beszámoló [koncert]  2008. december 8. hétfő   16:46

nincsen hozzászólás

  Ahogy már évek óta megszokhattuk, idén sem maradhattunk Sonata Arctica koncert nélkül. A finnek ismét novemberben szállták meg a Petőfi Csarnok színpadát, és a tavalyihoz hasonlóan újra rengetegen kíváncsiak voltak az előadásukra. Teltház azért nem volt, de a létszámra összességében nem lehet panasz, mint ahogy a hangulatra sem. De ezt már megszokhattuk egy Sonata Arctica koncerttől. A nagy kérdés az volt, hogy mivel a múltkori buli óta új anyag nem jelent meg tőlük, nem akarják-e esetleg ugyanazon bulit lenyomni a torkunkon ismét? Rövidesen kiderül...
  
  Az első fellépő a Vanishing Point zenekar volt Ausztráliából. Valamikor régesrég jártak ők már nálunk, megnéztem Google a barátom! egész konkrétan 2001-ben a Gamma Ray (és láss csodát, az akkor még zöldfülűnek számító Sonata Arctica) társaságában. Amolyan progresszív/power metal zenét játszanak, és mint nyitózenekar, nem vártam különösen sokat a produkciójuktól, de ehhez képest meggyőző teljesítményt nyújtottak.
  Nekem a progresszív metal stílussal az a legfőbb bajom, hogy sokszor az öncélú művészkedésbe, kilátástalan virtuózkodásba, unalmas lebegésbe csap át, mindössze „csak” maga a zene veszik el valahol a háttérben... Nos, valamilyen szinten a Vanishing Point-nál is jelen voltak ezek a hatások, de náluk legalább voltak emlékezetes, fogós pontok a zenében, jófajta témák, amelyekbe bele lehetett kapaszkodni. Továbbá a színpadi kiállásuk is határozott volt, kiváló teljesítményt nyújtottak minden poszton. Ismerjük el, a mai estén ők voltak a jobb előzenekar! Talán akkor lenne igazán ütős a bulijuk, ha jobban koncentrálnának a dalaikban a már említett fogós, horzsolós riffekre, mert mire az ember épp belelendülne, mindig sikerül „elrontani” valamilyen elvontabb témával...
  
  A Pagan´s Mind-ra jó szívvel emlékszem vissza, ugyanis a Brainstorm előtt az Avalon Klubban egy hibátlan hangulatú bulit adtak. De mint pár sorral feljebb kiderült, ezen az estén a Vanishing Point-ot láttam jobbnak, számomra a Pagan´s Mind buli most nem adott annyit, mint legutóbb. Talán túl sokat vártam tőle.
  Pedig a csapat rendesen odatette magát, látszott rajtuk, hogy fontos nekik ez a magyarországi koncert. Gyakorlatilag a legfrissebb God´s Equatation lemezükön lépegettek végig a The Conception, God´s Equation, United Alliance, Atomic Firelight, Hello Spaceboy, Alien Kamikaze erejéig, mindössze az egy szem Through Osiris´ Eyes volt a korábbi idők terméke. A zenészek meggyőző teljesítményt nyújtottak, most végre Jörn Viggo Löfstad gitárja is jól szólt, és a tulajdonosa sebesen váltogatta ujjait a húrokon.
  
  Ami miatt mégsem ütött be annyira a bulijuk, hogy egyrészt ők ténylegesen belefutottak a fentebb ecsetelt tényezőbe, hogy néha kicsit elvesztek, egymásba olvadtak a dalok a nagy technikázás közepette, másrészt pedig Nils K. Rue énekes sem volt csúcsformában ezúttal. Frontemberi teljesítményére nem lehet panasz, jól kommunikált a közönséggel (bár kissé irritáló is volt olykor), de az énekesi teljesítménye egyszerűen gyenge volt a mai estén. Nem tudott kiénekelni mindent, hamis is volt olykor, egyszóval ez most nem jött össze neki. Kár, mert az Avalonos koncert után nagy bulit vártam tőlük, de sajnos elmaradt a várakozásaimtól a mai fellépésük.
  
  A Sonata Arctica-tól nem vártam különösebb meglepetést, és lényegében azt is kaptam, amire számítottam. Néhány nóta a legutóbbi Unia lemezről, a továbbiak pedig a debütalbum óta eltelt időszakból szemezgetve. A mai csokor az In Black And White, Paid In Full, White Pearl - Black Oceans, Replica, 8th Commandment, Last Drop Falls, Caleb, Black Sheep, Draw Me, Full Moon, It Won´t Fade, Gravenimage, Don´t Say A Word, The Cage dalokból állt, szóval ahogy sejtettem, a setlist legnagyobbrészt átfedésben volt a tavalyi bulival, de volt 1-2 meglepetés is. Leginkább az volt feltűnő, hogy sok volt a lassú szám, amelyek bár szépek voltak, de olykor mégis leült miattuk a hangulat valamelyest.
  Jobban kellett volna erőltetni a korai albumokat, főleg az Ecliptica-t, mert egyrészt ezen a lemezen kaptak helyet a legemlékezetesebb, legpörgősebb Sonata dalok, másrészt az Unia album továbbra sem vált ki egyöntetű sikert a rajongók részéről. Ez a koncerten is tapasztalható volt, ahol leginkább a korai nótákra ment a tombolás.
  
  A csapat láthatóan élvezte a koncertet, bár a hangzás nem volt ideálisnak mondható, és az összteljesítmény sem volt igazán feszes. Tony Kakko sem brillírozott ma, a Pagan´s Mind énekesével vállvetve úgy tűnik, ő is egy gyengébb napot fogott ki (talán egy előző napi közös dorbézolás lehet a ludas...?). Nem énekelt ki mindent tökéletesen, el-elcsuklott a hangja olykor, szóval ahhoz képest, hogy milyen adottságokkal rendelkezik a srác, sok volt a gyenge pillanat. Ráadásul ugyanazt a „dobolós poént” játszotta el a közönséggel, mint tavaly (különböző dobhangzásokat kellett produkálni a nagyérdeműnek), ami akkor irtó jó móka volt, de másodjára tökugyanaz már elveszti a varázsát... A végén természetesen a Vodka Song-gal köszöntek el, ami szintén poén, de én már ezt is unom.
  
  Összességében azért jó este volt ez a heavy/power metal kedvelőinek, de nekem biztosan nem ez lesz a legemlékezetesebb Sonata Arctica bulim, pláne a korábbiakhoz viszonyítva. Egyrészt szerepet játszik ebben az, hogy a banda bár jól játszott, de mégsem nyújtott kiemelkedő produkciót, másrészt pedig és ez már személyes talán a zsinórban (évente) átélt Sonata koncertek iránt már lankad a lelkesedésem. Szerintem jó lenne most egy pihenő (mind a saját, mind a zenekar részéről), kicsit össze kéne szedni az ötleteket egy új albumra, hogy az már igazán nagyot robbanjon, és akkor talán megújult erővel térhetne vissza a Sonata Arctica a színpadra.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: