beszámoló [koncert]  2002. december 6. péntek   10:58

nincsen hozzászólás

  Késő esti elindulás, kora hajnali érkezés. Azok a zord tekintetű smasszerek a bejáratnál és a Colombus egész területén egész éjszaka alatt békésen fel-alá járkálva szemmel tartották a szórakozók tömegét. A klub másik szerves egysége (a büféseken kívül) a technikusgárda. Ők voltak azok, akik nagy nehezen, de mégis csak megküzdöttek valahogy a keverőpult rejtekeivel. Azzal a sok hangzást befolyásoló toló-és tekerőizékkel... és végül elfogadható hangzást sikerült produkálniuk.
  
  Míg a személyzet alkotott, addig mi a büfék és a színpad között kóricáltunk. Még egy kis pörgés a hely zeg-zugaiban és végleg lehorgonyoztunk a színpad előtt, aholis egy 30 fokos lejtésű könyöklő fogadott. Ez sem támaszkodásra, sem pohár tárolására nem volt alkalmas, ennek ellenére voltak akik megpróbálták italukat ráhelyezni...
  
  A kezdetek kezdetét olyan fél tíz tájékán a Trafik nyitotta meg. Talán nektek ez a név nem mond így túl sokat, talán csak azok a boldog békeidőbeli bodegák ugranak be esetleg... Talán csak azért, mert egy nem túl régen alakult zenekarról van itt most szó, akik eddig csak néhány fellépést tudhatnak maguk mögött, és talán azokhoz akiket meg szeretnének szólítani még nem jutott el ez a muzsika.
   Ezért gondoltam, hogy azt a kevés információt amely eljutott hozzám azt most itt megosztom veletek. A Trafik a műfaját tekintve a melankolikus és az alternatív muzsikának egyfajta keveréke... legalább is ezt állítják, az biztos hogy a szövegvilága leginkább a „szerelem, vágyakozás és a többi” köré csoportopul.
  
  Az eredeti formáció valamikor a múlt század végén alakulhatott egy miskolci baráti közösség tagjaiból, hogy néhány szerzeményt hagyjanak az utókor részére. Az idő szelei és a költözés évekkel később a zenekar alapítóját (szöveg/zene szerzőjét) Csillát Budapestre sodorta, ahol újra játssza ezeket a dalokat újdonsült zenész barátaival: Hajnival (mélygitár), Bencével (nemannyiramélygitár) és Richárddal (dobszerkó). Színpadkép: Hajni szerényebb míg Bence virgoncabb mozdulatokat tesz hangszerével, Richárd mosolyogva adja a ritmikus lüktetéseket (a dobbal), miközben Csilla szolidan konferál, énekel és gondolataival táncol...

   Ahogy nézem középen a mikofon előtt Csillát, úgy nyűgöz le. Egy picit meg is igézett tekintetével, hangjával és mozdulataival. Nekem bejön, ahogy első hallásra a zenéjük is. Sokunknak egy kicsit a Balaton, kicsit a Műszaki Hiba underground zenei vonalvezetését követi, csak egy kicsit másképp.
  
   A Trafik után a Pál Utcai Fiúk kovácsolta össze a még hiányzó hangulatelemeket, így kerekítve ki az est hátralévő részét. Az elsőnek felcsendülő Puf slágerek már a koncert elején biztosítani tudták a kellő alaphangulatot. Lecsóék alaposan belenyúltak a mézes csupros kannába, így vagy úgy de ismét előkanalazták a régi bevált közkedveltségnek örvendő dalokat. Volt itt minden, Fiatal lányok (teljes életnagyságban), egy jó adag Nehéz idők, valamint a többi felejthetetlen hangulatkeltő szám. A kimaradhatatlan Bál, Hajsza, Közel az éjfél, Visszafordulnék... és nem akarom sorolni a többit, aki volt már Puf-on az tudja miről fecsegek itten. Az már egyszer biztos, hogy ezekkel számokkal alkották meg a múltban a jövőt és az elmenőt... Így jóval harmincon túl, belépve a hajlott korba velem együtt Lecsó, Anikó, György, Zoli, Balázs és a volt zenésztársak, barátok, és igen, ti is láthatatlan barátaim ott a képernyő túloldalán, szintén jövőre fogjuk megünnepelni a Puf megalakulásuk huszadik évfordulóját! És reméljük egyszer, együtt újra végigélhetjük a azokat a felejthetetlen dalokat... úgy legyen.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: