interjú [hazai hangok]  2002. december 2. hétfő   14:35

nincsen hozzászólás

  mogyoro: -Egy éve került a boltokba az első nagylemezetek. Mekkora változást jelentett ez a zenekar életében - azon kívül, hogy meg lehetett vásárolni a zenéteket?
  Hegyi György: -Pár kellemes hónapig azt hittük, hogy hamarosan az egész ország a lábaink elé veti magát. Mostanra visszaszálltunk a földre és tudjuk, hogy be kell érjük egy-két megyével. Rájöttünk viszont mindeközben, hogy zenekarosdit játszani ekkora léptékben is nagyon jó. Ez valószínűleg abból jön, hogy továbbra is azt csinálunk, amit csak akarunk - a következő nagylemezre én például tapeloop-os számot is akarok, és lesz is rajta. Andris mindig is vendéglői nótazenekarral akarta elénekelni a Térerő című számunkat, és most ez is meglesz a maxin. Szóval alkotgatunk, alkotgatunk - az első lemez bebizonyította, hogy nem teljesen kilátástalan alacsony költségvetésű, jókedv-produkciót csinálni.
  
  -A válaszoddal egy későbbi kérdésemre válaszoltál kicsit előre. A kérdés így hangzott volna, hogy a maxin milyen remixek lesznek? Az előbbi feleleted értelmében nem hagyományos ´kiadjuk DJ-knek, s majd válogatunk´ típusú remixalbumra készülhetnek a rajongók.
  -Bizony, semmi hagyományos: mi magunk „építettük” újra a számokat. Szerintünk ez is érdekes és szórakoztató játék nekünk is, és a közönségnek is.
  
  -S a Hello Tourist-on kívül a maxin találkozhatnak a rajongók még új számmal, vagy teljesen az újrafeldolgozásoké lesz a szerep? Tényleg, hány szám lesz a lemezen?
  -Négy számot vettünk fel, ebből egy a túristacsalogató. Van egy Nagy Fenekű Nők Napja 2002, zsírégető remix: gyakorlatilag teljesen átírtuk az eredetit, ugyanis már kissé untuk, ezért a koncerteken is ez az új változat fog szólni. A harmadik egy Super Organtone remix a Zazie-ra: Orosz Zoltán harmonikás és Andrásunk duettje, remek felvétel; egyfolytában másfél napig dolgoztak rajta, egyrészt, mert nagyon alaposan ki akarták találni és meg akarták csinálni, másrészt mert menet közben gyakorlatilag minden elromlott, ami a felvételhez kellett, többek között maga a harmonika is.
  A negyedik meg Kockás Abrosz Remix a Térerőből, egy régi álom: nótazenekarral... :-)) Hozzá kell tenni, hogy a lemezeinket továbbra is magunk kedvéért és kedvére csináljuk, és szerintem ez ezen nagyon hallatszik is. Én még akartam birkabégetést is rá, de azt nem hagyták.

  -Nemrég tragédia történt a zenekar tagjai sorában. Éva, a vokalista elhagyott titeket. Sikerült pótolni, vagy nem is áll szándékotokban? A maxin még szerepel?
  -Ebben a kérdésben két magas labda is van, engedelmeddel leütöm őket. :-) Elsőképp is: Éva távozása nem tragédia, bár persze rossz. Másrészről: senki sem pótolhatatlan, de mi eleve nem akarjuk Évát pótolni. Lesz helyette más vokalista, terveink szerint kissé kibővített szerepben. Úgy tudnám ezt a helyzetet szépen érzékeltetni, hogy a zenekar egy több puzzle-darabból álló kép, ami egyáltalán nem teljes, azaz girbe-gurba a széle, de mi épp ilyennek szeretjük. Ennek a képnek az egyik sarkáról most lekerült egy darab, de egy másik darab egy másik sarkán vagy oldalán majd csak illeszkedik hozzá. Ha az új darab jól kiegészíti a képet, akkor azt is szeretni fogjuk. Egyébként most sem érezzük csonkának. Éva a maxin már nem szerepel: amiben szerepelt volna, azt már a kilépése után vettük fel, ezért megoldottuk máshogy.
  
  -Nem érzed úgy, mintha ez a válasz egy kicsit ´profisra´ sikeredett? Ezek szerint a zenekar hármas magjába is elképzelhető csere? Már nem a buli, hanem kialakult kép a lényeges? Ennyire magával ragadó a show-bussines, vagy a hármas egy puzzledarabban van?
  -Ez egyáltalán nem volt profi válasz, épp mert őszinte; de lehet, hogy félreértetted. Mondhatom másképp is: ez a zenekar nem előre kitalált és változtathatatlan módon valamilyen, hanem van egy „evolúciója”, mint mindennek. Ezért nagyon igyekszünk, hogy minden változásra úgy tekintsünk, mint egy lehetőségre és ne úgy, mint egy tragédiára. Így hát puzzle-kép mostani változása is inkább lehetőség, mint tragédia.
  
  Azért is használtam az evolúció szót, mert ez az egész dolog csöppet sem tudatos. Természetesen igyekszünk befolyásolni a az eseményeket, de nagyon sok mindenre nem tudunk -- és nem is akarunk -- hatással lenni. Ennek értelmében tehát mindenféle változás elképzelhető, de épp ezért nem is görcsölünk azon, hogy minden ugyanúgy legyen, mint eddig. Ami ebben a zenekarban jó, az részben épp ebből az evolúcióból következik.
  
  -Az EmilRulez! neve erősen összefonódottt az internettel, mint MP3 zenekar. A zenekar tagjainak a magánéletben milyen számítógépes kötődései vannak?
  -Nem sok... Volt idő, hogy Andris meg én az IT-szakmában dolgoztunk, de ezen kívül nincs ilyen kötődés. Használjuk persze a gépeket, mint akárki más, hálózunk, dolgozunk vele. Körülbelül annyira természetes, mint a mobiltelefon.

  -A zenekar életében az MP3-on kívül is igen jelentős szerepet játszik az internet. Nagyon népszerű a levelezőlistátok, ahol gyakran kikéritek a rajongók véleményét. Meg is fogadjátok, amit mondanak? Például a Hello Tourist számot, ha jól emlékszem, a ZP-s fellépés után lehúzták, most meg látom, karácsonykor a fa alatt lehet maxin. Sokat változott a szám nyár óta?
  -Én nem emlékszem, hogy nagyon lehúzták volna, bár biztos volt, akinek nem tetszett. Azóta inkább pozitív visszajelzéseket kapunk róla. És bár valóban adunk a közönség véleményére, azért a számaink megírásában elsősorban magunkra hallgatunk. Egyébként igen: a Hello.Tourist! valóban sokat változott, például rendesen megírtuk és Kornél készített hozzá príma fúvós hangszerelést is. Felvételen egész más, mint koncerten, de ez így is marad, hacsak nem cipelünk magunkkal ezentúl egy öttagú fúvóskart és egy komolyabb férfikórust a koncertekre.
  
  -Egyik netes oldalon azt nyilatkoztátok, hogy soha nem fogtok tátogni. Ezek után Luxor show-s fellépés, Fábry show. Ezek mind élőben történtek, vagy a showbusiness megalkuvást kíván?
  -A Showder-fellépés élőben megy, de a Luxor valóban tátika műsor volt. Viszont annyira lelkesen hívtak bennünket, hogy így is elvállaltuk. Ugyanígy jártunk a reggeli műsorokkal: nagyon lelkesen hívtak, és abban a ritka kivételezésben részesülhettünk többször is, hogy a klipünket is játszották, amit pedig nem szokás. Ám az ilyen típusú műsorokban nem nagyon lehet élőben zenélni: egyszerűen nincs hozzá technika és a műsor struktúrája sincs erre felkészítve. (Ami egyébként elég nagy gáz: ezek végül is egy európai ország vezető, országos tévéinek a műsorai, vagy mi a rák.)
  Egyszer azért megpróbálkoztunk egy unplugged megoldással, mert az egy szál mikrofonnal is működhet tévén keresztül, de az sem vált be túlzottan. Így hát maradt a plébekk; a reggeli műsorokba legszívesebben azzal szoktunk szórakozni, hogy mindeki más hangszeren „játszik”, mint eredetileg. Legutóbb már gumidinoszauruszt is zsákmányoltunk hozzá, és vannak még ötleteink.
  
  -Ez azt jelenti, hogy ti is kacsingattok a divatos unplugged lemezek, számfeldolgozások felé?
  -Nem kacsingatunk, hanem csináljuk. :-) Mi egyébként sem vagyunk egy nagyon „bedugott”, elektronikus zenekar. És hát volt ugye a Beduggatlan, jó?! című műsor a boldog emlékű EstFM-en, ahol élőben játszottunk ilyesmit, és ennek volt egy logikus folytatása, azaz egy, a műsorvezetők által szervezett Beduggatlan koncert, amire viszont viszonylag rendesen fel is készültünk, azaz hagyományos dobok helyett Gyula ütőhangszereken játszott, szintetizátor helyett harmonikát használtunk és a basszusgitár helyett is nagybőgő szerepelt. A fényképeken nagyon jól mutat, a hangfelvételeken már kevésbé... :-)

  -Az oldalatokon le lehet tölteni a zenekar koncertfelvételeit MP3-ban, de a Hello Turist számot nem találtam. Üzleti célból - értsd, akit érdekel, vegye meg a lemezt, vagy csak így alakult?
  -Kimondatlanul ott lebeg a kérdéseidben az a feltételezés, hogy „elragadott minket a sóbiznisz”, és emiatt már nem vagyunk az a régi, „jó fej” zenekar. Néha e-mailben olyanokat kapunk, hogy „ne kurvuljunk el, mint a Kispál” meg ilyen állatságokat. Azért ideje lenne tisztázni, hogy nem csak a lánglelkű forradalmár zenész és a harácshörcsög haknista két kategóriája létezik. Ez ugyanis a két véglet. Közötte ott vannak még nagyon sokan, például mi is.
   És mivel a lemezkészítés nekünk is pénzbe kerül, ezért a lemezeinket el is akarjuk adni, naná. Egyébként a kérdésnek ez a kiélezése jellemzően magyar dolog: normális országban soha nem fordulhatna elő az, hogy egy zenekarnak magyarázkodnia kellene, mert el akarja adni a lemezeit.
  
  -Most én magyarázkodhatok, hogy nem erre gondoltam - mármint, hogy az Emilt elragadta a sóbiznisz. Javíts ki, ha rosszul gondolom, de éppen azért lettetek felkapottak, mert az emberek - elsősorban az internetről, már ismerték a számaitokat. A fent lévő MP3-k meg nem a legjobb minőséget adták, de arra elég volt, hogy felizgassa az embereket a lemez megvételére. Ilyet tapasztaltam már a Kispáléknál is, ahol a Velőrózsák számait a rajongók egy része koncertfelvételként már letölthette a netről, mégis ők voltak azok, akik elsők között vették meg a lemezt.
  
  A kérdésem inkább arra irányult - ezek szerint nem tökéletesen fogalmazva, hogy már nem elsősorban „MP3 zenekar” az EmilRulez!, akik állítólag három éve még egy Kispál előzenekar felkérést is visszautasítottak? Csökkent a jelentősége internetnek a zenekar marketingstratégiájában?
  -Ennek a zenekarnak nincs a hagyományos értelemben vett marketingstratégiája, és ezért a lépéseinket nem is értékeljük mindig ilyen szempontok szerint. Konkétan: az kerül fel a weboldaunkra, ami elég jó felvétel és tetszik is nekünk. Ezt még árnyalja az is, hogy sokszor elfelejtem felrakni az újakat :-))
  
