interjú [külföldi hangok]  2009. április 18. szombat   16:29

nincsen hozzászólás

  A mélabús doom/death metalt játszó brit My Dying Bride nemrég adta ki új, immár tízedik albumát For Lies I Sire címmel. A zenekar háza táján több tagcsere is történt az utóbbi időben, így volt miről kérdezni a július 9-én a pécsi Rockmaraton-on is fellépő brigádot. A kérdésekre Hamish Hamilton Glencross gitáros válaszolt, akinek elmondása szerint bőven van még élet az öreg Menyasszonyban.
  
  Kezdésként kérlek, elevenítsd fel a zenekar megalakulásának körülményeit, azok kedvéért, akik még nem ismernek titeket!
  
  Nos, a teljes történetünk megtalálható a weboldalunkon (www.mydyingbride.org), tehát nem ismételném el itt, de mondanom sem kell, a My Dying Bride 1990-ben alakult, immáron 19 remek éve! És bár a zenekar megért pár változást az évek során, a banda célja mindig is az volt, hogy szenvedélyes, sötét, felkavaró zenét készítsen.
  
  Kik az új tagok? Bemutatnád őket röviden?
  
  Két új tagunk van a legutóbbi album, az A Line Of Deathless Kings óta: Lena, mint basszusgitáros és Dan, mint dobos. Szinte egy időben csatlakoztak a bandához és remekül beilleszkedtek. Az új albumon nyújtott teljesítményük kiváló, ráadásul remek köztünk az összhang; tökéletesen kiegészítenek. Emellett van egy új hegedűs és szintis is (Katie), aki feltűnt az új albumon, de ez még csak a kezdeti időszak számára.
  
  Hogyan születik meg nálatok egy szám?
  
  Általában a dalok a gitárral kezdődnek: Andrew vagy én kezdünk a gitárral, és utána együtt dolgozunk rajta, mielőtt a banda többi részét is bevonjuk zeneileg. Aaron ihletet merít a zenéből valamivel később, az írási szakaszban, majd hozzáadja a zene hangulatához illő szöveget. Ez a szokásos folyamat, de néha szakítunk a hagyománnyal, hogy érdekes legyen a dolog. Néha Aaron-nak van egy szövege, vagy akár csak egy sztori-ötlete, ami inspirálhat minket, hogy zenét írjunk hozzá.
  
  Milyen bandák voltak rátok hatással a kezdetek kezdetén? Manapság is vannak olyan zenekarok, amik inspirálnak titeket?
  
  Ugyanazok a zenekarok és lemezek maradtak meghatározóak a zenei pályafutásunk során: többek között a Celtic Frost, a Bathory és a Swans. Egészen eltérő a zenei ízlésünk a zenekaron belül, de ezekben mind egyetértünk. Néha találunk valamilyen újszerű hozzáállást egy zenekar részéről, és egy új, inspiráló szemléletmódot, amennyiben valami egyedit alkotnak, de igyekszünk elkerülni más zenekarok közvetlen befolyását, hogy megtartsuk a sértetlenségét annak, amit csinálunk.
  
  Miben érzed a legfőbb különbséget a régi és a mostani My Dying Bride között?
  
  Nos, tettünk erőfeszítéseket az évek alatt, hogy fejlődjünk és felfedezzünk új, érdekes területeket, de a sötét látásmód és hatás ugyanaz maradt.
  
  Mit jelent számodra a My Dying Bride?
  
  Rengeteg, pokolian nehéz munkát, ami minden csepp verítéket megér. Igazán szerencsések vagyunk, hogy képesek vagyunk arra, amit csinálunk és megoszthatjuk ilyen sok nagyszerű emberrel.
  
  Milyen a viszonyotok a korábbi tagokkal? Tartjátok még a kapcsolatot?
  
  Javarészt nagyon jó, vannak, akikkel nagyon gyakran beszélünk, és szívesen találkozunk, amikor csak tudunk. Másokkal kevésbé, egyszerűen azért, mert teljesen más utakra vezetett minket az életünk. Találkoztam Shaun-nal, a régi dobosunkkal tavaly és nagyszerű volt tisztázni a régi dolgokat és rendezni a sorainkat. Nagyon szerencsés vagyok, hogy a barátomnak mondhatom, és biztos vagyok benne, hogy hiányolja a zenekart. Martin-nal gyakran beszélünk, de nem találkozunk elég gyakran. És persze John Bennett az egyik legjobb barátom maradt.
  
  Hogyan mutatnád be az új lemezeteket egy olyan embernek, aki még nem hallotta a zenéteket?
  
  Fájdalmas, de mégis fenséges, brutális, de ugyanakkor gyönyörű. Ez mind megtalálható az új lemezünkön.
  
  A dalaitok tele vannak érzelemmel és szenvedéssel. Ezeket mind személyes élmények inspirálják?
  
  Néhány kétségkívül. Szerencsére nem mindegyik - mivel bizonyára a legtragikusabb sorsokat/életeket kellett volna megélnünk, és tudom, hogy messze nagyobb szenvedés is létezik a világban, mint amivel meg kell küzdenünk a mindennapok során. Próbálok olyan empatikus lenni, amennyire csak lehetséges, és hálásnak lenni mindenért, ami megadatott nekem. Attól tartok, elég szörnyűség van a világon ahhoz, hogy még hosszú ideig legyen miből merítenünk.
  
  Magánemberként mivel foglalkoztok?
  
  Amivel a mindennapjainkban foglalkozunk, nem kapcsolódik ahhoz, amivel zenekarként, ezáltal a magánéletünket így is kezeljük: magánügyként.
  
  Mik a terveitek a jövőre nézve?
  
  Lesz egy csomó fellépésünk fesztiválokon sorozatosan, és pár kisebb turnét is szervezünk. Alig várom, hogy útra keljünk és eljátszhassuk ezeket az új dalokat. Ez egy időre lefoglal minket, de ezalatt összegyűjtünk új riffeket és ihletet merítünk a soron következő lemezhez. Bőven van még élet az öreg Menyasszonyban!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: