beszámoló [koncert]  2002. november 30. szombat   11:25

nincsen hozzászólás

  Még napsütéses, enyhe idő volt, bár ez a napfény már nem a nyári hőséget idézte. A Boráros téren, a Duna parti a korzót már kezdik a hulló falevelek betakarni. Tagadhatatlanul vége a nyárnak, melyet az ősz vált fel. /Mennyivel szebb évszak! / Ez az esemény ihlette a névadókat is a csepeli NemArt klubban megrendezett koncertsorozatot illetően.
  
  Mintegy 400 rajongó gyűlt össze a klub előterében, hogy áldozhasson kedvenceinek. A koncertet a Turul Vér nevű formáció kezdte, őseink nagy tetteivel, népi motívumokkal átitatott, ős- Bathory-val megspékelt black metal-jukkal. Az este folyamán még két, hasonló stílust játszó zenekart láthattunk: a budapesti Hetumogert és a szegedi illetőségű Ahrimant. Bár ezeknél a csapatoknál csak a fejléc” egyezik meg, hiszen zenéjükben jelentős különbségek vannak. Míg a Hetumoger érdekesen
  összetett fekete fémet játszik, addig az utóbbi csapat egy
  monumentalitásra törekvő, dallamoktól sem mentes, sebesség mániára is hajlamos, nordikus sivítással jellemezhető zúzda. Színre lépett ezúttal a Sundone is /a Baskiria- t vezető Patkány részvételével / és sötét tónusú death metallal töltötték meg a helységet.

  Ezen az estén leginkább a Gate From Darkness lógott ki a sorból. Zenei világukat főképp a szintetizátor, és a samplerek határozzák meg, az énekes rekedtes hangjával színezve. Most láttam először élőben a bandát, de az mindenesetre tisztán hallatszott, hogy a nyilván kedvenc Samael (február 10 Wigvam Club) komoly hatással van rájuk, bár ezen felül némi, a 80-as évek világát idéző felhangot is tapasztaltam. A főzenekar az Opeth lógót kölcsönző szlovák banda, az Orkrist volt. Felettébb kellemes zenét hallhattunk tőlük, és főleg a gothic-doom-death vonal rajongóira voltak hatással. A show fő gerincét Lydia szép hangja és az általa működtetett furulya adta, amely így egy nagyon kellemes feelinget ad a produkciónak. Ezek mellett természetesen ott volt a férfi vokál Crom személyében, aki a hangulatfestő szintetizátor témákért is felelős. Ha gonosz akarok lenni, itt-ott kísértetiesen hasonlít a Monnspell Wolfheart-jának egyes darabjához. Ezen felül remek koncert volt, az elszállós-elborulós részek ragyogóan kompenzálták egymást a beindulós, már-már death-be hajló témákkal. Néhány magyar nyelvű köszönetnyilvánítás után elhagyták a színpadot.

  Jó hírként hatott, hogy a Sin Of Kain végre megtalálta dobosát Larzz személyében, akiről hamar kiderült, hogy komoly szinten játszik, tovább emelve ezzel a zenekar fellépésének színvonalát. A műsor klassz volt, mint mindig; minőségi goth-black metal csellóval ötvözve. A koncertjükre szemmel láthatóan egyre több ember kíváncsi. Akiknek ennyi még nem lett volna elég, azokat a már kora hajnalba nyúló kezdéssel a Baskiria tarolta le bizsergő végtagjaikról. Néhány ügyes-bajos dolgot figyelmen kívül hagyva az elejéről, és leszámítva a viharvert, recsegő hangládákat a színpad elől, egy nagyon jól sikerült bulinak lehettünk szem- és fültanúi...

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: