szerző: atonikUs3, Premecz Quartet 2009. április 15. A38
A hazai Premecz Quartet, vagy ahogyan magukat nevezték, a Kék Nyúl 45 percen keresztül szórakoztatta azokat, akik bemelegítés gyanánt hajlandóak voltak lejönni a Hajó gyomrába. A formáció vezetője Premecz Mátyás, aki több csapat orgonistája, igazi funkos dallamokat csalt elő Hammondjából. Társai, Szőke Barna gitáros, Jász András szaxofonos és Badics Márk dobos, mind lelkesen nagy átéléssel kísérték a villanyorgonás bűvészt. A jazzklasszikusok közé saját számokat kevertek, amely dalokra a közönség ugyanolyan nagy hévvel ropta, mint a már ezer éve ismert melódiákra. A Rajzfilm, a Vilivelevala és a Nagy Szemű Lány mind-mind remek szerzemények, és csak remélni merem, hogy nemsokára több száz fős publikum előtt játszhatnak ezek a tehetséges fiatal zenészek.
Vannak olyan dalok, amelyeket mindenki ismer. Csak annyit mondok: Funky, funky, és mindenki énekli, dúdolja. Ha beleveted magad az éjszakába akár Pesten, akár Rómában, és lemész egy zenés-táncos szórakozóhelyre, száz százalékig biztos lehetsz benne, hogy előbb-utóbb megszólal ez a dal. És az emberek nyomban rázni kezdenek. De hogy ki az előadó? Ezer emberből maximum egy tudja: Us3.
Ez a londoni illetőségű jazz-rap zenekar egy áprilisi estén mozgatta meg az egybegyűlteket, és mutatta meg, hogy milyen is az, amikor a baseball sapkás srácok szövegére egy trombita felel. Egy kis szkreccseléssel kiegészítve. Na, igen, konzervatívoknak nem ajánlott.
A Us3 csapata 22 óra után lépett a színpadra. A kellően bemelegített közönség lelkesen fogadta őket, és már az első dalnál éreztük mindannyian, ez egy nem mindennapi koncert lesz. Az attrakció stábja: DJ First Rate (aki egyébként a Massive Attack stabil szkreccsmestere), két huszonéves amerikai rapper, Sene és Brook Yung, a trombitás Bryan Corbet, a szaxofonos Ed Jones, a bőgős Chris Dodd és a billentyűs Sean Hargreaves. Ráadásként a csapat ezen az estén kiegészült az ősz halántékú, holland DJ Maestroval is, aki a Note Trip partik rezidense.
A turné apropóját a márciusban napvilágot látott új album a Stop.Think.Run. adta, így a program nagy része is erre az anyagra épült. I Let Em Know, Got To Make A Livin, The Love Of My Life, Gotta Get Out Of Here, Who Got Next?, B-Boys, Can I Get It?, Shes With Me és a ráadás dalok között a Keep Movin.
De előkerültek a régi slágerek is, köztük a Broadway & 52nd album egyik klasszikusa, az Im Thinking About Your Body című darab, amelyben végre DJ First Rate is megmutathatta, hogy mire képes. Szólóban. Adva van egy laza fazon és egy lemezjátszó. Aztán ez a laza fazon felugrik az asztalra, közben szkreccsel, leugrik, felteszi a gépet a tarkójára, és közben még mindig szkreccsel Egy biztos, a közönség nagyra értékelte és hangos ovációval fogadta a produkciót. És közben mindenki táncolt. De ezt már mondanom sem kell.
Visszatérve a közönségre. Az előző napokban sokat gondolkodtam azon, vajon kik lesznek kíváncsiak erre a koncertre? A fiatalabb korosztály? Vagy a harmincasok, akik testközelből, az MTV-ből harsogva ismerték meg a dalokat? Elmondhatom, ez is, az is. Sőt, a pultnak dőlve egy ötvenen túli pár is lelkesen bólogatott a nem mindennapi dallamokra. Szóval volt itt népdalénekes, zenei tehetségkutató szimpatikus résztvevője, gyerekek apukával, anyukával. Úgy háromnegyedháznyi lelkes hallgatóság.
Az est csúcspontja mégis a már sokat idézett Cantaloop volt, ez a Herbie Hancock-hangmintákra épülő örök klasszikus. Laza, egyszerű és mégis: felejthetetlen! Jazz és hip-hop kéz a kézben. Az arcokon széles mosoly, és a jól ismert dallamok szárnyán visszarepülhettünk 1993-ba. Jó kis múltidézés. Igen, a Hand On The Thorc című korong hozta meg a zenekar számára az igazi áttörést, nevüket az egész világon megismerték, és több mint egymillió lemezt adtak el Európától Ausztráliáig.
Ezt az igényes és szórakoztató produkciót látva, mely ügyesen egyensúlyoz a hip-hop, a jazz, és az elektronikus zene mezsgyéjén, elmondhatom, hogy igenis jól megfér a baseball sapka a szaxofonnal, és igenis legyünk nyitottak és befogadók az új és szokatlan formációkkal, témákkal szemben.
És a hídon hazafelé végig ott kísért a dallam: Groovy groovy jazzy funky
13:11
