lemezajánló [kislemez] 2002. december 2. hétfő 17:44
nincsen hozzászólás
szerző: milyKispál és a Borz: Nagyon szerelmes lányok Universal Music
Audió
Mennyi minden egy apró cédén!
Meg vagyok róla győződve, hogy a lány (nő, néni) táskája tele van kulccsal. Ugyanolyanokkal, mint amilyen a nyakában lóg. És ez, nem is tudom, valahogy túl sok nekem két olyan leánytól, akik ketten együtt is tinédzserkorúak ha jól tudom, de ha rosszul, akkor is legfeljebb csak 1-2 évvel vannak túl a 20-on.
Mindenesetre ezen még ráérek töprengeni, hiszen egy remek maxit tartok a kezemben, és most inkább azon kell gondolkozni. Meg gondolkoztatni. A legszembetűnőbb a grafika, amelyet Lovasi Bandiahegyről leányai készítettek. Tulajdonképpen ez a lemez családi vállalkozás, hiszen a zenészek hozzátartozói is mind hozzátartoznak a közreműködőkhöz (kivéve Kispi lánya - feltételezem, a kora miatt). Legalábbis az utolsó számban, ami szám szerint a negyedik a maxin.
Nos, ha jól számolok (de egyszerűbb megkérdezni B-t a szomszéd szobában, mert ő egy a két lábát a fotel támláján pihentető lexikon) ez a Nagyon szerelmes lányok a tizenötödik lemeze a minő szerencse tizenöt éves Kispál és a Borznak (maxikkal, koncertlemezekkel amiből ugye egy, a Borzday van). Szép teljesítmény, főleg ha azt nézzük, hogy ezen lemezek összes dala köztudottan szól is valamiről. Ugyanakkor zavarban vagyok. Cs.-val egész délután a most megjelent maxi számainak szövegét irogattuk le egy füzetbe. Aztán elolvastam, és még egyszer elolvastam, de még mindig nem tudom, hogy mit gondoljak.
Az biztos, hogy a kedvenc számom a De szeretnék, aminek a videóját is csak dicsérni tudom, egyszerű és érthető, nem csak a kép, de a hanganyag is, olyan, mint a Kiskece lányom, amit valamikor megtanultam, de nem tudom, hogy mikor, és azóta birtoklom, mert olyan természetes. Ráadásul ez a dal is letagadhatatlanul folkos, ami egyáltalán nem baj. És olyan, mint amikor jól szoktam magam érezni, mint amikor csak beszívom a levegőt aztán meg kifújom, és már ettől jó, egyértelmű és magától értetődő. Szóval ezzel a dallal semmi gond, sőt, jól is esik. Juci (ének közremüködő, Anima Sound System) szavaival élve „ez a legjobb Kispál szám, mert olyan Animás”.
De itt a többi!
A jó a rossz meg a szép már egyáltalán nem világos. Nem azért, mert sötétben játszódik a krimi, hanem mert nem tudom eldönteni, hogy a sztori van egy emberi test belsejében, vagy fordítva. Persze, mint általában, nincs is szükség megfejtésekre, és bizony könnyíti a helyzetet, hogy a dalszerző meglehetősen egyszerű refrénnel apellál, ami szerencsére a további számokra is jellemző.
Mindjárt itt van a Nem fáj, aminél mondjuk egyszerűbb a dolga az esteleges rejtvényfejtőnek, mert ha a szex belekeveredik valahogy a dalszövegbe, akkor attól valahogy sokkal érthetőbbé, és emészthetőbbé válik. Ahogy most is. Az utolsó dal pedig egyértelműen megfelel a tömegmédia kritériumának, miszerint refrénnel kezdődik. Állítólag bizonyos adókon (legyen az tv, vagy rádió) nem játszhatók le olyan számok, amelyeknél a refrén iksz másodpercen belül nem kezdődik el. Itt ugye nincs ilyen gond, ettől függetlenül kíváncsian várom, hogy melyik csatornán lesz először hallható ez az Eltalált állat.
Multimédia
Ha csak úgy első blikkre kéne kritizálnom, akkor kábé ennyi lenne, de nézzünk kicsit a lepel alá. A cd ugyanis tartalmaz további négy számot. Nem is akármilyent, mert ez a négy szám a legelső demo-ról való, vagyis 1988-ból. Mint a borítóról, és a multimédiás jegyzetből is kiderül, a felvételeket 2 db 800 forintos mikrofonnal rögzítették. Lovasi hangja meglehetősen szokatlan, hiszen a mutálás jegyeit igen erősen hirdető elcsuklás-bicsaklás gyakran előfordul az éneklősnek nem, de kiabálósnak annál inkább nevezhető részeknél. Meg kell hagyni: aranyos. Nos, 88-ból a következő dalok bukkannak elő: Macska, Jelvény nélkül, Forradalmár, Tingli-Tangli.
Aztán itt vannak még a videók! Amelyek a legváltozatosabb színben pompáznak, annak ellenére, hogy a fekete-fehér felvételek mellett a színesek sem mondhatók színesnek, csak inkább színezetteknek, mert annyira törékenyek és érzékenyek ezek az emlékek, hogy az ember fél újra lejátszani őket, nehogy még jobban sérüljenek. A Feket Lyuk-as felvételek mellett még mindig a 2000 decemberében rögzített Ha ez a vég a kedvencem, nem csak azért, mert szokatlan és vicces a perspektíva, hanem mert a felvételek közül sajnos ez az egyetlen, ahol én magam is jelen voltam a szurkolótáborban.
A Jancsó-féle Kelj fel komám meg majdnem annyira elképesztett, mint abban a másik filmben (Anyád vagy Utolsó vacsora, kicsit keverednek a jelentek a fejemben) az épülő (vagy éppen lerombolódó) SzOT üdülő különböző szintjein felvett rész, amely a maga 15-20 percével egyetlen snitből áll. Csodálom azt az elmét amely így meg bír álmodni, s ráadásul hibátlanul, akár egyetlen jelenetet is.
Összegzésképpen s véletlenül sem tanulságként a Nagyon szerelmes lányok egy remek alkotás, amely remekül van szerkesztve, csak egyetlen apró hibát találtam azon a viccen túl, hogy a multimédiás rész direkt rontott vagyis lemard a napi megmondó utolsó másfél betűje, és ezzel együtt a flekk jobb széle. Tehát: ha az ember belelépked a menükbe (márpedig miért is ne tenne ilyet, hiszen ez a lényeg), akkor nem tud visszamenni a nyitóoldalra, csak ha újraindítja a cd-t. Márpedig ott van az a kép, az az apró kisgyerek, ahogy rácsodálkozik egy leszaggatott Kispál és a Borz plakátra, a kép, ami a kedvencem, az egyik kedvenc fotósomtól, és ezt érdemes lett volna egy egyszerű vissza gombbal akármikor elérhetővé tenni. De lehet, hogy csak én nem vettem észre valami eldugott linket, ami a kezdőlapra visz. Akkor bocs.
Ennek ellenére kívánom, hogy legalább ilyen tartalmas és színvonalas nagylemezt vehessen a kezébe az érdeklődő jövő év márciusában, amikorra is be van ígérve a tizenhatodik album megjelenése.
Ui.: Egy jó tanácsot engedjen meg a kedves olvasó. Nem érdemes a cd másolásával, átírásával próbálkozni, mert nem fog menni. Legfeljebb fölöslegesen rontódik egy írható cd (150-200 HUF). Viszont érdemes befektetni 2500-3000 forintot az eredetire, mert az ember tényleg kap is valamit ennyi pénzért.