beszámoló [koncert]  2009. február 26. csütörtök   17:27

nincsen hozzászólás

  A februári hónap a The Black Dahlia Murder és a Volbeat koncertje után egy újabb nagy érdeklődésre számot tartó rendezvénnyel folytatódott. Nem más, mint a főként fiatalok körében nagy népszerűségnek örvendő Children Of Bodom látogatott el Budapestre, hogy megismételje a 2006. januári, Petőfi Csarnokban adott nagysikerű fellépését. A finn zenekar turnépartnere pedig érdekes megfontolás alapján a floridai death metal egyik legismertebb aprítóbrigádja, a Cannibal Corpse lett. Ehhez a fura párosításhoz csatlakozott a dallamos death metalt játszó Diablo együttese.
  
  Ha finoman akarok fogalmazni, a koncertre való bejutás nem éppen a leggördülékenyebb módon történt. Az este hét órás kapunyitás időpontjára az ifjabb és idősebb metal rajongók hada várakozott a SYMA bejáratánál, és csigalassúsággal indult meg az emberek beengedése. A jó helyezkedésnek köszönhetően sikerült háromnegyed óra várakozás után bejutnom, de sok ember nem volt ilyen szerencsés, és ezáltal rengetegen lemaradtak a Diablo produkciójáról.
  
  A finn Diablo koncertje nyitotta az estét az akkor még csak befelé szállingózó közönség számára. Az 1995-ben alakult banda már az ötödik lemezét adta ki tavaly Icaros címmel, így bőven volt miből válogatniuk az eljátszandó számok összeállítását illetően. Főként az új albumra koncentráltak a fél órás koncertjükön, és magabiztosan adták elő a szerzeményeiket. Bár a muzsikusok nagy hévvel prezentálták dalaikat, a hangzás sajnos elég erőtlenre, tompára sikeredett. Emellett a dallamos death metal muzsikájuk sem fogott meg; eléggé sablonosnak, arctalannak éreztem a produkciót. Sem Rainer Nygard énekes/gitáros heavy/power metalos énekhangja nem nyerte el a tetszésem, sem az utolsó számként előadott Abba feldolgozás a Dancing Queen képében. Ugyan hallgatható volt ez a fél órás koncert, de szerintem nem maradt le sok mindenről az, aki a lassú beengedés miatt kihagyni kényszerült a Diablo fellépését.
  
  Az utánuk következő Cannibal Corpse az egyik legismertebb death metal zenekar, és híresek profi, intenzív fellépéseikről is. Így nagy várakozással tekintettem a mostani koncertjük elé, hiszen ez már az ötödik alkalom volt, hogy láthatttam a floridai mészárosokat, és egyszer sem okoztak eddig csalódást. Nos, most sem kellett csalódnom, bár voltak hiányosságai a kannibálok koncertjének. Főleg az elején a Diablo-hoz hasonlatos gyenge, tompa, erőtlen hangzás. Ez szerencsére a koncert második felére javult, és innentől már igazán nem lehetett okunk a panaszra. Az előadást tekintve pedig addig sem lehetett egy zokszavunk sem, hiszen a zenészek most is egy vérprofi produkcióval kényszerítették térdre a brutális muzsikára kiéhezett rajongókat. Rob Barrett és Pat O´Brien fűrészelő, örvénylő, megtekert gitártémái, Alex Webster fifikás, technikás basszusfutamai, Paul Mazurkiewicz precíz, fénysebes kalapálása és George Fisher sajátos hörgése, bömbölése tökéletes szimbiózist alkotva keltették életre a vérben fürdő Cannibal Corpse szerzeményeket. Jól válogatták össze a számokat az 50 perces fellépésre: ugyan elég sok új dal hangzott el, de a régi klasszikus szerzeményeiket is megidézték. A frissen megjelent Evisceration Plauge-et lemezt nyitó Priests Of Sodom és a súlyos riffekkel bíró címadó képviselte, míg a 2006-os kiadású Kill lemezről a The Time To Kill Is Now, a Make Them Suffer és a Death Walking Terror hangzottak el. A Gore Obsessed-ről a Pit Of Zombies-t játszották, a Vile-ról pedig a ritkán játszott Disfigured-ot és a Devoured By Vermin című klasszikust idézték meg. A Butchered At Birth-ről a Covered With Sores, az Eaten Back To Life-ról a Born In A Casket kényeztették hallójáratainkat. George bácsi az utolsó számként konferálta fel a legnagyobb Cannibal klasszikusként számon tartott Hammer Smashed Face-t, de a hallgatóság koponyáját élőben is bezúzó szerzemény után ténylegesen utolsó számként még a Stripped, Raped And Strangled megtekert, emlékezetes riffjei is felhangzottak. Tehát a hangzás kezdeti fogyatékosságai és a rövid játékidő ellenére most is egy tökéletes death metal koncertet adott a Cannibal Corpse. Remélem, legközelebb hosszabb koncertprogrammal, főzenekarként láthatom majd őket!
  
  A death metal nagyjainak aprítása után a Children Of Bodom-ra hárult a feladat, hogy átugorja a Buffalo-i mészárosok által magasra tett lécet. A Bodom 2006-os, Petőfi Csarnokos fellépése alapján egy magas színvonalú, szem- és fülkápráztató bulira számítottam, azonban ez sajnos most nem vált teljes mértékben valóra. A hat nagylemezzel bíró melodikus death metal alakulat rengeteg rajongóra tett szert, főleg az ifjoncok körében, és az elért sikerüknek van is alapja. Alex Laiho gitáros/énekes tényleg egy zseni a hangszerén és a Bodom egy sajátos stílussal bíró, egyéni muzsikával büszkélkedhet, amelyben kiemelt szerepe van a „csilingelő” szintitémáknak és a gitárbűvészkedésnek. Ez élőben pazar fényjátékkal, jól és precízen előadva nagyon hatásos tud lenni, azonban úgy érzem, ezen a napon ez nem igazán sikerült. Valahogy hiányzott az átütő erő és energia a brigádból, valamint több hiba, pontatlanság is becsúszott a hangszeres játékba. A hangzás sem volt mindig a helyzet magaslatán, a szintetizátor témákat néha elnyomta a többi hangszer. Persze az említett hiányosságok ellenére nem volt ez rossz koncert: Alexi és társai egymás után kapták elő a meghatározó Bodom szerzeményeket, amelyeket a népes nézőközönség üdvrivalgással fogadott. A hangulat mellett a fényjátékkal sem volt gond: a különböző színű felvillanó lámpák, a színpad sajátos kialakítása és a plafonra fényjátékot varázsoló reflektorok kényeztették szemeinket. Az eljátszott dalokat tekintve a tavaly kiadott Blodddrunk lemezről elhangzott a címadó mellett a Hellhounds On My Trail, a Smile Pretty For The Devil és a Banned From Heaven, az Are You Dead Yet?-ről a Living Dead Beat-et és az In Your Face-t játszották el, a Hate Crew Deathroll-ról a Sixpounder, a Bodom Beach Terror, az Angels Don´t Kill és a Hate Crew Deathroll hangzottak el. A Follow The Reaper-t a címadón kívül a Bodom After Midnight, a Children Of Decadence, valamint a Hate Me! képviselte, a Hatebreeder-ről a Silent Night, Bodom Night, a Bed Of Razors, és a Downfall kerültek megidézésre, míg a Something Wild-ról a Lake Bodom hangzott el. Tehát egy jó másfél órás programot adtak elő a Bodom muzsikusai, amelynek a végére személy szerint kissé megfáradtam a sok hasonló szerzeménytől. Bár láttam már jobb formában is a Bodom-ot, ezen az estén is egy többnyire korrekt produkciót nyújtottak.
  
  A bejutással való kellemetlenségek és a Children Of Bodom nem igazán csúcsformát mutató fellépése némileg beárnyékolta a sokak által nagyon várt koncertestet, de alapvetően egy kellemes rendezvényen vehetett részt a közönség. Számomra az este legjobb előadását a Cannibal Corpse nyújtotta, de a Bodom és a Diablo koncertje sem volt rossz. Az említett hiányosságok ellenére pozitív élményekkel távozhattunk a SYMA-ból, magunk mögött tudva a Children Of Bodom és a Cannibal Corpse újabb magyarországi fellépését.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: