beszámoló [koncert] 2008. december 5. péntek 10:47
nincsen hozzászólás
szerző: TokiJean Michel Jarre az Arénában 2008. november 12., Budapest - Papp László Sportaréna
1976-ban Jean Michel Jarre az ´Oxygene´ című akkor és most is egyedülállónak számító albumával egy új zenei műfaj alapjait fektette le. Több mint harminc évvel a legenda megszületése után a mester ismét rögzítette mérföldkőnek számító lemezét, majd egy Oxygene Tour elnevezésű koncertsorozattal igyekezett emlékeket ébreszteni és egyben friss élményeket szerezni a régi és új híveknek.
November 12.-én a Budapest Sportarénát is elérte a színtiszta Oxygene, mely nem is hagyta hidegen a francia elektro-zseni hazai híveit. Szinte csordultig megtelt az Aréna, melynek közönsége akkor kapta az első komoly meglepetést, mikor Jean Michel Jarre nemes egyszerűséggel besétált a színpaddal szembeni hátsó bejáraton, majd átvágtatott az állójegyet váltott látogatók között, miközben mindvégig pacsizott a körülötte állókkal és kedélyesen mosolygott mindenkire. Miután így testközelből is sikerült őt szemügyre venni, elmondható, hogy Jean Michel-en épp úgy nem fog az idő, mint a zenéjén (persze ráncfelvarrásnak nem csak a lemezét vetette alá mostanság).
A koncert egy hosszabb felkonferáló szöveggel kezdődött, melyben a művész lefutotta a kötelező udvariassági köröket egy kis történelemórával megspékelve. Volt egyébként egy narrátora is, aki annyira zavarban volt, hogy szinte magyarul idegenebbnek tűnt a mondanivaló, mint angolul. Azt rögtön elárulta Jean Michel, hogy az előző este a belvárosban sétálgatva ráakadt egy tehetséges fiatal utcazenészre, akit meginvitált a koncertre, hogy együtt adják elő az egyik Oxygene tételt. Ezzel természetesen hatalmas tapsvihart váltott ki a francia mester. Aztán még mielőtt elkezdődött volna a show, Jean Michel elárulta, hogy analóg hangszerei a szintetizátorok Stradivarius-ai, melyek kezelésében segítségére volt még három vendég zenész is!
Egy valódi űrutazás vette kezdetét, amint megszólaltak az Oxygene első taktusai. A látvány nem volt túlhangsúlyozva: színeket (vagy éppen természetfilm klipeket) váltogató háttér és egy, a szintetizátorokat felülről mutató mozgó tükör jelentette azt. Persze nem is a körítés volt a lényeg, hiszen épp elég volt arra figyelni, hogy éppen milyen eszközön varázsol a mágus. Jean Michel több fantasztikus hangszert is bevetett, melyek közül talán az a szerkezet volt a legérdekesebb, melyet kezének a berendezés fölött való mozdulataival irányított. A hangzás szinte hiba nélküli volt, igaz a hangerő néha olyan szintre volt felcsavarva, hogy az ember csontjai is átvették a rezonálást. Bár valamelyest felújított formában, de hihetetlen korhűen adta vissza a koncert az évtizedekkel ezelőtti hangulatot, mikor még én magam is csak egy kósza gondolat voltam. Mindemellett a show egyszerre keltett futurisztikus, űrutazásba hajló hatásokat, valamint ugyanilyen döbbenetes módon passzolt a modernkor problémáinak filmzenei aláfestéseként is.
Talán mondani sem kell, hogy a legnagyobb sikert az Oxygene IV aratta, melynek harminc évvel ezelőtt a világhírt köszönhette Jean Michel Jarre. Majd amilyen mélyen elmerültünk az audiovizuális élményekben, olyan gyorsan jött a műsor vége: pont egy óra alatt lement az egész ´Oxygene´ album! Ekkor kicsit megijedtem, de szerencsére kisebb várakoztatás után a művész visszatért a színpadra és még jó pár számot köztük az Oxygene IV-t is újra eljátszott méregdrága szintetizátorain. A közönség persze nem győzte újra és újra visszatapsolni őt, és bizony senkinek sem kellett csalódnia.
Jean Michel Jarre 2008-ban egyszerre hozta el nekünk a múltat, a jelent és a jövőt! Aki ott volt, egész biztosan napokig a hatása alá került a hallottaknak és látottaknak, köztük én is! Csak remélni tudom, hogy Jean Michel komolyan gondolta, hogy egyik legkedvesebb városában, Budapesten fog még koncertet adni, de akkor már szabad ég alatt és ötször ennyi ember előtt! Addig is az Oxygene ereje legyen velünk!