beszámoló [fesztivál]  2002. augusztus 5. hétfő   15:14

nincsen hozzászólás

   Nálam a vasárnap éjjel jól belelógott a hétfő hajnalhasadba, így a kelleténél tovább pihentettem az előző éjszaka 35 %-osra csökkent energiakészleteimet. Így el is csúsztunk a napi írásokkal, de oda se neki, íme a vasárnap.
  
   Számomra a nap egyik fénypontja a Trans-Global Underground délutáni fellépése volt. A modern hangzást indiai és afrikai zenével vegyítő brit formáció az egyik meghatározója a kilencvenes években indult „elektro-világzene képviselőinek. Az erőteljes dob ütemre épített zenében sok dnb, dub, ragga és szitár zene szépen váltakozik, vagy éppen együtt „él. Személyes kedvencem a basszeros-szitáros hölgy volt, de egyébként az egész csapat rendkívüli emberekből áll.
  
   Kis stílusváltást kieszközölve látogattam el a Metal Hammer Színpadhoz, ahol is a nyolcvanas évek egyik ismert német metal zenekarának, az egykori Warlock-nak énekesnőjét, Doro-t csodálhattam meg. Hangja mióta nem hallottam (van annak vagy 12 éve) semmit nem változott. A zene is az ő stílusához annyira jól illő, megszokott heavy metal volt, a szó legeslegklasszikusabb értelmében. Profi kiállás egy mára talán kissé feledésbe merült stílusba merülve. Doro hangját szívesen hallgattam volna még egy órát, csak hát dolgom lévén pár szám után ott kellett hagynom a koncertet.
  
   A sok rohangászás közepette sikerült eljutnom a Tilos Rádió Sátorba is ahol éppen a mai nap a Gorezone underground és extrém metál est zajlott. Itt egymás után hallgattam meg a Malediction és a Gholgoth zenekarok előadását. Az előbbi zenekarban igencsak figyelemfelkeltő volt az énekes hangja, hiszen sokáig csak hörgött, majd egyszer csak hirtelen énekelt és utána ismételten hörgött, s így felváltva. Az utóbbi zenekarról különösebb észrevételem nem volt. Mindenki tette a dolgát és élvezték amit csináltak. Ezen zenekaroknak csak egy hátránya van, hogy nevüket még nem ismerik, nincsenek mögöttük a médiák, nem írnak róluk az újságok, de van tehetségük. Ezt csak megerősíteni tudta a még aznap este játszó Suffocate death-grind beütésű négyes, akik a mai estén inkább egyfajta old school hc keveréket illesztettek szigorú zúzásukba. Simán elfértek volna a Darkest Hour és az Undying mellett néhány héttel ezelőtt. Előttük még fellépett pár zenekar, többek közt a Neochrome. Amint mondták első komolyabb fellépésük amit láthattam pont ez volt. És már ez rajta volt a szeren. Igazi hamisíthatatlan és mindent elsodró, pusztító black metalt produkált Peter D. és baráti köre.
  
   Utánuk a cseh illetőségű Isacaarum vette át az uralmat az amúgy elég furcsa szerkezetű színpadon (a cirkuszi sátort tartó gerendák ágaskodtak a színpad előtt). Hát az Isacaarum nem teketóriázik, stílusuk egyszerűen fogalmazva igazi sado-mazo-black-grind. A mai este sem mindennapi véres produkcióval lepték meg a Tilos Rádió Színpad Gorezone napjára ellátogató embereket. A szolidnak éppen nem nevezhető műfaj kisugárzását a frontember extrém stílusa fokozta csak igazán. Gázálarcot, fröcsögő vért, repülős szemüveget és még sokmindent felhasznált céljának megvalósításához (szinte már csak a húskampók hiányoztak a kezéből...). A roppant látványos előadást a kollektív színpadi produkció is kiemelte. A gitáros és a dobos hóhér maszkot, a basszeros pedig véres hentespólót viselt a koncert végéig, így szinte látványukkal egytől-egyig lebénítva a sátorba bemerészkedőket. A következő fellépő a Gutted volt. Ők is rendszeres fellépői a Gorezone színpadnak. A kíméletlen death muzsikájukkal megint arattak. És a Tilos sátor utolsó fellépője a Dunaszerdehelyi Suffocate. Súlyos death-grind beütésű csapat a ma estén inkább old school hc keveréket illesztettek a szigorú zúzásba, ami minimális nyugalmat se eredményezett a produkciójuknak. Gondoltam magamban, hogy ezt az egész Gorezone estét roppant nehéz lesz felülűberelni. A továbbiakban én is kénytelen voltam műfajt váltani, mert egyenlőre elég volt ez a mai éjszakai pusztítás.

