hosting: Hunet
r37
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2009. május 25. hétfő   11:29
nincsen hozzászólás

szerző: ArmaGedeon
Nazareth, Cry Free
2009. április 24. Diesel

  Nem először járt nálunk a veterán skót formáció, nekem azonban ez volt az első találkozásom velük. A hatvanas évek legvégén (!) alakult Nazareth sosem örvendett olyan népszerűségnek, mint egynéhány kortársuk, pedig ők is leszállítottak pár slágert (Broken Down Angel, ugye), és mint tudjuk, ebben a szép új, média uralta világban gyakorta egy-egy nóta dönt arról, hogy egy zenekar a mennybe megy, avagy sem.
  
  A Diesel szinte csurig megtelt, ez is jelezte, hogy bár az öregek nem vonzanak már ezres tömegeket, sokan ma is kíváncsiak arra, mit nyújtanak négy évtizedes életúttal a hátuk mögött. A Deep Purple emlékzenekarként (nem kedvelem e megnevezést olyan esetben, amikor az anyabanda él és virul) számon tartott Cry Free volt hivatott bemelegíteni a publikumot. Egyszer, évekkel ezelőtt láttam őket az Fehérvári úti indiánsátorban, akkor, emlékszem, éppen az énekessel, Scholtz Attila produkciójával akadtak gondjaim, de ezen az estén jóval meggyőzőbb volt. A metsző sikolyokat rendre szállította, inkább a középtartományban volt érezhető, hogy hangja azért nem említhető egy lapon a fiatal Ian Gillanével. A programmal biztosra mentek, a Purple nyolcvanas évekbeli korszakát csupán a Perfect Strangers képviselte, egyébként a standard klasszikusok kaptak helyet, ahogy az (el)várható volt: Burn, Woman From Tokyo, Smoke Of The Water, Space Truckin például. Nekem éppen az a tűz, az a robbanékony rock n roll hiányzott az előadásukból, amiről Attila beszélt két dal közti szünetben. Voltaképpen egy meglepetésektől mentes, ámde tisztességes főhajtásnak voltunk szem- és fültanúi.
  
  A Nazareth fellépéseiről többnyire lelkes, méltató kritikákat olvastam, és noha a bandáról szerzett kissé felszínes ismereteim alapján egy öreguras koncertre számítottam, pozitív hozzáállással néztem a dolgok elébe. Ezzel szemben már az első dalnál azt éreztem, ez nem működik nálam; a 76-os Close Enough For Rock ´n´ Roll album Telegram-jával kezdtek, indításnak kiváló, nem is ezzel volt a gond. Ahogy jöttek egymás után a régebbi, illetve új keletű szerzemények, úgy lettem én is egyre álmosabb az unalomtól; egyrészt a zenészek valóban nyugdíjas kiállása és előadásmódja, másrészt (és főként ebben látom a problémát) a lassú-középtempós dalok egy tőről fakadó, szürke témáinak sokasága tehető felelőssé mindezért.
  
  Persze, nem sihederkorú srácokról van szó, azt senki sem várta tőlük, hogy majd végigszántják a deszkákat, de az egész koncertből mégis az öreges fáradtság dohos szaga áradt. Dan McCafferty énekes lecövekelt a színpad közepén, és egy-két totyogást meg karlengetést leszámítva el sem mozdult onnan, míg véget nem ért az este, jóllehet élemedett kora ellenére bődületes hangok szabadultak ki a torkából; az Overkill-fenegyerek Blitz-et láttam magam előtt, annyira hasonló a két arcszerkezet és orgánum: gyűrött, sokat megélt vonások és érces-ráspolyos, skótwhisky-áztatta hangszín. Le a kalappal a teljesítménye előtt! Társai valamelyest észrevétlenebbek maradtak mellette, így erősítendő a frontember kiemelt szerepét.
  
  Megközelítőleg másfél órát játszottak, és a fent már említett Broken Down Angel klasszikuson kívül csaknem mindegyik valamirevaló örökzöldet a programba préseltek: volt például a power-ballada Dream On, a bohókás My White Bicycle vagy a rock and rollos, bulizós Shanghaid In Shanghai. Az újabb korszakot az olyan zeneszámok képviselték, mint a Light Comes Down a 98-as Boogaloo-ról, a tavalyi The Newz CD-ről pedig a meglehetősen arctalan, középszerű See Me-t és a metálos riffekkel súlyosbított, epikus The Gathering-et emelték ki, mely számomra az este csúcspontját jelentette a Dio-korszakos Black Sabbath-ot idéző, hipnotikus dallamvilágával! Kár, hogy az élőben elővezetett nóták zöme nem ütötte meg ezt a szintet A ráadásban aztán jött a slágerblokk, úgymint a Hair Of The Dog dudával kísérve, a keserű-szép Love Hurts, a mókás Razamanaz és a végén a This Flight Tonight, ami kihagyhatatlan ugye.
  
  Tudom, szinte egyedül vagyok azon vélekedésemmel, hogy ez egy javarészt vérszegény dalokból álló, mérsékelt izgalmakat okozó koncert volt, mégis ezt mondom, legyen a Nazareth bármilyen kikezdhetetlen legenda. Azonban a negyvenéves pályafutás előtt természetesen meghajolok, még ha ez nem is az én estém volt.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2024. május 25.
Dinamit 45 – Az utolsó jubileum
2024. május 30.
Palaye Royale a Barba Negrában!
2024. május 31.
Sting Budapesten- Egy újabb felejthetetlen koncert a Budapest Arénában
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Akik házibulit csaptak az MVM Dome-ban: a Depeche Mode
Suicidal Angels, Fusion Bomb, Crimson Fire
A Normandie lenyűgözte Budapestet a Dopamine turné keretében
Cattle Decapitation, Signs Of Swarm
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
 kiemelt 
Winger: búcsúkoncerten játsszák el az életmű minden slágerét
  
Alapító tagjaival tér vissza június 11-én Budapestre a Winger

Magyar thrash nagyágyút választott a Megadeth: az Archaic játszik Mustaine-ék előtt júniusban
Júliusban kétnapos koncept eseménnyel érkezik az INOTA Focus az erőmű Turbinacsarnokába
Bring Me the Horizon koncert a Budapest Parkban
Megjelent az Elefánt ötödik nagylemeze, a SEMMI
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 enforcer    leander kills    adimirion    noise of irrational    jim carrey    pete doherty    life as we know it    krapulax & bellepomme    madder mortem    trail of tears    karen carroll    the pills    devil sold his soul    artisjus    gusto mastivo    katherine heigl    letz zep    szeg    steve zahn    systemhouse33    the flaming lips    veil of maya    kate nash    extrema    rod stewart  

r46
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!