beszámoló [fesztivál]  2002. augusztus 2. péntek   13:16

nincsen hozzászólás

   A Sziget második, programokban gazdagon bővelkedő napja érkezett el hozzánk csütörtökön. Nem győztem a fejemet jobbra-balra mozgatni a rengeteg eseménytől és látnivalótól. Terveim között szerepelt, hogy részt veszek egy remek kis hajókiránduláson a pesti oldal és az Óbudai-sziget között. Nem sikerült. Na majd holnap. A „K” hídon nap mint nap megismétlődött ugyanaz a tehetetlen várakozás. Az biztonságiak a lehető legkomótosabban tették a dolgukat. Ahogy kell, a Duna mellékágában hatalmas torpedó-rombolókkal fürkészték a tükörsima vízfelszínt áldozatra várva.
  
   Sajnos a The Tarantinos-t sikeresen lekésve értem be a Nagyszínpadhoz, így a második kiszemeltre várva tértem be az egyik kimérdébe. Mire visszaértem, éppen akkor csapott bele a negyedik számba az ötös felállású, klasszíkusan dark zenét játszó csapat. A The 69 Eyes egyenesen Finnországból érkezett el hozzánk. Sok hasonlóságot véltem felfedezni a Cult, Sisters of Mercy, The Mission és a többi ebben a vonalban utazó zenekar keltette hangulat és az ő zenéjük hangulata közt. Egy-két szám elhangzása után tényként megállapítottam, hogy minden szempontból tökéletes produkciót hoztak le Budapestre. A színpadról csak úgy áradt az ízléses gót dallamtenger.
  
   A második fellépő amit sikerült elérnem az a Frankföldről érkezett P18 volt, akik a Világzenei Színpadon tették tiszteletüket cirka fél órás késséssel (számomra szerencsére). Alkotó fantáziájukkal építették fel a trances dobalapokra a karibi hagyományokat magában hordozó színeket egy kevés tradicionális jazz elemmel körítve, a salsát plusz egy csipetnyi modern hangzású disco keverékét a sajátosan kevert, de mégis komlpett egészet mutató produkciójukban. A P18 nevet Párizs tizennyolcadik kerülete ihlette a tíz fős zenekarnak. A három fúvós, egy gitáros, egy basszeros, egy kongás, két hölgy és két férfi vokalista/énekes alkotta kar fergetegesen ügyesen hozta forrásba az egyre sötétedő égbolt alatt táncoló közönség vérmérsékletét.
  
   A hatás kedvéért a Sziget másik végében elhelyezkedő Metal Hammer Színpadon váltottam egy kicsit műfajilag stílust. Az éppen koncertjét befejező zenekarból nem sokat hallottunk sajnos, mert mire beléptünk a sátorba, üres volt a színpad. Az előzőekben meghírdetett Rawhead Rexx koncert elmaradt nagy sajnálatunkra, állítólag az új lemez előkészületei miatt mondták le ezt a fellépést. Reméljük az új album biztos, hogy kárpótolja majdan a rajongókat valamennyire az elmaradt fellépés miatt. A következő fellépő a hazánkban már jól ismert, Edguy, a power metal színtér egyik üdvöskéje kötötte le figyelmemet. Egy kis színpadi díszlet behordás után, korrektül rezegtették meg a Metal Hammer sátor oldalait. A mai éjjel sem csalódhattunk Tobias-ék produkciójában. Minden benne volt ami kellett ehhez a showhoz. A lassabb számoknál felragyogó öngyújtó fényektől a közönség énekeltetésig és a korrekt hangerőig minden.

   Az idő rövidsége és a távolság miatt sajnos hátam mögött kellett hagynom e távoli színpadot, hogy megtekintsem a hazánkba szellem-nagyapánként emlegetett a régi vágású Uk Subs-ot Angliából. Az utam egészen a Wan2 Színpadhoz vezetett sok-sok érdekes látványelem mellett, amiről napokon belül fogok írni. A Wan2 színpad remekül debütált és emelkedett nagyra eme nap a szememben a UK Subs bevállalásával. Természetesen nem szeretnék elsiklani az utóbbi egy-két hónapban hazánkban fellépett nagy punk mogulokról, akik mind egytől-egyig a NemArt-ban léptek fel Csepelen. Ezek pedig a a D.O.A, a Total Chaos és az Exploited volt, hogy csak pár nagyobbat emeljem ki a sok közül... Az UK Subs fellépését sok régi fan várta már még jóval a kezdés előtt is a sátorban és környékén, ezzel megemlékezve a múltra a jelenben. De félre a szentimentalizmust, annak nincs helye most itt (azt hagyjuk másra). Ahogy kell, minden fölösleges elemtől mentessen, hatalmas energiával hasították bele a hallójáratainkba a totál egyszerű dalokat. Hát igen, Charlie és barátai nem bonyolítják túl a szerzeményeiket, csak egyszerűen és frappánsan zúzták végig a bulit...
  
   Sajnos a fáradtság és a másnapi tennivalóim elszólítottak a további zenei programok látogatásától, így az északai busz felé vettem az irányt, útközben még betérve a Bahia Szaínpadhoz, ahol a visszazenét játszó Zoambo Zoet Workestrao rettentette el a sátorban ácsorgókat. Így két szám meghallgatása után irány a kijárat. A hídon túl egész éjjel vártak bennünket a BAJ rendszámú Vértes Volán szállító eszközök (mintha egy kicsit messze lenne az a Vértes... na mindegy), hogy elszállítsák az éjszaka közepén utazásra vágyókat(?) a Szigetről a Deák tér felé. A buszokon összesen csak nyolc ülés volt található... így igazi balkáni hangulatú utazásban lehetett részünk kettőszáz forintért. De hát a cél (alvás) szentesíti az eszközt (busz).

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: