szerző: PjotrGaál József Brighella című kiállítása 2009. február 4 – 28. Godot Galéria – Budapest (VII. Madách út 8.)
Megnyitó február 4-én 20 óra.
Válogatást mutatunk be a művész 2000 és 2008 között készült alkotásaiból, melyeknek tárgya közös a Brighella. A képzőművészeti és irodalmi alkotásokban gyakrabban ábrázolják párját, a hiszékeny és kíváncsi Arlecchino-t, aki saját maga illetve túlnyomórészt a Brighella révén bajba kerül. Gaál úgy gondolja, hogy a fondorlatos, rosszindulatú de mindamellett okos és az eseményeket irányítani képes Brighella eddig méltatlanul szorult a háttérbe, holott az emberi természetről ők is sokat megmutatnak.
´´A kis brigantik! - hányszor hallottam gyerekként, a nagymama röstelkedve, de kedvesen kiáltotta. A kis zsivány, a kis gazfickó, tudtuk, hogy ezt jelenti, nem ismertük mi Brighellát, a színpadi bajkeverőt, a nagy intrikust, a ravasz és blöffölő szolgát. Ki gondolta volna, hogy Brighella az életben maradás, ki minden tettét jól megfontolja és a zűrzavarban is látja a valóságot. Elfelejtettük, amit még meg sem tapasztaltunk, mert az idealista mindig a fellegekben jár, megszédült Holdbohóc, Arlecchino a naiv. Az esendő, akiről Nietzsche mintázta az ábrándos keresztényt, aki a valóságtól menekülve inkább ájtatoskodik. Ha tudnátok, Hellequin a középkori mimus játékokban démoni figura volt, a misztériumjátékok emberkínzó ördöge. Még azt is elárulom, hogy a két zanni egy tőről fakad, angyali és démoni kettőssége. Nem kell önmagunkat megtagadni, a Janus-pofa két oldala mindig összecsúszik, főleg ilyenkor, karnevál idején. Ezért tudd meg, hogy a belső párviadal is nagy színjáték, mikor az első éned küzd a másodikkal, valójában Ő volt az első. Az ájtatosok mindig Arlecchino bánatos szenvelgésére figyelnek, mert milyen művészi hamis ábrándokat kergetni. A Clown, az öngyötrő művész maszkja, de a megvalósító, Brighella - lásd:briga - , aki a terhes munkát végzi és befejezi, vállalja a kellemetlenséget, a gondokat, alkudozik, intézkedik, civakodik, veszekedik. Megvalósítja az ábrándokat. Mintha minden ártatlanságnak vad és kiismerhetetlen táptalaja lenne, hogyan lesz Brighellából a hegylakó banditából találékony szolga? Stilizálás mindez, vagy egyre árnyaltabban fejezi ki a realitásokat. Egyedül Brighella az, aki fogja magát, és lesétál a színpadról, elvegyül a tömegben, folytatja szerepét...´´