   Sokminden mellett belepillantottam Natacha Atlas arab meséjébe, ami kellemes utazást biztosított a távoli Közel-Keletre repülőket és öngyilkos merénylőket nélkülözve. Hangja minden rezdülésével, táncának minden mozdulatával elbűvölte a Világzenei Nagyszínpad közelében járókat. Ezért is szeretem a Szigetet: egyik percről a másikra csöppenhetünk bele egy teljesen másik zenei/kulturális világba.
  
   Látogatást tettem még a Rémember Wan2 Színpadon prezentált show-ján, ahol megtudtam, hogy van rengeteg új szám, és lesz album majd valamikor. Ennek lehet örülni. De ha mi nem örülünk, akkor majd boldog lesz a négy fiú, mert Pierrot keresztapa biztos megint valami minőségi zenét pakol a háttérbe.
  
   A vasárnapi partykon messze nem voltak annyian, mint az előző két napon, így lehetett élvezni a progresszív houset a cigaretta sátorban, míg a könnyed jazz&bass-t, latin muzsikával keverve a Cinetrip-en.
   Közben elballagtam a legendás amerikai-mexikói illetőségű Tito & Tarantula fellépésére. Mikor odaértem a Wan2 sátor közelébe, még a Bandi volt a hegyről. Iszonyú sokan voltak kint is és bent is. Így inkább benéztem a Csónakházhoz az ismerőseimhez egy kis erőt gyűjteni. Hát mikor visszanéztem a Tito & Tarantulára, a tömeg nemhogy csökkent volna, de inkább a kétszeresére nőtt, ami teljesen hihetetlen zsúfoltságot eredményezett. Nem értem miért nem rakták őket a Nagyszínpadra délutánra.
  
   Így inkább visszatértem a Bahiára. Itt a francia Doog játtszott éppen. Pszhiedelikus és sok helyen party töltésű muzsikát játszó kéttagú zenekar a gitárra, basszusra és a töménytelen sampler alapra építkezik, ezzel erőteljesen lekötve figyelmemet.
   Ezt követően esett a választásom a szlovák Neuropa fellépésére a Wan2 színpadon, azt remélve, hogy az ott látott egy órával ezelőtti állapotok némiképpen normalizálodtak..Szintén pszhiedelikus programjukat nagymértékben fúziós jazz-rock elemekből építették fel. A központi témákat a nagylétszámú fúvós részleggel és sampleralappal támogatták néhol vonóval pácolt erős gitárhangzással párosulva, így kreálva egy igen figyelemreméltó produkciót. Korrekt műsoruk után a VIP sandon található illemhelyet kerestem meg, ahol is a wc-papír hiánya büntetés számba megy... de mégis... Ezért gyorsan kereket oldottam a helyszínről, és megpróbáltam egy használható toi-toit keresni.
  
   Utolsó energiacseppjeimet felhasználva utamat a Metal Hammer Színpad felé vettem. Itt megtekintettem az agyoncenzúrázott sms falat és az utolsó fellépők egyikét aznap, a Watch My Dying-et. A nap zárásaként e kora hajnali órában valami értelmezhetetlen produkciót láthattam, agónia őt főre!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: