beszámoló [koncert]  2009. január 10. szombat   13:10

nincsen hozzászólás

  A svéd színtéren viszonylag felkapott lett az utóbbi időkben a Soilwork neve, köszönhetően többek között a kiválóan sikerült Sworn To A Great Divide lemeznek, és a remek koncerteknek, amelyek a csapat nevéhez fűződnek. December 3-án az A38 hajó gyomrában mutatták meg, hogyan képzelnek el ők egy igazán zúzós bulit a messzi Svédországban.
  Mire beértem, a One-Way Mirror már éppen programjának végén járt. Így nem bocsátkoznél mélyebb fejtegetésekbe róluk, mindenesetre elég furcsa maskarák voltak, mintha minden zenészt valami más-más stílusú zenekarból kaparták volna össze. A jelenlévők mind a Soilwork-re voltak kíváncsiak, noha a létszám azért összességében nem döngetett nézőcsúcsot.
  
  Nagy fegyvertényt jelentett, hogy a banda visszacsábította Peter Wichers alapító gitárost, aki láthatóan jókedvvel reszelte a 2000-es évek szerzeményeinek vad témáit. Björn Speed Strid elegánsan kommandírozta a gárdát, és meggyőző módon tartotta a kapcsolatot a közönséggel. Kiváló frontember, ezen kívül a vokális teljesítménye is rendben volt, még a dallamosabb részeket is korrekten hozta, amitől pedig tartottam egy kissé. Ola Flink basszusgitáros volt még sokat előtérben, aki mint mindig röhejes/jópofa (a megfelelő aláhúzandó) mozgáskultúrájával hívta fel magára a figyelmet. Korábban még sokkal több színpadi őrültséget lehetett látni tőle, úgy látszik a kezdetekhez képest lenyugodott kissé. Hátul a doboknál Dirk Verbeuren rendkívül szigorúan és feszesen adta az alapokat, a billentyűk mögött pedig Sven Karlsson színesítette a produkciót.
  
  A megjelent rajongók nem fogták vissza magukat, őrült tombolás fogadta a Sworn To A Great Divide, Stabbing The Drama, Natural Born Chaos, A Predator´s Portrait leghúzósabb számait. Egyszóval nem lehetett panasz a közönségre, az első sorokban mindvégig tombolt a moshpit és a circle-pit. Speed elégedett lehetett.
  Nem néztem az időt, de talán nem játszottak egy teljes órát, így hipp-hopp felélték a setlistet, és már csak a búcsúzkodás maradt. Speed a koncert folyamán rendkívül közvetlen volt, és a befejezés után már rögtön ott dedikáltak és pacsiztak a pultoknál. Szóval aki esetleg még újonc volt a Soilwork munkásságát illetően, egy rendkívül szimpatikus csapatot ismerhetett meg. Emlékezetes koncert volt ez így év végére, remélhetőleg viszontláthatjuk őket a jövőben is.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: