hosting: Hunet
r34
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2008. november 17. hétfő   13:41
nincsen hozzászólás

szerző: ArmaGedeon
Paul Gilbert, K3
2008. október 12. A38 Hajó

  Kezdjük egy beismerő vallomással: nem vagyok híve az instrumentális zenéknek. Pontosítok: rövidtávon még csak-csak lekötnek az efféle szerzemények (például a Liquid Tension Experiment CD-it szívesen beteszem olykor), de inkább a vokális muzsikákra esküszöm.
  
  A Kállai János vezette K3 formációhoz nem is oly rég már volt szerencsém, márciusban a babaarcú Ritchie Kotzen előadását voltak hivatottak bemelegíteni; akkor azt írtam róluk, hogy tudásuk megkérdőjelezhetetlen, de az instrumentális dalaik még híján vannak a mágiának. A mágiának, amely feledhetetlenné és izgalmassá tud tenni egy olyasfajta zenét, ami nélkülözi az éneket. (Egyébként éppen egy jó torok hadba állítása dobhatna sokat az összképen de ez csak az én véleményem.) Pedig a trió kisujjában van a prog metál nevű szakma: hol egy kérges kezű útépítőmunkás vehemenciájával alapozták a masszív riffeket, hol a virtuozitást sem mellőző, technikás gitárszólókkal bűvészkedtek, s még a jó hangzás is mellettük állt ám mégsem győztek meg maradéktalanul. Úgy vélem, még mindig az a fránya testvérpár hiányzik innen: az Ötletesség és az Egyéniség.
  
  Naná, hogy a közönség jelentős hányada hazai zenészekből állt, a többiek arcára is inkább a békés nagycsaládos-kisimultság volt jellemző némi szolid borvirággal de hát erre lehetett számítani egy Paul Gilbert-esten. Amikor Paul tavaly nálunk járt a Spocks Beard vendégeként, úgy voltam vele, hogy kell a fenének egy időhúzó gitármaszturbálás a Progresszív Mennybemenetel előtt. Amikor azonban a tanár úr belecsapott a lecsóba, a kezdeti dekadens na, essünk túl rajta hozzáállásom görbéje nyomban a magasba szökellt, és ahogy a kis Balázs tűzoltó akart lenni s katona, úgy egyszeriben én meg gitárhős egy arénában, sírjanak csak utánam a csajok az első sorban.
  
  Így aztán a tavalyi, sikeres szkepszis-kiirtás végett nyugodtan támasztottam hátamat a pultnak, ahonnan remek kilátás nyílott. Kilenckor pedig megjelent Őzsenisége, fejére kapta a fülest, és azonmód belevágott a Hurry Up-ba. Főként a friss nagylemezről szemezgetett: a címadó Silence Followed mellett többek közt elhangzott az egyszerre hisztérikus és pattogósan játékos Eudaimonia Overture, a 80-as évek rádiós-rockját is megidéző Norwegian Cowbell, a neoklasszikus metalban megmerítkező The Gargoyle (azok a szuperszonikus tekerések!) vagy a kimért tempójú, síró-rívó gitárbetétekkel tarkított I Cannot Tell A Lie.
  
  Paul pedig egy igazi bohóc: minden szám előtt-közben kokettált a közönséggel, hol egy mangaszerű vigyor, hol egy jópofa beszólás formájában, és persze végig ott volt az a védjegyszerű Gilbert-féle grimasz, amellyel lazán bejutott volna az utolsó Batman-mozi castingjára, mikor is Joker szerepére kerestek egy jó kis arcot. Ravasz muzsikát tálal ez a fickó: akképp játssza a kegyetlenül nyakatekert és sokrétű gitárzenéjét, hogy közben megmarad emberinek, csúf szóval emészthetőnek. Nincs semmi heroikus pátosz, nincsenek pózok, de öncélú, magamutogató szólóbuzulás sincs kigombolt zsabósingben, úgy ingvimalmsztínesen. Mindez abban is megmutatkozott, ahogy Paul élete párja, az apró-törékeny Emi szolidan, a háttérhomályban megbújva billentyűzött, folyamatosan mosolyogva terítette elénk a dús Hammond-szőnyegeket.
  
  A kísérőzenészek teljesítményére sem lehetett panasz, tehetségük nyilvánvaló: mind Jeff Bowders dobos komplex témái (és be-beékelt szólói), mind Craig Martinez bőgős futamai bizonyították, hogy méltó társuk a főszereplőnek. Gilbert pedig nem evilági: ujjai olyan eszement sebességgel futkostak a húrokon, mint aki legalábbis nem e Föld szülötte; sokszor meg az az érzésem támadt, hogy a gitárjátéka már-már komolyzenei magaslatokban jár, akárha kis szimfóniákat alkotna hangszerével
  
  És hogy azért a talpalávalóról is szó essék még: sok egyéb mellett felcsendült a pörgős-repesztő The Curse Of Castle Dragon a maga heroic-fantasy címével. A riffelgetős Jackhammer-be beépült Bowders dobszólója. A Burning Organ-ben igazi házaspárbajnak lehettünk szem- és fültanúi: míg Paul a húrokkal bugyborékolt, addig asszonykája a billentyűkkel perlekedett. Ám a heavy/power metálos Racer X-es időket sem hanyagolták, innen három dalt emeltek elő: a Scarified-ot, a Technical Difficulties-t és a Viking Kong-ot.
  
  A ráadásban a mester mestere is megidéztetett: Jimi Hendrix egyik klasszikusa, a Red House került terítékre, itt Paul a mikrofon mögé állt, és fájó torok ide vagy oda, tisztességgel helytállt e téren is. Az életvidám Down To Mexico örömzenéjével búcsúztak. Noha eztán sem leszek az instrumentális rockmuzsika feltétlen híve, ez a concerto bizony nagy élmény volt. Paul Gilbert for President!



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2024. június 15.
Brujeria: Esto Es Brijeria European Tour
2024. június 16.
Coldplay Live in Budapest
2024. június 17.
Bring Me the Horizon koncert a Budapest Parkban
 a rovat legfrissebb cikkei: 
The Dead South és Corb Lund fergeteges budapesti koncertje
Winger
Megadeth, Archaic
Charlotte Sands: Egy felejthetetlen koncert az Analog Hallban
Palaye Royale és Halflives a Barba Negrában
Bruce Dickinson, DivideD
Esti Kornél Fesztivál a Budapest Parkban
Akik házibulit csaptak az MVM Dome-ban: a Depeche Mode
 kiemelt 
Thy Art Is Murder, Fit For A King, Knosis: nyári katlan-core a Barba Negrában
  
Súlyos deathcore / metalcore hármas fokozza majd a katlan hőséget a budapesti nyár közepén: július 4-én este a Thy Art Is Murder és a Fit For A King már jól ismert produkciója mellett most egy különleges japán projekt, a Knosis is bemutatkozik majd a Barba Negrában

Hatebreed + Crowbar a Durer Kertben
Új dalokkal tér vissza Richie Kotzen a Dürer Kertbe
Júliusban kétnapos koncept eseménnyel érkezik az INOTA Focus az erőmű Turbinacsarnokába
Bring Me the Horizon koncert a Budapest Parkban
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 túl jó nő a csajom    alíz csodaországban    fesztiváljegy    turunen    roots of death    mothica    demonical    blasted mechanism    we came as romans    city of echoes    clutch    tosca    long road    jancsi és juliska    amy winehouse    óriásgonzó    pribojszki band    mnemic    depresszió    monuments    watain    diamond edge    autumn    kiscsillag    jaffa  

r46
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!