak be. B.B. a bluest; Benson pedig a jazzt, smooth jazzt, soult, funkyt népszerűsítették nem kis eredménnyel. A két eseményt összehasonlítva úgy tűnt, hogy a hazai publikumnak jobban bejön B.B. Őt teltház fogadta, Benson kicsit szellősebben tudta megtölteni az Aréna lelátóit. Bár korban is többet tudhat maga mögött B. B. King a 83 évével, mint Benson. Mindketten magukért beszéltek, csak másképpen szórakoztatták a nagyérdeműt. B.B. sok konferálással tarkította műsorát, Benson ellenkezőleg: zenével.
  
  Mi sem természetesebb, hogy Benson ezen a fellépésén is leginkább a funky/soul vokális klasszikusai vitték a prímet (Love X Love; Nothings Gonna Change my Love; In your Eyes; Nature Boy; Give Me the Night; Lady Love Me One More Time; The Greatest Love Of All; Masquerade; On Broadway) nem véletlenül. A számok hallgatása közben azt a megállapítást kellett tennem, hogy Benson életművének komoly hányada (amivel befutott) jazz/ smooth jazz dalok voltak, mégis a háttérbe szorultak pont úgy, mint két évvel ezelőtti fellépésén. Benson egyébként miért is fárasztotta volna a nagyérdeműt jazz sztenderdekkel vagy saját jazz klasszikusaival, ha így is ki tudta tölteni megközelítőleg 2 órás produkcióját funky és populáris grammyket is megnyert slágerekkel. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem illesztett műsorába jó kis smooth jazz tételeket. Volt az is, de inkább csínján bánt velük. Véleményem szerint Benson mestert nem is érheti vád a műsorválasztása miatt, mert mindenki megkapta a magáét, de legfőképpen a táncos lábú Benson rajongók, akik nem a jazzművészet miatt jöttek. Természetesen Benson esetében kizárhatjuk a véletleneket, hogy véletlenül is beleakadt volna a remek harmónia sorokba, és akkord témáiba. Szerényen fogalmazva, Benson a mai napig erős viszketést okoz követőinek és kortársainak, azzal a hatvan valahány lemezének a kiadásával és Grammy-díjas dalaival.
  
  Benson nevéhez képest most is kevesebbet játszott hangszerén, pedig ez lett volna a lényeg, ő inkább az olaszos kinézetű sokat látott Michael ONeill gitáros barátjának adta át a terepet jó párszor, miközben ő inkább énekelt. Ezzel a szerepcserével is nagyot alkotott, hisz nem csak fizimiskája a régi, hanem a hangja is, mondhatni az idő nem fogott ki rajta. Pont úgy játszott, énekelt, mint a pályafutása legelején: könnyedén, lazán és mosolyogva.
  
  A hibátlan produkciója többeket táncra hívott. Kezdetben egyenként álltak fel a székekről, majd egyre többen mozdultak be Benson dalaira a hátsó nézőtér sem lógott ki ez alól így őrjítve meg a mérgezett pókokként körbejáró és folyamatosan ültetgető biztonságiakat. A rend így vált egyre inkább kaotikummá a biztonságiak szemében, mert a táncos lábú publikum sorra foglalta el a színpad előtti üres teret és érezte magát jól. Kérem szépen, valahogy így kell egy ülőhelyes koncertből egy igazi házibulit csinálni és csoda lett volna, ha nem így történik! Akik pedig kihagyták ezt a koncertet, azok egy élménnyel maradtak szegényebbek.


Kulcsszavak:
  george benson 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó cikkek: 

George Benson: szükségem van rá!

Európát már meghódította, most mi jövünk - George Benson European Tour 2009

Benson és a haverok - George Benson European Tour 2009

George Benson European Tour 2009 - A termékenység hangjai – hatvanhat évesen hatvannégy lemez

George Benson a Papp László Sportarénában

 programajánló: 
2020. szeptember 23.
Tony MacAlpine
2020. október 18.
Axel Rudi Pell: jubileumi lemez, 2020-ban koncert
2020. október 19.
Helloween United - 2020-ban a Sportarenaban (Papp László Budapest Sportaréna)
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Myrath, Eleine
Five Finger Death Punch, Megadeth, Bad Wolves
Marko Hietala, Oceanhoarse
Dream Theater
Darkest Hour, Fallujah, Bloodlet, Une Misére, Lowest Creature
Vinnie Moore
Sabaton, Apocalyptica, Amaranthe
Maxxwel, CoreLeoni
Újra aratott a D-A-D
Eluveitie, Lacuna Coil, Infected Rain
Sonata Arctica, Edge of Paradise, Temple Balls
Mustasch, Dynamite és a Motorjesus
Insomnium, The Black Dahlia Murder
 kapcsolódó fotók: 

George Benson (USA) - 2009. július 22. Papp László Aréna
 kiemelt 
The Dead Daises Glenn Hughes-zal, 2021. Barba Negra
  
Újabb fejezetéhez érkezett a Dead Daisies története, ami a korábbiaknál is kalandosabb éveket ígér

Fleshgod Apocalypse, Ex Deo 2021
Deep Purple klasszikusokkal, Ian Paice Budapesten
Jethro Tull – The Prog Years 21
Pineapple Thief az A38-on
 friss hozzászólások 

Elkészült a MegaHertz első albuma (1)
Exopop: A szakadék mélyén (1)
Végighallgatható a Lemurian Folk Songs új lemeze (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 ego-project    ian astbury    trabant    diablo swing orchestra    skalar music hungary    kaltenbach open air    the horrors    burst    ivan reitman    nin    Ízek    implode    greg graffin    falka    mc verse    david fincher    death dta    ratm    ryan reynolds    bioberber    sziget fesztivál    papa roach    sin of god    live evil    szerelmek  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2020 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!