beszámoló [koncert]  2002. szeptember 18. szerda   14:58

nincsen hozzászólás

   Annak örömére, hogy közel két hete futball lázban ég az ország, és ez engem sem hagyott hidegen - bár személy szerint nem fűztem sok reményt a keddi mérkőzés pozitív végkifejletéhez igyekeztem a meccs kezdetére megérkezni a Süsibe. Még is csak jobb nagyobb társaságban Manchester-ZTE összecsapást nézni, gondolok itt, a közös felhördülésekre, anyázásokra, vagy fannisteroj kollektív szóban történő földbe döngölésére. Az eredmény ismert. Mi becsülettel végignéztük a meccset, a zenekarok pedig nagy türelemmel kivártának annak végét.
  
   Így történhetett meg, hogy csak fél tizenegykor kezdett bele a budapesti Deadbeats. Egyszer már láttam ezt a zenekart, és akkor két szám meghallgatása után kimenekültem a borzasztóan szóló előadásukról. Most viszont végignéztem őket, egy hallgatható koncerten. A két gitár, basszer, dob, szaxofon felállás egyébként most bővült egy szőke hajú trombitás lánnyal, így már esztétikailag fejlettebbnek tűnik a társaság. Na de nem ez a fontos, hanem a zene. A magát surfcore kreált kategóriába soroló csapat a kaliforniai dallamosabb punkba kever skat, és igyekszik általunk eddig másképp ismert számokat előadni. Talán a leghíresebb az egyik kereskedelmi tévében futó magyar szappanopera főcímének újragondolása. Ezt most nem adták elő, de így is volt egy-két meglepetés szám. A srácoknak egyébként mostanában jól megy a soruk, ugyanis a Zoli Banddel, és Superbuttal turnézgatnak a környéken, és a The Real McKenzis egyik előzenekaraként fognak tevékenykedni szeptember 28-án NemArt Klubban. Demó letölthető a netről, album januárban várható.

   Kisebb átpakolás után kezdett bele a Trial By Fire kvartett. A Ringing In The Dawn” albumuk a jó nevű Jade Tree kiadó (www.jadetree.com) gondozásában (Strike Anywhere, Hot Water Music) látott napvilágot idén márciusban. Az énekes-gitáros Jason méretei miatt jóval a dobogó előtt foglalt helyet (a srác szerintem veri a mázsa húszat), Kevin a basszeros pedig, végig a dobok előtt terpesztett, háttal a közönségnek. A teremben tartózkodó 60(?) ember mozgása viszont rejtett magában némi veszélyt a zenekar énekesére nézve. De szerencsére Ő megúszta. Nem úgy, mint Tomi kollégánk, aki ahelyett, hogy ezt a cikket írná, jól összetört magát ezen az estén. De lehet, hogy összetörték? Jobbulást Tomi!
  
   A Trial By Fire véleményem szerint dallamosabb hc/punkot nyomott extra gyorsasággal, mindenféle pózolás nélkül. A koncert ráadás számokkal együtt sikeredett talán fél órára. Igaz mindent megkaptunk, amit akartunk, sőt kellőképpen el is fáradtunk. Az utolsó számok egyikénél a csapat segítője hiper gyors malomkörzésből ment át egy kézen állásba”, hogy utána jól beboruljon a közönség egyik részébe. A gorilla mutatvány megtette hatását, úgyhogy mindenki odatette magát még egyszer, de úgy rendesen.
  
   Az a kevés ember, aki lelátogatott hétköznap erre a kis buliba láthatott egy értelmes amerikai bandát, amelyik jó kis őszinte punkot nyomott, mindenféle külsőben megmutatkozó baromság nélkül. Ez igen!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: