szerző: UtazóFreddy Cole 2008. november 6. Millenáris.
Budapest - és egyben a Millenáris - olyan muzsikust köszönthetett, aki magában hordozza a teljes jazz történelmet. Freddy Cole az, aki 1931. október 15-én született, aki kezet rázhatott a legnagyobb jazzmesterekkel, és olyan jazzlegendáktól, mesterektől tanulhatott és sajátíthatta el a jazz mesterséget, mint Duke Ellington, Count Basie, Lionel Hampton, Billy Eckstine, John Lewis, Oscar Peterson vagy éppen Teddy Wilson.
Egy hihetetlen tartalmas estét tölthettünk el Freddy Cole-lal és kis zenekarával, melyben benne voltak ill. vele voltak a mentorai, mesterei, valamint legendás muzsikus társak és elődök is, akiknek nyomdokán halad a mai napig. Nagyon kárpótolni tudott bennünket játékával, előadása hangulatával. Visszaköszöntött egy egykoron estélyiben lévő mulatozó közönség képe, egy hely, ahol sok a füstölgő szivar és néhány tántorgó alak a jazz ütemére üríti poharát. Visszaköszöntött egy bódult és melankolikus hangulat, melyet már Freddy Cole-nak és zenésztársainak köszönhettünk ezen az estén, és azt a sok kellemes melódiát, amely túlnyomó többségében hozzá köthető és ezt a remek atmoszférát, amely alatt még a fényképezőgépek villogása sem volt zavaró. Az öreg Cole nagyon klasszikus, legklasszikusabb és legtermészetesebb, aki egy hihetetlen gazdag zenei életutat megjárt úriember, akitől igen tartalmas estét kaptunk.
Egy valódi klasszikus jazz Quartettet láthattuk, ahol mindegyik muzsikus társ remek. A tagok közül a viszonylag fiatal Randy Napoleon gitárost köszönthettük, aki legelőször Freddy Cole gitárosa, és csak utána a Michael Bubléé. Azért nem lenne stílszerű kifelejteni a Benny Green´s trióját, akikkel a zenei karrierje legelején alkotott vagy a későbbi csapatot, a The Clayton-Hamilton Jazz Orchestrá-t (CHJO). Zenei aláfestései, kísérete korát meghazudtolva emeli a zenei nagy jazzistái közé. Remek klasszikus jazz gitáros. És nem véletlenül hallható Bublé illetve a most látott Freddy Cole mellett. De a 32 éves Elias Baily bőgős is felejthetetlenné tette ezt a budapesti fellépést. Ő is nagyon fiatalon ragadta magához hangszert, mint annyi remek muzsikus szerte a világban, és nem is csodálkozom azon, hogy most Freddy Cole mögött láthattuk. Korábban számtalan muzsikussal dolgozott együtt, mint pl.: James Moody-val, Houston Person-nal, Victor Lewis-szel, Willie Jones-szal. Ahogy mondani szokta: az életem a zene és a zenészek körül forog - My life revolves around music and musicians. És tényleg! Remek bőgős, ahogy azt rövidebb szólóiban is hallhattuk. A tagok között köszönthettük az ősz halántékú Curtis Boydt, aki remek soul jazz, bebop és hard bop dobos.
Freddy Cole remek melankolikus számokat író és játszó muzsikus. Divatos nyelven smooth jazz zongorista, de inkább swinget részesíti előnyben, akinek szinte minden klasszikus jazz tétel a kezében van. Egy örök fiatal, aki felett a kor alaposan eljárt, de mégis igazi klasszikust láthattunk, egy figyelemreméltó muzsikust, aki méltán viszi tovább Nat King Cole hírnevét. Hisz ha jobban figyeltünk, akkor visszaköszönt Nat bársonyos baritonja a Mona Lisa, Im all Alone, Ill never be the same; Straighten Up And Fly Right; My ideal; Wild is love; Unforgettable, LOVE; Im Not My Brother, Im Me és a többi remek dal hallatán. Freddy Cole hibátlan előadást adott. Minden hang a helyén volt és emellett nem elhanyagolható tény, hogy szórakoztató és könnyed, valamennyi néző számára fogyasztható előadást adott. Nem véletlen, hogy most is fellép szerte a világban. Egyik nap New Yorkban és néhány nap múlva már az öreg kontinensen ad hangversenyt, a rendezvény naptára most is szellősen teli fellépésekkel, az Ő korában ez nem kis teljesítmény.
14:58
