hosting: Hunet
r32
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2009. július 13. hétfő   13:36
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
DevilDriver, God Forbid, Slytract
2009. június 25, Diesel Klub

  Így teljesüljön be minden kívánságom! A 2007-es Underground Magazin évértékelőmben többek közt ilyeneket írtam a következő évre szóló kívánalmaimban: „Jöhetnének továbbá amerikai bandák, akiket itthon (de Európában is) méltatlanul kevesen ismernek (God Forbid, DevilDriver, Lamb Of God, ... Shadows Fall, vagy a már említett Chimaira és Killswitch Engage)”.
  Nos, legközelebb talán a lottó számokat fogom megjövendölni magamnak, ugyanis ami 2007 előtt még szinte elérhetetlen álomnak tűnt, azóta egymásnak adogatták át a klubok kilincseit az amerikai modern thrash/groove metal és metalcore stílusok új reménységei.
  Az Unearth, Killswitch Engage, Shadows Fall őrületesen jó bulikat nyomtak nálunk 2008-ban és idén, sőt a Killswitch újbóli eljövetele ugyebár el is maradt. Most júniusban a DevilDriver és a God Forbid tette tiszteletét, az év későbbi felében pedig számíthatunk még a (már egyszer elmaradt) Chimaira-ra, és újfent az Unearth-re. Nem csúnya ez az időszak...
  
  A Dieselben először a Slytract nevű miskolci thrash/death metal formáció izzította be a deszkákat. Ifjú versenyzők még, nem örvendenek közismertségnek, noha jómagam már egy jó ideje köszőviszonyban vagyok a csapat Explanation: Unknown című debütalbumával, így hát örömmel töltött el, hogy előzenekari státuszt kaptak a bulira.
  Bár kezdésük idején még elég gyér létszámú közönség gyülekezett, és még kevesebben voltak hajlandók megmozdítani a nyakaikat egy kissé, a kb. félórás előadás szerintem mégis új érdeklődőket hozott a csapat zenéje iránt.
  Gyors őrlések, ízes díszítések, szélvész dobjáték adták az alapját a durvulatnak. Talán frontemberi teljesítményük vár még fejlesztésre, és élőben a hörgését is kissé erőtlennek, jellegtelennek érzem. Mondjuk a hangzás is hozzájárult ahhoz, hogy a vokálból és a szólógitárból ne sokat lehessen hallani... Már láttam korábban is koncerten a Slytract-et, nekem meggyőző a teljesítményük, remélem sokan mások is így vannak vele.
  
  Különleges eseménynek ígérkezett a God Forbid koncertje, az amerikai modern metal vonal bandái nem mindennap járnak errefelé. Bár pont az utóbbi időket tekintve nem szenvedhettünk hiányt ezekből a csapatokból. A God Forbid viszont mára annyira kinőtte magát a metalcore skatulyából, hogy képes volt kialakítani saját jellegzetes, fogós ám mégis komplex zenei világát. A IV: Constitution Of Treason és főleg a legutóbbi Earthsblood lemezük páratlan alkotások, amelyek megalapozhatják a banda jelenlegi és jövőbeli sikereit.
  Véleményem szerint most áll az áttörés küszöbén a banda, a közeljövő fogja eldönteni, élő legendává válik-e a New Jersey-ből származó csapat, vagy megmarad underground hősnek a God Forbid.
  
  Sajnos ezt a közeljövőt az alaptagnak számító Dallas Coyle gitáros már nem éli meg a csapat kötelékében. Ő idő előtt túlságosan sokat akart markolni a sikerből, és amikor mégis úgy érzékelte, hogy keveset fog, egy vita során kilépett a bandából. Hiányzott is a jelenléte a koncerten, a vibráló összjátéka tesójával, Doc Coyle-lal, és a dallamos vokálozásban vállalt szerepe. Így most a dallamos részek, és a gitármunka lényegi elemei Doc-ra hárultak, aki nagy átéléssel oldotta meg a feladatát.
  Az egyelőre beugró jelleggel jelenlévő Matt Wicklund játéka még nem bír egyéniséggel a God Forbid-ban, de ettől függetlenül nem lehetett rá panasz. John Outcalt basszert „cops suck cock” feliratú pólója miatt rögtön a szívembe zártam, ő nagy átéléssel headbang-elte végig a koncertet. A két nagy termetű fekete, az énekes Byron Davis és a dobos Corey Pierce szintén kiválóan oldották meg a feladatukat. Byron bejárta a színpad minden zugát, fanatizálta a közönséget, és dobálta méretes rasztáit. A színpadmászók sem zavarták meg, barátságosan pacsizott és ölelkezett velük is.
  
  Az eddigi legnagyobb slágerüknek számító Antihero-val kezdtek, aztán az Earthsblood album percei következtek a War Of Attrition és az Empire Of The Gun erejéig. Sajnos mindössze talán 40 percig álltak a színpadon, így a Determination Part 1 mellett az általában nyitónótaként funkcionáló Force-Fed hangzott még el, zárásként, továbbá véleményem szerint a koncert csúcspontjaként a Dimebag Darrell emlékének ajánlott To The Fallen Hero, és az őrületesen szép introval bíró The End Of The World dalokat játszották le.
  Fantasztikus számok ezek, aki már ismeri a God Forbid életművet, az mélyen át tudja élni ezeket a nótákat. Sajnos a jelenlévők döntő többsége nem rendelkezett ezzel a képességgel. Nem igazán ismerték a csapatot, és az aktivitás legkisebb jele nélkül, karba font kézzel követték végig a koncertet, Byron Davis biztatása ellenére is. Többet vártam a hazai közönségtől, bár lehetséges, hogy a kiváló koncert hatására később többen is késztetést éreztek a God Forbid életmű megismerésére, és a következő koncerten már ők is az első sorban fognak tombolni.
  
  A DevilDriver-en viszont már aktivizálták magukat a tisztelt jelenlévők, szemmel láthatóan őmiattuk töltődött fel a Diesel Klub. Dez Fafara-ék amúgy is híresek arról, hogy hatalmas mosh-t, circle pit-eket, és hasonló népitánc elemeket képesek generálni a közönség soraiban. A nyitó Clouds Over California például tökéletesen alkalmas volt arra, hogy beindítsa az őrületet. Mike Spreitzer és Jeff Kendrick könyörtelenül szállították a szigorú riffeket, Jon Miller pedig bőszen pörgette a haját a színpad minden pontján, és fanatizálta az első sorban tomboló rajongókat.
  Dez Fafara kiváló frontembernek bizonyult, hálát adhatunk, hogy az egyre elborultabb Coal Chamber helyett már ebben az agyat gyaluló modern thrash/groove metalban éli ki magát. Egykori önmagára már csak vad, arcot is elborító tetoválásai emlékeztetnek, egyébként pedig egy teljes életnagyságú (vagy „életapróságú”), hosszú hajú thrash metal frontembert láthattunk a színpadon.
  
  Dez remekül kézben tartotta a közönséget, akik minden mondatának engedelmeskedtek. A DevilDriver leginkább hatalmas circle pit-jeiről vált híressé, itt a Diesel-ben is sikerült mozgásba lendíteniük az embertömeget. Sokan még a színpadra is felmásztak stagediving-olni, néhányat maga Dez Fafara lökött bele a tömegbe. Aki még őrületesen jó formát nyújtott, az John Boecklin dobos. Eszméletlen, milyen tökéletes precizitással döngette az ütemeket, a csapat igazi motorja volt ő. Az első cinütéstől az utolsó lábgépes trappolásig maximális teljesítményt nyújtott.
  Másodikként a debütalbum talán legütősebb nótája következett, a Die (And Die Now), majd pedig a 2005-ös The Fury Of Our Maker´s Hand és a 2007-es The Last Kind Words album nótái adták a koncert gerincét, mint a Not All Who Wander Are Lost, Hold Back The Day, These Fighting Words, Before The Hangman´s Noose, Grinfucked, Meet The Wretched, de a debütről is elhangzott még az I Could Care Less, Nothing´s Wrong, I Dreamed I Died. A rövidesen boltokba kerülő Pray For Villains lemezt mindössze a címadó képviselte a koncerten, pedig ahogy azt már tudni lehet, egy lórúgás erősségű lemezt hoztak össze Fafara-ék, amelyet már most a legjobb alkotásai egyikeként jellemezhetünk.
  
  A nagyjából egy órás koncertet a jól ismert End Of The Line zárta, és hiányérzet valószínűleg senkinél sem jelentkezett. Tömény, zúzós, igazi energiabomba volt ez az este, nyakfájást, zúzódásokat, lila foltokat szerintem minden jelenlévő szerzett. Örömteli, hogy egyre több banda jut el hozzánk a tengerentúlról, a DevilDriver és a God Forbid példája is azt mutatja, hogy (Európában, de lényegében Amerikában is) viszonylag kevéssé ismert csapatok micsoda elképesztő intenzitású, precizitású és hangulatú bulit tudnak adni.
  Egy következő turnén szívesen venném a God Forbid-ot főbandaként, hosszabb programmal, és talán addigra már megszilárdult felállással, mert míg ma a DevilDriver hiánytalanul prezentálta munkásságának legjavát, addig a New Jersey csapattól is szívesen látnék egy hasonló tartalmas műsort, legalább egy órában.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

DevilDriver

God Forbid

 programajánló: 
2024. április 25.
Amit még sohasem láthattál a Parkból - a kulisszák mögé enged betekintést a Blahalouisiana vadonatúj live session videója
2024. április 26.
Nanowar of Steel- Sör, Metal és Buli a Barba Negra-ban!
2024. április 30.
Glenn Hughes: Deep Purple - Burn lemez 50 éves jubileumi turné budapesti állomással!
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Akik házibulit csaptak az MVM Dome-ban: a Depeche Mode
Suicidal Angels, Fusion Bomb, Crimson Fire
A Normandie lenyűgözte Budapestet a Dopamine turné keretében
Cattle Decapitation, Signs Of Swarm
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
Black Foxxes szárnyalása, azaz egyedülálló élmény a Dürer Kertben
 kiemelt 
The Amity Affliction, Infected Rain: csomagban olcsóbb a jegy a nyár két ütős bulijára
  
Nyáron sem maradunk ütős és modern metal bulik nélkül a fővárosban

Nanowar of Steel- Sör, Metal és Buli a Barba Negra-ban!
Esti Kornél a Budapest Parkban
Mike Portnoy-jal koncertezik Budapesten a Dream Theater
Először látogat Magyarországra a City Morgue
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 presidance: hungarythm    eluveite    mentor    geezer butler    wattican punk ballet    john sykes    apey & the pea    the amity affliction    jón thor birgisson    jim carrey    whispered    mardi gras    hófehér és a vadász    mechanical sound empire    caliban    pribojszki band    amber smith    life of pi    mindenki szereti a bálnákat    margaret island    jaffa    metalmania    myrath    levi fantasy    lies  

r41
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!