Szerintem mindenki felkapta a szemöldökét, amikor kiderült, hogy a komoly érdeklődésre számot tartó Kreator, Caliban, Eluveitie, Emergency Gate bulit Debrecenbe szervezték. Érthető és jogos is, hogy a nyomasztó főváros-centrikusság mellett egyéb helyszíneket is próbálnak felrázni, Debrecen pedig alkalmas erre, hiszen az Iron Maiden-t, a Nightwish-t, és a Motörhead-et is vendégül látta már a város. Mindazonáltal tegyük hozzá, hogy főváros-centrikusság ide vagy oda, nem véletlenül az ország közepén lévő Budapestre szervezik az események nagy részét, hiszen az odautazás az ország minden táján még tűréshatáron belül van. A debreceni utat viszont már nem igazán fogják bevállalni mondjuk Sopronból, és ez meg is látszott a mai estén. Sokan voltak azért, de a Lovardában egy jó félház szellős 3/4 ház jött össze, amit azért egy budapesti buli überelt volna. Na mindegy, elég volt a mellébeszélésből, hiszen ha a Kreator érkezik a határaink közé, még Alsógyökérfalvára is elutaztam volna bármikor.
Budapesten már december eleje óta nem láttunk havat, így meglepetésként hatott Debrecenbe érve a kvázi fehér karácsonyos hangulat. Mire odaértünk a Lovardához, már az Emergency Gate játszott a színpadon. Mivel csak néhány számot sikerült elcsípni tőlük, komolyabb megfejtésekbe nem mennék bele velük kapcsolatban. Pár számrészlet tetszetős volt, de globálisan azért nem ütött be az előadásuk. Talán majd máskor. Az Eluveitie-t rengetegen várták, sőt sokan csak miattuk jöttek el a koncertre! Ez azért jelzésértékű! A svájci folk/death metal brigád nem a sótlan színpadi kiállásáról híres, ezt a debreceni koncertjük is bizonyította. Nem volt túl sok idejük, de azért besűrítették az ismertebb dalokat, mint a Primoridal Breath, Gray Sublime Archon, Bloodstained Ground, The Song of Life, Inis Mona, sőt nagy meglepetésre a végére még egy Tegernako-t is kaptunk.
A banda rajongói számára talán már ismert a tény, hogy a torzonborz Kirder tesók tavaly elhagyták a csapatot, és hát valljuk meg, hiányuk azért kézzelfogható volt. Ők voltak a hangulatfelelősök, keresztbe-kasul bejárták a színpadot, és rendületlenül fanatizálták a közönséget. Most ez a feladat egyedül Chrigel Glanzmann énekesre hárult, aki szintén jól ellátta a tennivalóit, de valahogy mégis érezhető volt a hiányérzet. A hangzás sem volt igazán tökéletes, a számos hangszert nem sikerült arányosan megszólaltatni, viszont mindezek ellenére az Eluveitie egy lendületes, pörgős, igazán hangulatos koncertet adott. Szerintem mindenképpen megérte Debrecenbe jönniük azoknak, akik az ő bulijukra voltak kíváncsiak.
Szünetekben és az átszerelések időszaka alatt konstatáltuk, hogy mennyire bődületesen erős lett az új Hatesphere lemez. A keverős mindig ezt a korongot csúsztatta a lejátszóba egy-egy zenekar végeztével, mi meg csak egymásra néztünk a cimborákkal, és máris olyan ordas módon túrtunk az üres küzdőtér közepén, mint ahogy koncerten szoktunk... Gondolom nem kicsit fura fejjel néztek ránk a jelenlévők, de hát ha metál van, akkor metál van! A Caliban eléggé befutott lett az utóbbi időkben a metalcore színtéren, ennek ellenére én szinte mindenhonnan csak rossz véleményeket hallottam róluk. Kísérleteztem is többször a lemezeikkel, de nálam sem ütött be a banda munkássága, így hát komolyabb meglepetést nem vártam a fellépésüktől. Nos, összességében azért nem volt rossz a buli, de tény, hogy ezek után se a Caliban lesz a kedvencem a színtérről (sokkal inkább az Unearth vagy a Parkway Drive!).
Fülsértően hangosan szólalt meg a banda, a betonkemény riffek és a gyomrozó lábdob szinte szétfeszítették a jelenlévők testét. Szerencsére a küzdőtéren nem tűntek punnyadtnak az emberek, rendesen bemozogták a rendelkezésre álló teret, és a metalcore előadások jellegzetes elemeinek tárházát (circle pit, wall of death) is felvonultatták. Andy Dörner énekes ratyi emós kinézetéhez képest megfelelően teljesített, meglepő módon az alkalmanként felhangzó köcsög-ének nem tőle, hanem az egyik gitárostól származott. Sokkal jobb és hatásosabb előzenekart is el tudtam volna képzelni a Kreator elé, mint a Caliban, de mindenesetre ők sem maradtak szégyenben a koncertjükkel, tehát érdemes volt végigbólogatni az előadásukat.
A Kreator-től tudtam, hogy nagyon nagy durranásra kell számítsunk. Hatalmas, tekintélyt parancsoló színpadképet ácsoltak össze a germán thrash veteránok számára. Középen az óriási kivetítő engem nem ért meglepetésként, de az már igen, hogy ezúttal folyamatosan vetítették a klipeket és egyéb vizuális effekteket a koncert közben, míg korábbi találkozásainkkor csak pár számnál lépett működésbe a kivetítő. Mille Petrozza és csapata rövidesen felsorakozott a grandiózus díszletek előtt, és belecsaptak új albumuk címadójába, a Hordes Of Chaos-ba. A felizgatott tömeg egy emberként vetette bele magát az őrjöngésbe, a küzdőtéren folyt az aprítás: ”everyone against everyone”! Erőteljes megszólalást kapott a csapat, noha nem minden hangszer hallatszott ki tökéletesen, de az összkép így is meggyőző volt. A Kreator remek formában van, a 2001-es Violent Revolution albumtól kezdve újra a legagresszívebb és legfogósabb thrash csapásokkal ostorozzák a nagyérdeműt.
A program az ugyancsak új lemezes Warcurse-szel folytatódott, majd pedig régebbi vizekre eveztünk, a fejletépős Extreme Aggression és a zseniális Phobia kedvéért. Egyedül ez utóbbi dal hangzott el a kissé kísérletezősebb, és sajnos sokak szemében megvetéssel sújtott ´90-es évek közepe-vége időszakból, amit egy részről kicsit sajnáltam, mert szokatlanságuk ellenére én ezeket a lemezeket is szeretnivalónak, hangulatosnak tartom (noha más szempontok szerint), más részről viszont egyáltalán nem, hiszen több idő jutott a kíméletlen atom-thrash mészárlásra.
Akárcsak a 2 évvel ezelőtti Metalcampen, úgy most is a Voices Of The Dead jelentette a koncert érzelmi csúcspontját. Ugyanaz volt a színpadkép, ahogy azt az akkori beszámolóban is leírtam, vagyis a szám jellegzetesen merengős, befordulós basszus-introja alatt a kivetítőn groteszk, bizarr emberarcok tornyosultak a tátott szájjal meredő jelenlévők szemei elé, és ezt összepárosítva magának a számnak a hangulatával... Ezúttal is olyan libabőrös, sokkoló, félelmetes élmény volt ez, mint 2 éve, az ember egész lényébe beleférkőzött ez a hangulat.
A pillanatnyi borzongást aztán újra felváltotta az őrületes agresszió, az Enemy Of God-ra és a Destroy What Destroys You-ra ismét mindenkinek a kezébe kerültek az „áttetsző színű Flying-V gitárok”, és folytatódott az intenzív nyomulás. Aztán pár perc szusszanás erejéig Mille Petrozza kifejtette, hogy a Pleasure To Kill előtt rendszeresen egymás kinyírására biztatást természetesen ő sem gondolja komolyan, de azért tessék csak szépen megölni egymást, hiszen a Pleasure To Kill következik...! Újabb őrület a nézőtéren. A csapat egyébként rendkívül elemében volt, a szándékosan gonosz vörös fénnyel megvilágított Mille Petrozza hisztérikus monológjaival sikeresen fanatizálta az egybegyűlteket, de erre nem is volt különösebb szükség, hiszen a bivalyerős Kreator opuszok maguktól is megtették a hatásukat.
Sami és Christian szintén fáradhatatlanul nyűtték a húrokat, és kivették a részüket a színpadi munkából. Ventor pedig zseniálisan és atomprecízen dobolt, NAGYON rég lejárt lemez már az ő fikázása. Szerintem az egyik legtöbbet fejlődött dobos ő, a 2001-es nagy visszatérés óta véleményem szerint Ventornak a világ legjobb thrash dobosai között van a helye. Pont. Nagy meglepetéssel is készült a Kreator, mert a korábbi turnéállomások setlist-jeit ismerve két vadiúj dal, a To The Afterborn és a Demon Prince is esélyes volt ma, ezek helyett azonban két régi csemegét, a People Of The Lie-t és a Coma Of Souls-t játszották el. Persze az új alkotások is voltak olyan jók, hogy helyet kapjanak a set-ben, de szerintem nagyon jó döntés volt ez most, és úgy láttam, hogy ezt minden jelenlévő ugyanígy gondolta. Különösen a Coma Of Souls szólalt meg zseniálisan, Ventornak köszönhetően. Remek húzás volt a csere, köszönjük!
A The Patriarch néven futó mélabús dallamokból sejthető volt, hogy a Violent Revolution fog következni. Ez így is történt, hatalmasat tombolhattak az „erőszakos forradalmat” akarók. Megidéztek pár régi számot, a Terrible Certainty-t és a Betrayer-t, aztán pedig a hisztérikus Amok Run-nal zárták le a Kreator kronológiát, innentől már csak néhány ős-dal volt hátra. A zseniális Riot Of Violence-t szokásos módon Ventor kiabálta végig, miközben a tempókra is koncentrált. Fantasztikus hangulatot robbantott ki ez a dal, csakúgy, mint a Flag Of Hate, ahol Petrozza ismét fanatizálta a tömeget, a nagyobb hatás kedvéért megjegyezve, hogy talán mi magyarok nem is igazán tudjuk, milyen az a „Hate!” Hogy nem-e!!?? Szükségesnek tartottam egy harsány ”Gyurcsány takarodj!”-ot belekiáltani az éterbe, hadd legyen Mille Petrozza-nak is némi fogalma a hazai viszonyokról, hehe...
Utolsó nótának már csak a Tormentor volt hátra, itt igazi ős-videókat, klipeket, bejátszásokat vetítettek a szám közben, hűen prezentálva, milyen lehetett Kreator rajongónak lenni a ´80-as években. Nos, azt kell mondjam, Kreator rajongónak lenni most 2009-ben sem ciki, Mille Petrozza-ék olyan iszonyatosan látványos, és atom-kemény thrash bulit nyomtak az arcunkba, hogy ezt még az év végi toplistákon is emlegetni fogjuk, az egészen biztos. Bánhatja, aki nem vette a fáradtságot, vagy nem volt pénze a debreceni utazáshoz, remélhetőleg legközelebb valamelyest nagyobb tömeg előtt üdvözölhetjük a germán thrash metal legnagyobb bandáját.
12:11
