hosting: Hunet
r37
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2008. november 17. hétfő   13:41
nincsen hozzászólás

szerző: ArmaGedeon
Paul Gilbert, K3
2008. október 12. A38 Hajó

  Kezdjük egy beismerő vallomással: nem vagyok híve az instrumentális zenéknek. Pontosítok: rövidtávon még csak-csak lekötnek az efféle szerzemények (például a Liquid Tension Experiment CD-it szívesen beteszem olykor), de inkább a vokális muzsikákra esküszöm.
  
  A Kállai János vezette K3 formációhoz nem is oly rég már volt szerencsém, márciusban a babaarcú Ritchie Kotzen előadását voltak hivatottak bemelegíteni; akkor azt írtam róluk, hogy tudásuk megkérdőjelezhetetlen, de az instrumentális dalaik még híján vannak a mágiának. A mágiának, amely feledhetetlenné és izgalmassá tud tenni egy olyasfajta zenét, ami nélkülözi az éneket. (Egyébként éppen egy jó torok hadba állítása dobhatna sokat az összképen de ez csak az én véleményem.) Pedig a trió kisujjában van a prog metál nevű szakma: hol egy kérges kezű útépítőmunkás vehemenciájával alapozták a masszív riffeket, hol a virtuozitást sem mellőző, technikás gitárszólókkal bűvészkedtek, s még a jó hangzás is mellettük állt ám mégsem győztek meg maradéktalanul. Úgy vélem, még mindig az a fránya testvérpár hiányzik innen: az Ötletesség és az Egyéniség.
  
  Naná, hogy a közönség jelentős hányada hazai zenészekből állt, a többiek arcára is inkább a békés nagycsaládos-kisimultság volt jellemző némi szolid borvirággal de hát erre lehetett számítani egy Paul Gilbert-esten. Amikor Paul tavaly nálunk járt a Spocks Beard vendégeként, úgy voltam vele, hogy kell a fenének egy időhúzó gitármaszturbálás a Progresszív Mennybemenetel előtt. Amikor azonban a tanár úr belecsapott a lecsóba, a kezdeti dekadens na, essünk túl rajta hozzáállásom görbéje nyomban a magasba szökellt, és ahogy a kis Balázs tűzoltó akart lenni s katona, úgy egyszeriben én meg gitárhős egy arénában, sírjanak csak utánam a csajok az első sorban.
  
  Így aztán a tavalyi, sikeres szkepszis-kiirtás végett nyugodtan támasztottam hátamat a pultnak, ahonnan remek kilátás nyílott. Kilenckor pedig megjelent Őzsenisége, fejére kapta a fülest, és azonmód belevágott a Hurry Up-ba. Főként a friss nagylemezről szemezgetett: a címadó Silence Followed mellett többek közt elhangzott az egyszerre hisztérikus és pattogósan játékos Eudaimonia Overture, a 80-as évek rádiós-rockját is megidéző Norwegian Cowbell, a neoklasszikus metalban megmerítkező The Gargoyle (azok a szuperszonikus tekerések!) vagy a kimért tempójú, síró-rívó gitárbetétekkel tarkított I Cannot Tell A Lie.
  
  Paul pedig egy igazi bohóc: minden szám előtt-közben kokettált a közönséggel, hol egy mangaszerű vigyor, hol egy jópofa beszólás formájában, és persze végig ott volt az a védjegyszerű Gilbert-féle grimasz, amellyel lazán bejutott volna az utolsó Batman-mozi castingjára, mikor is Joker szerepére kerestek egy jó kis arcot. Ravasz muzsikát tálal ez a fickó: akképp játssza a kegyetlenül nyakatekert és sokrétű gitárzenéjét, hogy közben megmarad emberinek, csúf szóval emészthetőnek. Nincs semmi heroikus pátosz, nincsenek pózok, de öncélú, magamutogató szólóbuzulás sincs kigombolt zsabósingben, úgy ingvimalmsztínesen. Mindez abban is megmutatkozott, ahogy Paul élete párja, az apró-törékeny Emi szolidan, a háttérhomályban megbújva billentyűzött, folyamatosan mosolyogva terítette elénk a dús Hammond-szőnyegeket.
  
  A kísérőzenészek teljesítményére sem lehetett panasz, tehetségük nyilvánvaló: mind Jeff Bowders dobos komplex témái (és be-beékelt szólói), mind Craig Martinez bőgős futamai bizonyították, hogy méltó társuk a főszereplőnek. Gilbert pedig nem evilági: ujjai olyan eszement sebességgel futkostak a húrokon, mint aki legalábbis nem e Föld szülötte; sokszor meg az az érzésem támadt, hogy a gitárjátéka már-már komolyzenei magaslatokban jár, akárha kis szimfóniákat alkotna hangszerével
  
  És hogy azért a talpalávalóról is szó essék még: sok egyéb mellett felcsendült a pörgős-repesztő The Curse Of Castle Dragon a maga heroic-fantasy címével. A riffelgetős Jackhammer-be beépült Bowders dobszólója. A Burning Organ-ben igazi házaspárbajnak lehettünk szem- és fültanúi: míg Paul a húrokkal bugyborékolt, addig asszonykája a billentyűkkel perlekedett. Ám a heavy/power metálos Racer X-es időket sem hanyagolták, innen három dalt emeltek elő: a Scarified-ot, a Technical Difficulties-t és a Viking Kong-ot.
  
  A ráadásban a mester mestere is megidéztetett: Jimi Hendrix egyik klasszikusa, a Red House került terítékre, itt Paul a mikrofon mögé állt, és fájó torok ide vagy oda, tisztességgel helytállt e téren is. Az életvidám Down To Mexico örömzenéjével búcsúztak. Noha eztán sem leszek az instrumentális rockmuzsika feltétlen híve, ez a concerto bizony nagy élmény volt. Paul Gilbert for President!



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2024. április 4.
Leaves’ Eyes´, Northtale, Catalyst Crime Budapesten
2024. április 7.
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
2024. április 12.
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
Black Foxxes szárnyalása, azaz egyedülálló élmény a Dürer Kertben
Hobo- Vadászat 40
A Nothing But Thieves ismét lenyűgözte a budapesti közönséget
 kiemelt 
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
  
Budapest is szerepel a Mr BIG búcsúturnéjának tavaszi állomásai között: április 7-én a Barba Negrában lép fel Eric Martin, Paul Gilbert, Billy Sheehan és Nick D’Virgilio

Sting újra Budapesten
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
Republic 35
Búcsúkoncertet ad Budapesten a Buena Vista Social Club sztárja
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 az emlékmás    deftones    zinfield    salma hayek    xerosun    sum 41    makám    propeller band    mais rues des avenue    piknik park    madrass    the carbonfools    hangsúly    bloodlet     sam worthington    fonó    hellyeah    trick or treat    intronaut    ratm    ez basic    alice cooper    evil invaders    eleine    blur  

r41
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!