beszámoló [koncert] 2008. november 24. hétfő 11:17
nincsen hozzászólás
szerző: TokiWednesday 13, Drugzone 2008. november 10., Budapest - A38
Az ex-Murderdoll énekes, horror-rocker Wednesday 13 első alkalommal látogatott el hazánkba, hogy a magyar közönségnek is bemutassa élőben nemrég megjelent lemezét, a Skeletons-t! Segítségére az első számú hazai Manson imitátor banda, a Drugzone igyekezett!
Pár hónappal ezelőtt olvastam Linda Daemon levelét, melyben tulajdonképpen besírta magát a Wednesday 13 elé. Akkor még úgy gondoltam, hogy miért is ne, hisz hasonló közönség rajong értük, mint a főbandáért, ráadásul eleddig nem láttam őket sem élőben. Aztán a látottak után már elég más véleményen voltam. Miután leküzdöttem magam az A38 gyomrába, Linda és társai már bele is csaptak a lecsóba. Néhány szám után azt vettem észre magamon, hogy ez nekem nem hogy nem tetszik, de borzasztóan zavar! Idegesítően gyenge dalokkal operál a Drugzone, melyekben egyediségnek még a leghalványabb nyomát sem lehet felfedezni, sajnos! A színpadi produkció és Linda kommunikációja is csak rontottak a helyzeten. Minden igyekezetem ellenére dalfoszlányok sem maradtak meg bennem és szerencsére pont a legjobbkor hagyták el a színpadot is! Az mindenesetre mellettük szól, hogy az est fő fellépője még őket is képes volt alulmúlni!
A Skeletons albumon pár héttel ezelőtt rágtam át magam, és bár nem nyűgözött le, azért reméltem, hogy itt maradandóbb produkciót látok, hallok majd Wednesday-től. Rosszul hittem! Sajnos ez a zene élőben még annyira sem élvezhető, vagy legalábbis nagyon fiatalnak kell lenni hozzá (mint a megjelent kb. 200 jelenlévő háromnegyede). Egy összefüggő masszát alkotott az egész produktum: hiába játszottak az új lemez mellett korábbi albumaikról is a srácok, minimális változatosság sem volt érezhető a programban. Így aztán számcímeket is fölösleges lenne megemlíteni, mert nincs értelme! Wednesday alig kommunikált a közönséggel, ráadás pedig még csak fel sem merült szerencsére! Mindenesetre az utolsó dal, a Murderdolls-os I Love To Say Fuck még rúgott egy nagyot a jó ízlésbe: mintha óvodásokat láttam volna a színpadon és a nézőtéren is, ahogy egyszerre örülnek középső ujjuk lóbálásának. Bevallom, nem lepődtem volna meg, ha Balázs ugrott volna elő valamelyik erősítő mögül pezsgővel a kezében, hogy nyugalom, ez itt a Kész Átverés!, de sajnos ez a szomorú valóság!
Azt tudom mondani, hogy jól döntött, aki nem jött el, mert valószínűleg az év leggyengébb koncertjétől kímélte meg magát! Az a maroknyi ember, aki pedig ott volt, gyorsan komolyodjon meg, vagy legalább kúrálja magát egy Nine Inch Nails albummal!
11:17
