beszámoló [koncert]  2009. április 2. csütörtök   15:48

nincsen hozzászólás

  A 2009-es év sem maradhatott el Danny Cavanagh akusztikus est nélkül, az Anathema gitáros/énekese valósággal elkényezteti magyar rajongóit. Idén Budapesten, Szegeden és Pécsen adott klubkoncerteket a művészúr. A már hagyománnyá váló fellépésre Budapesten ezúttal is az After Music klub családias környezetében került sor. Ugyan erre az évre tervbe volt véve, hogy a csodás hangú ex-The Gathering énekesnő Anneke Van Giersbergen lesz Danny vendége, de ezt sajnos nem sikerült tető alá hozni. Helyette ismét üdvözölhettük a Leafblade-ből ismert Sean Jude-ot, akivel már többször zenélt együtt Danny az After Music színpadán.
  
  Sean jelenlétének megfelelően az első blokk a Leaflblade muzsikájáról szólt; az érzelemgazdag, finom húrokat pengető kompozíciókat nagy beleéléssel keltette életre a hosszúhajú úriember. A mellette ülő Danny akusztikus gitárján játszva, érzelemgazdag vokáljaival tette teljessé a Leafblade kompozíciókat. Látszott, hogy a két művész egy érzelmi síkon mozog, és a közönség felé való közvetlen előadásmód hamar megteremtette a bensőséges, meghitt hangulatot.
  
  Ezen hangulat, mely minden Danny akusztikus est jellemzője, az Anathema gitáros/énekes saját zenei blokkjában teljesedett ki. Danny szokás szerint játszott az összes kötelező Anathema dal mellett ritkábban előadott kompozíciókat is. Elhangzott például a Fragile Dreams, a Forgotten Hopes, az Angelica, a Lost Control, az Inner Silence, a One Last Goodbye, a Hope, az Are You There?, a Temporary Peace, az Electricity és a Flying. Feldolgozásokkal is színesítette Danny a programot, különösen megkapó volt például a Big Love című Fleetwood Mac szám élénk előadása. A brit művészúr rutinosan vezényelte le a Leafblade zenei blokkjával együtt majd háromórás koncertet, és ismét bebizonyította, hogy egyike a legérzelmesebb, legművészibb előadóknak. Teljes átéléssel közvetítte akusztikus gitárján és elektromos zongoráján a szomorkás, keserédes muzsikáját a csendben figyelő, zene dallamain ringó közönségnek. Közben humorát is megcsillantotta a számok közötti vicces megjegyzéseivel, mosolyt csalva a zene szépségeibe feledkezett hallgatóság arcára. A Sean Jude-al közösen előadott dallal végződő koncert után most is úgy távoztunk a koncertteremből, mintha negédes, finom hálóból szőtt álmunkból ébredtünk volna, és az álldogálástól elgémberedett végtagjainkkal a klubból kifelé lépkedve csöppentünk vissza a rideg, szürke valóságba.
  
  Már kezd hagyománnyá válni, hogy Danny évente pár órára elvarázsolja a Marco Polo klub hallgatóságát. Belegondolva már hiányozna is, ha nem vennék részt évente ezen a szívet, lelket melengető, érzelmeket feltöltő eseményen. A minden alkalommal megjelenő többi hűséges rajongó is nyilván ezen a véleményen van, így reméljük jövőre is felbukkan ez a kedves brit úriember az akusztikus gitárjával, és elrepíti gondolatainkat a dalai által közvetített, pozitív kisugárzást és erőt adó érzelmi síkra.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: