hosting: Hunet
r38
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2009. február 21. szombat   14:49
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Volbeat, Mafia
2009. február 6, Diesel Klub

  Dániából rengeteg „csodazenekar” származik. A fene tudja, tán sárkányfűvel táplálják ezeket a dánokat, de időről időre felbukkannak olyan bivalyerős zenekarok, akiknek zenei világa hol többé, hol kevésbé hat újszerűen, de valami miatt mégis megőrül értük egész Európa. A Volbeat esetében az újszerűség megkérdőjelezhetetlen, hiszen ki a bánatos francnak jutna eszébe Elvis Presley és Johnny Cash világát ötvözni a vad és súlyos heavy metallal? Michael Poulsen-nek igen. Ez a bohó ötlet, és annak vérprofi megvalósítása azonban a csúcsra juttatta a Volbeat zenekart, hiszen manapság világszerte zajos elismeréseket aratnak, koncertjeiken pedig rendszeresen telt ház fogadja őket.
  
  Budapesten a Diesel klubban is összejött a telt ház, mert mire a dánok a húrok közé csaptak, már meglehetősen zsúfolttá vált a küzdőtér. Előtte azonban még a jelenlévőknek csak töredéke kísérte figyelemmel a Mafia zenekar előadását, ahol a Zanzibárból ismert Sidi gitározik. Nos, legyen Sidi javára mondva, hogy tud ő a langyi Zanzibártól keményebb zenét is játszani ha akar, hiszen a Mafia zenei világa kicsit a Pantera és a Black Label Society elvont riffjei, beteg gitárkínzásai felé kacsintgat, de közel sem olyan izgalmas az összkép. A zenészek tették a dolgukat, a kisegítő dobos is dicséretet érdemel, a statikus kiállás viszont nem írható a javukra. Az énekesük jóval aktívabb volt, ő viszont már a túlsó oldalára esett annak a bizonyos pacinak, kissé megmosolyogtató volt a kiállása (félrecsapott bézbólsapi az muszáj!), és hát az énekteljesítményétől sem dobtuk hanyatt magunkat. Nagyon nem illettek ide a Volbeat elé, a többség már egyre türelmetlenebbül várta a dánokat a deszkákra.
  
  A Volbeat-et nem olyan túl rég megtekinthették már az érdeklődők a Sziget fesztiválon, Michael Poulsen emlékezett is erre az eseményre. Valószínűleg akkor is hasonló kitörő öröm fogadta őket, mint most a Diesel színpadán, mert pár szám, és a közönség kenyérre volt kenve. Legalábbis én úgy vettem észre, hogy az első néhány nóta (az új lemez címadója, a Guitar Gangsters & Cadillac Blood és a Back To Prom) még a ráhangolódás jegyében telt, de a csapat legnagyobb slágerének tekinthető Radio Girl során már nem volt olyan ember a teremben, aki ne vette volna fel a ritmust, és ez így maradt a koncert legvégéig.
  Michael Poulsen elsőrangú frontembernek bizonyult, nagyon jól ráérzett, milyen kiállással kell eladhatóvá és hitelessé tenni ezt a bugyinedvesítő rock & rollt. Tegyük hozzá, hogy pontosan érzi ő a 21. századi Elvis lét humoros, groteszk oldalát, így nem szégyellte még saját magát se parodizálni, ami által végképp szívébe zárta őt mindenki. Pláne az a srác, akinek még pénzt is osztogatott a színpadról, hogy egy Volbeat póló büszke tulajdonosává avanzsálhasson. Ez azért roppant szimpatikus jelenet volt! A whisky itatásról, humoros beszólásokról, vagány (és persze túljátszott) séróigazításról meg nem is beszélve. Szóval Poulsen jókedélyűen játssza azt a szerepet, amit ehhez a zenéhez játszania kell.
  
  Persze a társak profizmusa is kellett ahhoz, hogy valóban egy tökéletes este szem- és fültanúi legyünk. Jon Larsen dobjai talán egy picivel hangosabban szóltak, mint a többi hangszer, de ez nem volt zavaró, mert legalább jobban ki lehetett hallani lüktető (vagy inkább dörrenő) ütemeit, atomprecíz trappolását. A húros hangszerek birtokosai, Anders Kjolholm és Thomas Bredahl széles mosolyokkal járták a színpadot, és a hangulatteremtésben is tökéletes partnerek voltak.
  A csapat nagyjából egyenlő arányban szemezgetett eddigi három nagylemezéből, a Caroline Leaving, Say Your Number még a debütalbumról hangzott el, aztán következett az a szám, amely talán a Volbeat teljes esszenciáját magába foglalja, a Sad Man´s Tongue. Innentől méginkább a tetőfokra hágott a hangulat, hogyha egyáltalán lehetett még ezt fokozni.
  
  Némi kis andalgós dallamokkal is szembesülhettünk a Soulweeper két részében, majd jöttek az újabb Volbeat csemegék, A Moment Forever, Maybellene i Hofteholder, Light A Way, Wild Rover Of Hell, Boa, és a kiváló Pool Of Booze, Booze, Booza. Rendkívüli fülledtség volt ekkor már a teremben, hiszen a rengetegen jelenlévő miatt szűkös volt a hely, de jónép fáradhatatlanul ropta továbbra is, Poulsen egyetlen intésére pedig egy emberként ugráltak Magyarország fiai és lányai.
  A koncert végére a Mary Ann´s Place, I´m So Lonesome I Could Cry, The Garden´s Tale, és a We című számok maradtak. Még azt is megcsinálták, hogy felhívtak néhány rajongót a színpadra, hogy segítsenek a vokálozásban. Mágikus hangulat! Az egyik lányka nem is tudta, hogy mit kezdjen magával, annyira meg volt illetődve. Aranyos jelenet volt!
  Persze az összesereglett jelenlévők nem hagyták a dánokat meglépni, még két dalt, a The Human Instrument-et és a Still Counting-ot kipréseltük belőlük.
  
  A Volbeat koncert egy olyan esemény, ahová önfeledten szórakozni, lazán bulizni tér be az ember, és garantált, hogy jó hangulattal fog távozni. Ez így is történt. Kaptunk egy csokrot a legbulizósabb Volbeat nótákból, sőt egyébből is, hiszen Poulsen még egy rövidke Dead Skin Mask riffel (!) is bolondította a népet, sőt még egy kis Mayhem paródia (!!!) is becsusszant. Lökött egy társaság, de azt a rock & roll életérzést, ami miatt mindannyian összesereglettünk a Diesel-ben, tökéletesen és magas színvonalon adták meg nekünk. Aki esetleg lemaradt erről a koncertről, vagy nem ismeri a Volbeat-et, ajánlatos pótolni a mulasztást, hiszen ennyire egyedi hangulatú bulizenét ritkán hallani.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2024. június 22.
Rod Stewart - One Last Time 2024
2024. június 29.
3 nap · 29 zenekar · zéró szemét – jön az idei Alpárfeszt!
2024. július 2.
The Amity Affliction, Infected Rain: csomagban olcsóbb a jegy a nyár két ütős bulijára
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Sting varázslatos estje Budapesten
The Dead South és Corb Lund fergeteges budapesti koncertje
Winger
Megadeth, Archaic
Charlotte Sands: Egy felejthetetlen koncert az Analog Hallban
Palaye Royale és Halflives a Barba Negrában
Bruce Dickinson, DivideD
Esti Kornél Fesztivál a Budapest Parkban
 kiemelt 
Thy Art Is Murder, Fit For A King, Knosis: nyári katlan-core a Barba Negrában
  
Súlyos deathcore / metalcore hármas fokozza majd a katlan hőséget a budapesti nyár közepén: július 4-én este a Thy Art Is Murder és a Fit For A King már jól ismert produkciója mellett most egy különleges japán projekt, a Knosis is bemutatkozik majd a Barba Negrában

Új dalokkal tér vissza Richie Kotzen a Dürer Kertbe
Júliusban kétnapos koncept eseménnyel érkezik az INOTA Focus az erőmű Turbinacsarnokába
Rockmaraton 2024
Berúgja az évet a Dead Daises: új dal, album és koncert novemberben
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 bergendy    the konstellation    jolie    x ambassadors    serenity    megamind    desultory    beast in black    hófehér és a vadász    sex pistols    rhapsody    miloopa    tompos kátya    within temptation    x-men: first class    riseoffate    silent screams    balaton    21 jump street     twisted sister    owen wilson    pogues    anna karenina    nightmare    bullet for my valentine  

r41
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!