beszámoló [fesztivál]  2002. augusztus 12. hétfő   17:32

nincsen hozzászólás

   Négy éve, hogy először voltam Hajdúböszörményben Kotta fesztiválon, de akkor még nem tudtam, hogy ez hagyományteremtő első látogatás volt. Fogalmam sincs, hogy mi az, ami annyira jó, ebben a kisvárosi buliban, de most teszek egy kísérletet, a hiteles beszámolóra, hátha újabb híveket toborozhatok neki.
  
   Előttem a programfüzet, mögöttem ez a négy nap, és próbálom feleleveníteni, hogy mi is történt.
  Csütörtök, hagyományosan az első napja a fesztiválnak. A hosszú Budapestről induló vonatozásnak, aztán a sátorverésnek, a kötelező körbeszaglászásnak köszönhetően az első koncert amit láttunk, a kisszínpadon az Arc Öntevékeny Csoport volt. Előtte mindkét színpadon lekéstünk 1-1 koncertet. Mivel még helyre sem rázódtam teljesen, nem mondhatnám, hogy nagyon elnyerte a tetszésemet. B.-nek ott azt mondtam, hogy „80-as évek, Szerelem első vérigből itt maradt zenekar”. Erre figyelmeztetett, hogy akkor ezt majd írjam meg. Hát íme!
  
   Ja, ha már így kitértem a két színpadra, gyorsan bemutatom a helyszínt, mintha senki sem ismerné, aki ezt majd olvassa. Hajdúböszörmény, Fürdőkert. Máig nem értem miért hívják így. Van benne ugyan egy közös zuhanyzó, ami végül is tök elvárható dolog egy táborhelytől, ezen kívül más fürdési lehetőség nem nagyon akad. Akkor a zuhanyzót vehetjük kiindulópontnak. Mellette kb. egyvonalban a Nagyszínpad, mögötte két házsor között átjárható út végén némi homokbuckák után a kisszínpad (idén Estszínpad névre hallgató). A kisszínpad legjellemzőbb tulajdonsága, hogy hosszúkás sátorban van, az egyik végén színpad, a másikon kocsma. Ez utóbbi adja a hely állandó jó hangulatát...
  A nagyszínpadtól a másik irányba indulva jutunk a „placcra” (lehet, hogy csak a mi társaságunk hívja így), ahol a Zöld Teaház működik, különféle kulturális programokkal, és fini teákkal (tejes nem volt, ezt fájlaltam). Ezen kívül itt, a teraszon kaphatunk enni is, és a koncertek után itt veszi kezdetét a naaagy, hajnalig tartó táncmulatság, melyben mindenkinek kutya kötelessége jól érezni magát!!u
   Megkerülve az épületet Nagyapa koktélbárjába jutunk, ami annyira jó, hogy V. a fesztivál végén ilyen sóhajjal vett búcsút tőle: „Már megint egy évig várhatunk, hogy ilyen jókat ihassunk...”
  
   Nos, kb. ennyi helyen zajlanak az események, ha a privát szálakat elhagyom (házak, sátrak, zuhanyzók, stb.).
  Vissza az első napra. Arcok után jött a Malacka és a Tahó, kedves, megszokott pesti zenekar, hozták a formájukat, tőlük megszokott jó hangulatban, időben érkezéssel, vadiúj Malacka pólókkal. Jó volt, a végére el is felejtettük a hátunk mögött hagyott kilométerek fáradalmait.

   Átnézve a Koktélbárba, halljuk, hogy egy jazz zenekar kezd hangol(ód)ni. És ahogy elkezdik, arra figyelünk fel, hogy ez jó nekünk. Úgyhogy ott töltöttünk valamelyes időt, hogy aztán teljes bulihangulatban érkezhessünk meg a Nagyszínpad elé a KFT koncertre. A közönség lelkes ká-ef-té, és And-rás-And-rás, meg hasonló beordításokkal borzolta az amúgy tök nyugodt Laár idegeit, miközben szegény a gitárerősítőjét próbálta jobb belátásra téríteni. Sikerült is, és olyan koncertet adtak, hogy csak na! (Részletesen nem írhatok róla, mert Víg Mihály szavaival élve ez egy fesztivál, sokmindennek bele kell férnie. Úgyszintén a beszámolóba is.) Tehát utánuk jött a Kispál. Érdekesség, hogy új a dobos, és hogy a zenekar csúnyán részeg. Lovasi elesik (!) a színpadon, és elfelejti az ezerszer játszott szólamokat. De egészében olyan koncertet adnak, amilyen már rég volt. Ritkán játszott számok, jó hangulat. Utána lehet menni pörögni, vagy fogat mosni. Ez utóbbi lett. Jóéjt!
   Úgy döntöttem, a középső napról nem írok. Najó, annyit, hogy pingpongoztam.
  
   A zárónap, a tejvásárlás, és városi sétálás után a Műszaki Hibával indult számomra. Ja, előtte V. levágta a hajam, de ez nem érdekes. Tehát idén a Nagyszínpadra kerülő zenekar igazán nem okozott csalódást a közönségének, még, ha a gitárosuk depresszióba is esett, hogy gyenge koncert volt. Szerintem nem. Utánuk egy kis koktélbározás után jött a Hiperkarma, ami személy szerint nekem a kedvencem, de ez már megint nem tartozik senkire. Szóval frenetikus volt, hogy itt végre nem kellett bugyitépő lányokat kerülgetni az első sorban. Úgy tűnik Bp-től ilyen távolságra nem hat a személyi kultusz, a laza jófejkedés. Eleinte szinte egyedül én álltam a színpad előtt, és csak a koncert végére lett a megszokott forró hangulat. Ebből látszik, hogy a Hiperkarma valóban egy jó zenekar, szemben a pesti tévhittel, hogy csak Frenk csípőmozgásáért érdemes koncertjeikre járni.
  Volt még aznap Quimby, és HS7 is, amik szintén jól sikerült bulik voltak, de már így is olyan hosszú ez a cikk, hogy senkinek sem lesz kedve végigolvasni, úgyhogy legyen az, hogy az aláírásom egyben az emilcímem is, és akit érdekel ezek részletesebb meséje, esetleg a hazaút, vagy a középső napi unplugged Nyers koncert, az írjon, és saját beszámolót kap!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: