beszámoló [koncert]  2009. január 1. csütörtök   16:35

nincsen hozzászólás

  Bátran mondható, hogy Richard Bona most is kenyérre kente a közönségét. A show semmiben nem különbözött az előző A38-as fellépéstől, ha csak annyiban nem, hogy most nem kerestek a határőrizeti szervek benne egy diverzáns terroristát vagy egy féreg moszados ügynököt. Nyugodt szívvel mondhatjuk el, hogy így időben tudta elkezdeni a fellépését. Se előzenekar, se csúszás csak, a jól bevált műsor, mely most sem tartogatott az előző koncertjéhez képest semmi meglepetést, csak a jól bevált műsorát, és számait, melyet újra és újra meg kell hallgatni. Nem csak otthon.
  
  Esetében nem kell hangsúlyozni, de jól esik, hogy egy igen kiváló funky, soul, jazz stb. bőgős. Erről külön meggyőződhetünk, ha példának okáért megszerezzük a Sanborn Bona: Seven Train vagy Bobby McFerrin Bona: Fertile Field vagy Omar Sosa Bona: Shirma alkotásokat. Hangsúlyoznom kell, hogy tényleg hosszú a lista, hogy kikkel alkotott még az elmúlt időszakban. Michael and Randy Brecker, Chaka Khan,Harry Belafonte, Tito Puente, Bob James, Mike Stern, Larry Coryell, Steve Gadd, Joni Mitchell, Harry Connick Jr.,Chucho Valdes Herbie Hancock, Billy Cobham, Queen Latifah, Jacky Terrasson, Bobby McFerrin,David Sandborn,Joe Sample, Chick Corea, and George Benson, Zawinul - és kikkel fog még? Nem csodálkoznék azon, ha csatlakozna a SVM Stanley Clarke, Marcus Miller, Victor Wooten basszerosokhoz és lenne egy nagy egész SVMR Stanley Clarke, Victor Wooten, Marcus Miller, Richard Bona. A lehetőség adott és a tehetségben nincs hiány. Ha már Bonánál vagyunk, akkor nem csak a gulasés palinka miatt jön vissza, hanem a remek családias hangulatért is, ez a koncert is ezt sugallta. Talán épp ezért láthattuk őt hatodszor, hetedszer, de lehet, hogy tévedek?
  
  Teltházas volt ez a fellépés is, teli ruhatárostul, színpadostul remek laza két órás produkcióval, melyből a manapság népszerű Stand up Comedy sem hiányzott. Két dal között újra ütést mért a nevető izmainkra: Bonának a humora és a játéka nagyon a helyén van. Ennek ellenére igaz, hogy komédiázása egy kicsit a show rovására ment, de végülis kit érdekel, ha mindenki jól érezte magát társaságában. Nem sok ilyen muzsikus van, aki ennyire közvetlen a közönségével.
  
  Bona mester most sem változtatott csapata felállásán, itt volt Samuel Torres- Konga, Ernesto Simpson - Dob, Adam Stoler- Gitár, Taylor Haskins Trombita, Etienne Stadwijk Billentyű. De miért is tette volna, hiszen mindegyik muzsikusa vele egyenrangú. Profi beszállások, kiváló váltások, zseniális kiállások, tökéletes és könnyed volt az egész show. Hibát keresve se találtam, ha a csak azt nem nevezem hibának, hogy nem csak a best off-jainak adott helyet, hanem egy-két Zawinul szösszenetnek is, valamint töménytelen Bona dalnak: Ebolo stuff; Samaouma; Scene from; Sowedi na wengue; Dipita; Incantation; Engingilaye; Tiki; O sen sen sen (Dikata moasima, asima kata mulopo Mba no sen sen sen). Vagy az Ekwa Mwato és ahogy a refrénje szól (Mba na mala te mboa mbale loi bwa mba du) ugye nem bonyolult? Ha Bonának Kamerunból, saját anyanyelvén megírt dalaival sikerült nemzetközi babérokra lelni, akkor nekünk, magyaroknak itt Európa közepén miért nem sikerülne?
  
  Ezek után nem lepő, hogy január 25-én Richard Bona újra Budapestre látogat, Sylvain Luc, Steve Gadd társaságában, hogy még jobban el tudjunk merülni Bona mester játékában.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: