beszámoló [koncert]  2009. május 28. csütörtök   11:32

nincsen hozzászólás

  Talán nem túl sokan vannak tisztában azzal, miről szól a Beatallica nevű formáció, illetve vajon miért távozott ennyire fülig érő szájjal mindenki a koncertjük után az A38 hajóról? Persze a zenekarnév alapján már lehet sokmindenre következtetni, de a Beatallicát mégis hallani kell ahhoz, hogy pontosan megtudjuk, miről is van itt szó!?
  A tájékozatlanabbak kedvéért előre kell bocsátanom, hogy a Beatallica nem Metallica tribute banda! Ezekkel már itthon is Dunát lehetne rekeszteni, ráadásul a színvonaluk is meglehetősen változó. Ugyancsak nem Beatles tribute zenekarról van szó. Valahol a kettő között is kell keresni a megoldást, meg nem is. Egyre bonyolultabban hangzik, ugye? Pedig nem is az! A Beatallica a Metallica és a Beatles zenei világát gyúrja össze olyan egyedi módon, amelybe a saját humorukat is alaposan beleszövik. Az egész mégsem lesz amolyan Zorall jellegű vásári bóvli, ugyanis a Beatallica egyrészt zeneileg is maximálisan vállalható és színvonalas, továbbá nem izzadtságszagú, erőltetett, hanem valóban ötletes, jópofa, és az említett zenekarok zenei/szövegi világának ismerői milliónyi rejtett vagy kevésbé rejtett poénokra lelhetnek lépten-nyomon. Na így már izgalmasabban hangzik, nem?
  
  A Beatallica számos hasonló vicc/paródiabandához hasonlóan az interneten és a youtube-on futott be világhódító karriert. Ingyenesen letölthető anyagaikra a világ minden tájáról rácuppantak, és mivel az énekes orgánuma és a hangszerelés is egy az egyben a Metallicát idézte, kezdetben sokan azt hitték, hogy valójában Hetfield-ék állnak az egész mögött, és a saját szórakoztatásukra parodizálják a Beatles-t és saját magukat is. Minderre ráerősített, hogy az amerikai legenda tagjai még csak nem is cáfolták a terjengő mendemondákat, csak sejtelmesen mosolyogtak...
  Aztán amikor a Beatallica előlépett a névtelenségből/arctalanságból és koncertezni kezdett, mindenki számára kiderült, hogy egy ténylegesen élő és létező csapatról van szó, amelyben négy zakkant fickó mesteri módon parodizálja a Beatles-t és a Metallicát egyaránt. A turnéjuk során Európát is elkezdték meghódítani, április 14-én pedig Magyarország volt soron.
  
  A Beatallica előtt a terepet két itthoni előzenekar melegítette be az A38 hajón. Első volt a MI!? néven futó csapat, akiknek épp csak a végét csíptem el, így mélyreható következtetéseket nem tudok levonni. Igaz, szívem szerint nem is igazán akarok, ugyanis egy roppant erőtlen Rage Against The Machine feldolgozással zártak, mintha a méregfogát szedték volna ki a dalnak. Ebből az egy dalból nem tudtam leszűrni, hogy konkrét RATM tribute bandával van-e dolgunk, vagy csak színesítették a produkciót a számmal. De ez most ilyen szempontból mindegy is, mert nem hatott meg a koncertes teljesítményük.
  
  Az Alcoholica már használhatóbbnak bizonyult, de az itthoni Metallica tribute bandák tömegében őket se tartom kiemelkedőnek. Eltartott a koncert végéig amíg rájöttem, hogy a Stress-ből ismert Fábry Laci vezényli a bandát, csak ilyen hosszú hajjal még nem láttam őt. Egyébként egész jó „Hetfield-torka” van, nem is gondoltam volna róla korábban. Csak a sok fölösleges süketelést lehetett volna mellőznie, mert se vicces nem volt, se érdekfeszítő. A banda összjátéka is hagyott kívánnivalót maga után, no meg a hangzás, amely túlzottan kiemelte a basszust, a gitárjátékot viszont alig lehetett hallani. Ez így nem volt az igazi, semmilyen szempontból sem...
  A srácok több számot is játszottak az új Death Magnetic lemezről (folyamatosan azt veszem észre, hogy a közönség nem nagyon tud belekapaszkodni az új dalokba), meg persze jó pár klasszikust a ´80-as évekből. Összességében nem vágtam hanyatt magam, ahhoz, hogy igazán szakítson egy Metallica buli, sokkal-sokkal energikusabb kiállás kellene, az Alcoholica-ban pedig ez nincs meg. A közönség sem indult be kifejezetten még a jól ismert riffek hallatára sem, mondjuk eleve viszonylag szűkös létszám volt jelen az A38 hajón.
  
  A Beatallicára sem lett telt ház, szemmel láthatóan viszonylag kevesen vannak itthon, akik belefutottak már a csapat életművébe. Az énekes kérdésére is jelentkeztek néhányan, akiknek ez a koncert volt az első szembesülésük a Beatallicával. Emberünk nevetett is rajta, hogy nekik valószínűleg halvány fogalmuk sincs arról, mi a búbánatot művelnek ezek a maskarák a színpadon.
  Nem véletlenül használtam a maskarák megnevezést, hiszen a Jaymz Lennfield, Krk Hammettson, Kliff McBurtney, Ringo Larz álnevek mögé bújt arcok igen mókás szerelésben léptek a deszkákra. Először valami mente-szerűséget viseltek, amelyek már annyira visszataszító színekben pompáztak, mintha csak valami buzibárból toppantak volna elő éppen.
  Aztán rövidesen megszabadultak a mentétől, és innentől afféle hippi style-ban nyomták tovább, virágmintás ingekben, hajpánttal, köldökig érő peace jelvényekben. Kliff McBurtney-nek még egy óriási bajonett is volt a basszgitárjára tűzve. Jaymz Lennfield-nek pedig egy Beatles korabeli körszemüveget is odanyújtott valaki a közönségből, amit büszkén viselt pár szám erejéig. A színpadképet a Master of Puppets időszakból ismert fehér keresztek alkották, rajta a zenészek álneveivel és különféle karikatúrákkal. Mondom, tiszta dilisek ezek a fickók, viszont jól is áll nekik!
  
  Körülírhatatlan, hogyan formálják át a Beatles és Metallica dallamokat/szövegeket a saját lökött stílusukba, ezt tényleg hallania kell mindenkinek. Talán egy kicsit szemléletesnek bizonyulnak az olyan számcímek, mint A Garage Dayz Nite, ...And Justice For All My Loving, Heroes Of The Daytrippers, For Horsemen, Blackened The U.S.S.R., Sgt. Hetfield´s Motorbreath Pub Band, Hey Dude, Leper Madonna, Sandman, All You Need Is Blood. Ötletes, nem?
  A srácoknak nem csak a humora és a paródia-érzéke van a helyén, hanem zenészként is megállják a helyüket. A vérükben van a rock & roll, na körülbelül így kell forrnia a színpadnak és a nézőtérnek egy igazán energikus előadás által. Sokat kommunikáltak és viccelődtek a közönséggel, a buli után is bárki elbeszélgethetett a tagokkal. Egy jó kis rock & roll lazítás volt ez az este, jó zenével, sok humorral, emelkedett hangulattal. Remélem láthatjuk még a csapatot újra Magyarországon, mert ez a produkció bárkinek jó szívvel ajánlható, korra és nemre való tekintet nélkül.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: