hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2009. május 18. hétfő   13:59
nincsen hozzászólás

szerző: atonik
Al Jarreau
2009. április 16. Millenáris

  Ki az a jazz ikon, aki egyetlen hangszeren sem játszik, és négy évtized leforgása alatt három kategóriában 7 Grammy-díjjat nyert? A megfejtés: Alwyn Lopez Jarreau, ismertebb nevén Al Jarreau. Mondandómat folytathatnám jelzőhalmozással is, hiszen ez a majd hetvenéves úriember a zenei pályán mindent elért, amit csak lehetett. Fellépett a Broadway-n, együtt zenélt Miles Davies-szel és George Bensonnal. Milliónyi albumot adott el a 1965-től 2008-ig, bejárta a Föld golyót, nevét világszerte ismerik, dallamain lágyan ringatóznak az igényes zene szerelmesei.
  
  Április 16-án este a csordultig telt Millenárison varázsolt immár negyedik alkalommal. A tömeg magyarázata többek között az, hogy Al nemcsak a jazz rajongókat ejtette rabul művészetével, de behálózta a pop és a blues kedvelőket is. Idősebbek, fiatalok, ismert közéleti személyiségek, hazai zenészek jöttek el, hogy ezt a sokan egyedülálló természeti kincsként számon tartott legendát meghallgassák.
  
  Az Annie Lennox-ot idéző Debbie Davis felvezetője után lépett színpadra Al Jarreau, ezúttal svájci sapkában, lazán, bár a kortól kissé megviselve. Fel is merült bennem rögtön a kérdés, vajon meddig érdemes koptatni a deszkákat, nem kellene-e már visszavonulnia, és a jól megérdemelt babérokon ücsörögnie. És bizony a hang, az a mágikus hang sem a régi már, megfáradt kissé, de ezt a tényt jól ellensúlyozza sziporkázó személyisége, és profi zenészei. És itt újra ki kell emelnem a fent említett Debbie-t, aki oly alázattal és óvón nézett az öreg mesterre, mintha a saját lánya volna. A gitáros John Calderon, a dobos Mark Simmons, a basszusgitáros Stan Sargeant, valamint a két billentyűs Larry Williams és Joe Turano, aki szaxofonon is játszott az est folyamán, egytől-egyig kimagasló művészek, és ott az énekesnő, aki a vokális hangzást teljessé tette és jól ellensúlyozta Al hangjának hiányosságait.
  
  A koncert mindemellett élvezetesre és magával ragadóra sikeredett. Elhangzott sokunk kedvence, a My Funny Valentine és Elton John szépséges Your Songja is. A dinamikusabb daloknál ízelítőt kaphattunk az Al Jarreau grimaszgyűjteményéből, az improvizációkat pedig mekegés, kukorékolás és trombitaimitálás tette még szórakoztatóbbá, a közönség nagy-nagy megelégedésére. Igen, a közönség. Az ültetett koncert valahogy nem illett a zenéhez, mindenki izgett-mozgott a szűk székeken, dobolt a lábával, ütötte a ritmust a kezével. Irigykedve néztem azon szerencséseket, akik a széksorok mellett végigtáncolták a teljes koncertet. Mert tánczene ez bizony, mondhat bárki bármit. Hol egyedül, elmerülve a zene mélységeiben, hol a pároddal összesimulva, hol vadul, a tagjaidat dobálva, de táncolnál, táncolnál A mellettem ülő, jól szituált ötvenes férfi az első pár taktus után levedlette hétköznapi arcát, és utazott, csak a dallam, a ritmus, az érzés számított. És az emlékek, amelyeket ezek a gyönyörű melódiák felidéztek.
  
  Egy gitár és egy dobszóló között hangzott el a klasszikus Take Five, melynek szövegét Al Jarreau írta, és mint minden alkalommal, most is mást énekelt ki belőle, kedvére játszott a dallamokkal, kifordította, majd újra összerakta. Igen, koncertjeinek különlegessége is ebben rejlik, sohasem tudhatod, mire számíts, igazi meglepetés-parádé minden dala, hiszen a mester az összes nótáját másként prezentálja, mint ahogyan azt az albumon rögzítették annak idején.
  
  Persze Al beszélt tanítójáról is, Zimber Lászlóról, aki utat mutatott, és rávette, improvizáljon nyugodtan, és lám, így utólag mindannyian köszönetet mondhatunk hazánk szülöttének, hiszen nélküle talán nem is jöhetett volna létre a csoda. Meghallgathattuk még az After Allt, a Boggie Downt, melyek saját szerzeményei, és az est legvégén jött a mindenkit magával ragadó latin-amerikai blokk, az Agua De Berber és a Mas Que Nada, melyre szinte elindultak a széksorok, és a publikum együtt énekelt a művésszel. Fergeteges volt a befejezés! Al jellegzetes énekét hallgatva az jutott eszembe, hogy a jazz nem valami megfoghatatlan, nehezen emészthető massza, elég csak eljönni egy ilyen koncertre, kinyitni szemet, fület, szívet, és hagyni, hogy a mester elvarázsoljon. Mert varázslóról van szó, nem vitás.
  
  És amikor mosolyogva elhagytuk a termet, mindent átszőtt az a megmagyarázhatatlan torokszorító érzés, hogy egyszer majd elmondhatjuk, igen, én láttam a színpadon Al Jarreaut. És jól volt. Nagyon jó.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2022. augusztus 10.
Lamb Of God + Kreator + Cattle Decapitation
2022. augusztus 13.
Rájátszás, Szabó Balázs Bandája, Analog Balaton, dödölle és grillázs - augusztusban ismét Margófeszt Szentgyörgyváron
2022. augusztus 15.
Fesztivált így nem vártunk még soha...
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Gojira, Alien Weaponry
KISS
Judas Priest, The Dead Daisies
Pearl Jam
Five Finger Death Punch, Ill Niño
Alestorm, Visions Of Atlantis, Rumproof
Helloween, HammerFall
Steel Panther
 kiemelt 
Mátrai felfedezőútra útra hív a Fekete Zaj fesztivál
  
Az idén augusztus 17-20

Simply Red
Első Emelet 40, Berkes 60 - 2 az egyben – Születésnapi nagykoncert
Sting (My Songs), Joe Sumner a Papp László Budapest Sportarénában
Hans Zimmer Live - Europe Tour 2023
 friss hozzászólások 

Megjelent a Hickory zenekar új dala (2)
Nemzetközi játszótér az MTV-vel - Kiállítás világszerte az MTV Swatch Playground alkotásaiból (1)
OneRepublic: Never Ending Summer Tour (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 igazából apa    scarlet aura    gustafsson    greg graffin    rezet    the black dahlia murder    wacken metal battle    shape of despair    steve zahn    ray davies    dave lombardo    posthum    ensign    legacy festival    hollenthon    kiscsillag    d.r.i    tracedawn    scorpions    zack snyder    ana moura    segélykoncert    dumaszínház    péterfy bori és a love band    gro fraas  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2022 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!