szerző: KKEagles Of Death Metal 2009. március 16., Budapest, Dürer kert
Budapest, max. 7 fok. Az épület előtt mocsok nagy sor, az épületen belül mocsok nagy tömeg. Legutóbb, az Eagles of Death Metal a Nagyszínpadon rázta magát, akkor a közönség nem is tűnt olyan népesnek. Most bezzeg. Úgy látszik, itthon mégis akkora az igény az efféle, laza rakkenrollra, hogy az emberek mit sem törődnek az elvetemült hétfői időponttal.
Nehezen indult az este, bejutási bonyodalmak vártak rám szép számmal, sajnos sikerült lemaradni a Haunts-ról, utolsó szám végére bejutni nem szerencsés. Így viszont, a kényelmes átszerelés közben érezhettem a közönségen, mennyire is vágyik a magyar Amerikába, minimum Los Angelesbe. Legutóbb, amikor az EoDM Magyarországon járt, volt vagy negyven fok, és piszok mód sütött a nap, ezért nem is keltett feltűnést, hogy a nézők jelentős része napszemüvegben van. Most viszont egy fővárosi klubban voltunk, ahol a közönségből sokan, megint napszemüvegben jelentek meg, ez pedig elég kínos. Persze, tudjuk Jesse-től, hogy a coolsághoz nem lehet elég sötét, de azért tegyük hozzá, a coolsághoz kevés is egy napszemüveg, pláne sötétben. Mindenesetre, aki nem hozott magával, az beszerezhetett egyet a merchpultnál, sőt ehhez ajándék műbajszot is kaparinthatott. Műbalhé, izé, műbajusz. Rögtön jött is az este legjobb száma, ami az intro volt és Black Sabbath. Ezután pedig minden ment magától, mint a karikacsapás, forgatókönyvszerűen: Jesse Hughes riszálta, fésülte, csókolta és énekelte is. De talán utóbbi számított a legkevésbé. Persze, ahogy azt előre lehetett tudni, Joey Castillo dobolt és nyoma sem volt a zenekar fél reklámarcának, Josh Homme-nak. Az igazat megvallva, nem is hiányzott. A koncert kezdetekor mintha megnyomtak volna egy gombot, ami minden lábat mozgásra késztetett, más kérdés, hogy volt, amelyik jobban ficánkolt és volt, amelyik kevésbé. Ahogy elindult az első szám, a lányok sikkantottak, riszáltak és énekeltek. De talán utóbbi számított legkevésbé. Pontosan ilyen egy-másfél óra volt ez. A többség sikkantott, riszált és énekelt. Közben azért voltak számok is (tehát zene), sőt áramszünet is (úgy a műsor közepe tájékán), meg persze a magyar lányok a legszebbek kötelező kör. Ja, szóval a zene: I Only Want You, Dont Speak (I Came To Make A Bang), Bad Dream Mama, Heart On, Secret Plans, Already Died, I Got A Feelin (Just Nineteen), Anything Cept The Truth, Whorehoppin, Brown Sugar (igen, az intro után a második legjobb szám, a Rolling Stonestól), Cherry Cola, Wanna Be in LA, Speaking in Tongues Nem az év koncertje, de klassz volt, igazán dörti buli, főleg annak, aki táncolt. A közönség imádta őket, ők pedig imádták a közönséget Tiszta Amerika.
12:45