  -Tényleg, a számaitokról elég sok - zenekar, rajongók, más kiadók (di) által készített - remix készül? Ez a jazz stilusbeli adottságainak köszönhető, vagy valahogy folyamatosan sugaljátok: „remixeljetek meg!!”?
  -Jobb a helyzet azokkal a remixekkel, amikben valami tényleg hozzáadódik a számhoz: Bruzsa Bab Gábor, az állandó vendéggitárosunk például ilyen értelemben is jó remixeket csinál. Ő egyrészt jól ismeri a számokat, másrészt intelligensen áll a kérdéshez: rászánja a megfelelő szellemi munkát, hogy értelmesen tegyen hozzá pl. egy új harmóniamenetet egy énekdallamhoz vagy új lüktetést találjon ki és adjon az egész számhoz.
   Enélkül a hozzáállás nélkül csak szeletelés, filterezés meg puttyogás van, az meg szerintem érdektelen. Itt jegyzem meg, hogy pl. én sem tudok jó remixet csinálni, bármennyire is szeretnék. De azért nagyon igyekszem :-)))

  -Ezek után adja magát a kérdés, hogy minden hozzátok beérkező EmilRulez! remix felkerül az oldalra? Illetve a di formátum tényleg tetszik, ahogy a Digimpró anyagában nyilatkoztad? (”Mindannyiunk számára nagy megtiszteltetés, hogy részt veszünk ebben a diZene projektben. Mi nagyon nyitottak vagyunk az önmegvalósítás minden új lehetősége felé, és a di izgalmas új zenei tapasztalatokkal szolgál. Hiszünk abban, hogy a di megtalálja új diTechnológiájának masszív rajongó táborát. (Eldée, Emil.RuleZ! basszusgitárosa és dalszerzője)
  -A DI formátum szerintem valóban érdekes, és tetszik: lehet, hogy rajta leszünk az új DI-lemezen is. Bár eredetileg ez a típusú „autoremix” inkább a monoton, elektronikus zenéhez illik, azért tele van lehetősséggel az akusztikus zene számára is, csak meg kell tanulni ezeket kihasználni. Ez a típusú munka a remixek kacsán már említett hozzáállást igényli. Én elsősorban valamilyen Acid-jazz Gép lehetőségét hallom a DI-ben és nem a hagyományos remixelés di-sítését tartom izgalmasnak. Épp a napokban futok neki egy új DI-számnak, és az is nagyon vitzes és remélem érdekes lesz.
  
  -Volt szó lemezről, MP3-ról, koncertekről. De régen nem szívesen koncerteztetek. Minek köszönhető az a változás, hogy kiálltatok a színpadra, s ott maradtatok?
  -Mindig is irtóztunk az olyan koncertektől, ahol:
  a.) kutya sem kíváncsi a zenénkre;
  b.) nekünk kell cipelni a cuccokat.
   Mostanra mindkettő megdőlt: az emberek eljönnek és szeretik; továbbá felvettük Pétert és Pált, akiknek mikrobuszuk van és pakolnak. Beláthatod, hogy ez így egész más :-))
  
  -A zenekari élet beindulása mekkora változást hozott a magánéletetekben? Mennyire tudjátok összehangolni a család által támasztott kötelezettségeket a rajongók kiszolgálásával?
  -Előfordul, hogy nehézségek adódnak, de ez inkább mennyiségi kérdés. Ha havonta 10-15 koncertünk lenne, az biztos komoly feszültségekhez vezetne, de ehhez amúgy is túl kényelmesek vagyunk. A lustaságunknak megfelelő havi 3-négy fellépést viszont jól elbírják a viszonyaink.
   Amikor úgy döntöttünk, hogy nem ebből élünk, akkor egyben egy nyugalmasabb életet is választottunk. Egyébként ezt nem volt nehéz eldönteni: kiszámoltuk, hogy ha körülbelül annyit akarnánk keresni, amennyi a civil életünkben normálisnak számít, akkor havonta 20-25 fellépést kellene vállalnunk.
   Ez nagyjából annyit tesz, hogy amikor épp nem játszunk, akkor úton vagyunk, és ha épp nem vagyunk úton, akkor épp alszunk otthon. :-) Ez az életforma viszont biztosan hamar tönkretenne mindent körülöttünk, és valószínűleg a zenekart magát is elpusztítaná: nem lenne idő gyakorolni, új dalokat írni, szükség esetén kipihenni egymást. Maradunk tehát a bevált mennyiségnél.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: