hosting: Hunet
r32
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2008. november 19. szerda   13:48
nincsen hozzászólás

szerző: ArmaGedeon
Living Colour
2008. október 15. A38

  Emlékszem, valamikor a kilencvenes évek elején mekkora feneket kerítettek annak, hogy a Living Colour, egy csupa fekete srácokból álló banda laza, tökös rockzenét tol a meglepett arcokba, és nem az akkoriban oly divatos, hulladék rap mögé bújva siránkoznak helyzetük nehézségei fölött. Ám nyilvánvalóan nem a bőrszínük tette zsebükbe a Grammy-díjat és hozta elő Mick Jaggerből a filantrópot, amikor a Primitive Cool-ra elhívta vendégnek a két húrtépő-zsenit. Persze a lényeg már akkor is a zenén volt, ami elsőrangú, légyen bármelyik albumuk górcső alá véve.
  
  Living Colourék nem játszanak megfejthetetlen és kibogozhatatlan muzsikát, mégis valahogy zenész-zenének szokták tekinteni a főként fekete zenei tradíciókból táplálkozó (a bluestól a hip-hop-ig terjedő) rock and rolljukat. Nekik talán azért nem sikerült egy Red Hot Chili Peppers-féle, planétát megrengető világsiker, mert ők csak egy Cult Of Personality-t írtak
  
  Jómagam a Szigeten láttam a Living Colourt, akkor a Kings X énekes Doug Pinnick vezényletével egy hatalmas show-val ajándékoztak meg a nem éppen klubhangulatú Nagyszínpadon, nappal, verőfényben. Ezen emlékeket hadba állítva toporogtam már a Hajós koncert előtt pár nappal, nagy bulinak nézünk elébe, naná, hogy ott a helyem. Aztán a végén kicsit csalódottan távoztam. Sokat gondolkoztam ennek okán, és utólag azt a konzekvenciát vontam le, hogy hosszú távon nem kötnek le a Living Colour-dalok. Vagy a funk rock, mint olyan, ízetlen falat nekem
  
  Az egyórás késés nehezen tolerálható, de a hűséges rajongó csak kivárja kedvenceit, torkot sűrűn öblítve, főleg, ha azt az információt kapja, hogy lemezcsinálás végett csúsznak a srácok. És nyugodjunk meg, mondta egy úr a színpadra mászva, belefülelve az új dalokba, méregerős anyag fortyog a boszorkányüstben. Értem én, de mi most vagyunk itt, elég nekünk, ha a MÁV-vonatok késnek. Végre elsötétült a terem, megjelentek a főhősök, és tüstént belecsaptak az Ausländer-be, ebbe a háromperc-sincs punk-bombába. Igazi nyitónóta, egyszerű, pörgő, ebbe nem is lehet belekötni. Az azt követő Desperate People már némi ásítozást-cipőbámulást idézett elő, a középrészben hallható bridge-et leszámítva szerintem igencsak lapos tétel.
  
  Máskülönben valahogy több hazai zenészre számítottam, mint lelkes hallgatóság, ám így is majd megtelt a hajógyomor, és ahogy azt sejthettük, nem Burzum-pólós tizenévesekkel. Érdekes volt amúgy, hogy gyakran elő-előhúztak mindenféle effektet, loopokat, s ha jól láttam, két laptop is segítette a gitárosokat. A kétórányi játékidőbe belefért minden, mi ingere a szemnek, de még inkább a fülnek: a Pride-ot egy nagyszerű dalnak tartom, elsősorban ragadós refrénje révén, viszont a Funny Vibe súlytalan funkyzása halálra idegesített. A menetelős Type ismét elragadott, jó kis betonozós téma, az ugyancsak trappolós Which Way To America is rendben találtatott, és a This Little Pig thrash metálosan kapkodó Anthrax-áthallása pedig disznómódon elsöprő, de bizony akadt egynéhány dal, amely elment mellettem, mint a reggeli busz.
  
  A Glamour Boys alatt valaki odanyújtott Corey-nak egy plüssbáránykát, ő meg legott egy spontán muppet show-s duettel reflektált. Az Operation Mind Control előtt Doug Wimbish kimutatta a foga fehérjét és rokonszenvét Barack Obama iránt: Fuck you, George Bush! Ezenkívül hallhattunk egy afrikai törzsi-jellegű, szokatlan dobszólót loopokkal, azaz Will Calhoun elektromos alapokra ütött-vágott. A vége felé előhúztak egy új számot, ez volt a bluesos Bless Those, majd persze megkaptuk a zúzós Times Up-ot és a Cult Of Personality-t. A Clash-klasszikus Should I Stay Or Should I Go-jával zártak, amivel ugye soha, sehol nem lehet hibázni, ha az ember hangulatot akar emelni maximum temetésre nem ajánlatos.
  
  A Living Colour egy kiváló banda, ehhez kétség sem fér, csupán én vagyok kevésbé befogadó. Viszont a maguk műfajában ők a legjobbak: az igazi funk n roll a kisujjukban van!



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2024. április 4.
Leaves’ Eyes´, Northtale, Catalyst Crime Budapesten
2024. április 7.
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
2024. április 12.
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
Black Foxxes szárnyalása, azaz egyedülálló élmény a Dürer Kertben
Hobo- Vadászat 40
A Nothing But Thieves ismét lenyűgözte a budapesti közönséget
 kiemelt 
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
  
Budapest is szerepel a Mr BIG búcsúturnéjának tavaszi állomásai között: április 7-én a Barba Negrában lép fel Eric Martin, Paul Gilbert, Billy Sheehan és Nick D’Virgilio

Sting újra Budapesten
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
Republic 35
Búcsúkoncertet ad Budapesten a Buena Vista Social Club sztárja
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 steven wilson    secret sphere    earthsblood    urma    up in the air    solution    kobra and the lotus    magyar atom    péterfy bori & love band    the devil came on horseback    depresszió    mason    szemtől szembe    szabó éva eszter    queensryche    macabre    egri jános    hot water music    the exploited    darkfall    james franco    jaden smith    leprous    we bought a zoo    the dark knight rises  

r45
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!