szerző: PerifericRecords.ComHatáron Túli Magyarok Zenéje II. 2002 december 13, Zeneakadémia Nagyterem
Immár második alkalommal rendezi meg ünnepi estéjét 2002. december 13-án (pénteken) este 19:30-kor a Zeneakadémia Nagytermében a Periferc Records. A tavalyi nagysikerű „Ghymes-Kerekes-Ivánovics Tünde” hangverseny után a Bástya citerazenekar (Felvidék), a Tatros együttes (Moldva) és a Söndörgő együttes (Délvidék) fellépésével folytatják a Zene A Periférián Koncertek sorozatukat. A kiadó változatlanul keresi - állami szinten - annak a támogatottságnak a lehetőségét, amelynek segítségével a 2001-ben útjára indított ünnepi hangversenyt elvihetnénk azokra a határon túli területekre, ahonnan a zenéket és zenészeket idehívták. Meggyőződésük, hogy az egymástól távol vagy egymás mellett élő népcsoportok közötti kapcsolat fenntartása és a kommunikáció a mindenki számára érthető zene eszközével könnyebb és sikeresebb lehet. Céljuk, hogy a határon túli területek megismerjék egymás zenéjét és a zenészek találkozzanak egymással.
A Tatros zenekar 1988-ban alakult Budapesten. Az együttes a moldvai és gyimesi Csángók régi tradícióival, - elsősorban hangszeres és énekelt - zenéjével, tánckultúrájával, népszokásaival foglalkozik, amit eredeti helyszínen gyűjt és tanul. Nevét a Keleti-Kárpátok gyimesi hágójánál lévő Tatros folyóról kapta. A zenekar Budapesten a Marczibányi téri Művelődési Központban lassan egy évtizede rendszeresen táncházat tart, amely sok hallgatót és táncolni vágyót vonz, a fiataltól a nyugdíjas korosztályig. Gyermekek számára is tartanak játszóházat tánccal, mesemondással, népi játékokkal, énekléssel. Hasonló foglalkozásokat és koncerteket fogyatékosok és vakok számára is rendeznek a kreativitás és a hagyományápolás jegyében. Előadásmódjuk követi az autentikus stílust, amelyet saját zenei felfogásukkal is ötvöznek. A koncerten fellép a moldvai Petrás Mária és Legedi László István.
A Söndörgő együttes tagjai úgy nőttek föl, hogy egész kicsi koruktól kezdve a délszláv zenei hagyományok, népi szokások körül lábatlankodtak, azok tiszteletét tanulták és tapasztalták, hiszen tanítómestereik a Vujicsics együttes tagjai mint zenészek, illetve mint apák és nagybácsik. Számukra természetes társadalmi, kis-közösségi környezetben, közegben edződtek, annak minden szépségével és nehézségeivel. Ma már ők azok, akik tovább éltetik és továbbadják mindazt, ami az évszázadok alatt felgyülemlett. Fiatalságuknál fogva vidámak és szertelenek, de zenei és hangszeres tudásuk minden hallgatójukat lenyűgözi és komolyságra inti. Nem véletlen, hogy a Magyar Rádió Rt. által 2000-ben is megrendezett népzenei versenyt nagy biztonsággal és fölénnyel nyerték meg. A kisebbség zenei múltját és jelenét közvetítik profi szinten a néha kicsit fölényes többségnek.
A Bástya citerazenekar 1998 novemberében alakult Ácsteszéren. Két országot képviselnek, hiszen tagjaik is két országból verbuválódtak: Magyarországról és Szlovákiából. Fő feladatuknak a magyar népzene és maga a citera népszerűsítését tekintik. Zenéjükkel egy új játékstílust képviselnek; a vonószenekari felállásnak megfelelően. Prím-, tenor-, és bőgőciterát használnak, ami a hegedűnek, a brácsának, és nagybőgőnek felel meg. Céljuk továbbá, hogy sok embernek megmutassák a hangszerben rejlő lehetőségeket és megszerettessék azt az új stílusú citerazenét, melyet néhány évvel ezelőtt még senki sem játszott. Annál is inkább, mert a citerát az „egyszerű nép egyszerű hangszereként” ismerték.
11:20
