beszámoló [koncert]  2002. november 28. csütörtök   12:43

nincsen hozzászólás

  Az őszi hardcore élet tovább zakatolt. Hála a lelke szervezőknek, ezen a hétköznapon is egy újabb tengerentúli csapat fellépésére siethettünk. Előzetesen csak annyit, hogy aki rátéved a HIMSA honlapjára, az ne csodálkozzon, hogy az ott eltöltött idővel egyenes arányosságban nő az álmatlan éjszakák száma. A Magyar Patológiai Társaság igazán elkérhetné a web designer-ük címét, és megkérhetnék, hogy ő készítse számukra is a világhálón való megjelenést. Ajánlom, mindenki fedezze fel magának a csapat oldalát! Ezen előzmények után mentem le a Süsibe, hogy megcsodáljam ezt az igazán „dark-os” zenekart. Az estét a Leave No Man Behind nevezetű ének, gitár, basszus, dob felállást felvonultató formáció kezdte. Amennyiben informátoraim nem tévedtek, akkor ez még csak a második koncertjük volt, bár a látottak alapján akár negyvenedik is lehetett volna. Egy zeneileg teljesen összerakott metal-core-t hallhattunk, nagyon pörgős, dinamikus tempóban. Aki a dobos srácot igyekezett a szemével követni, annak nem kis fáradságába tellett, hiszen ő megszállott módjára, hiper gyorsan verte a szerkót. Nekem csak az énekes hangjával voltak problémáim, hiszen meg van az erő a hangszálaiban, csak hát én sikításon és érthetetlen ordításon kívül mást nem vettem ki előadásából, pedig előttem mászkált. Ettől eltekintve ezen az estén egy újabb tehetséges csapattal ismerkedhettünk meg, akik remélhetőleg egyre többször fognak feltűnni a közeljövőben
  
  Amíg a Leave No Man Behind, csak most bontogatja a szárnyait, addig a Cadaveres de Tortugas már eléggé kiforrott állapotban van. Az általam is kedvelt zenekar a Sepultura-t, a Soulfly-t és több, mint valószínű, hogy a CDT is kedveli; mindezt a zenei hasonlóságban vélem felfedezni, ami nem is lenne gond, ha a srácok merészebben hozzátennék ötleteiket a dologhoz. Kívánom nekik, hogy fejlesszék zenéjüket, úgy hogy csak hébe-hóba jusson eszembe egy CDT koncerten a Sepultura neve. Az alapok jók, van mondanivaló is, tehát: éljen a kreativitás!
  
   A HIMSA majdnem minden tagja beillene egy dark buli közönségébe. Az énekes saját mikrofonnal dolgozik, ami nem véletlen, hiszen többször a közönség közé vetette magát, a házi mikrofont a padlóhoz csapkodta, így az ideális gömbszerű fej a koncert végére teljesen lapossá vált. Jó kapcsolat volt a zenekar és a közönség között, amit bizonyít a buli legviccesebb történése is, mikor egy srác lefényképeztette magát a csapat két tagjával, két szám között. A srácok szépen bepózoltak, pofát vágtak és már repült is a kismadár. Ez is csak a HIMSA tagjainak jó fejségét jellemezte. A koncertnek egyébként úgy lett vége, mint Beethoven befejezetlen szimfóniájának. Ha
  nem mondja az énekes, hogy vége, akkor észre sem vettük volna. Ez sem volt mindennapi. Aki kedveli az ilyen jellegű metal/hc zenét, annak a HIMSA biztos nem okozott csalódást. Számomra zenéjük nem nyújtott kiemelkedőt, viszont alakításuk elsőrangú volt.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: