beszámoló [fesztivál]  2002. július 3. szerda   12:25

nincsen hozzászólás

   A Summer Rocks első, pénteki napja remek idény és fesztiválnyitó programnak is beillett. Aki tehette, megszabadult minden terhes kötelmétől (munka, gyerek, feleség, anyós!...és hagy ne soroljam tovább), áldozott ennek a most már évente újra megrendezésre kerülő nyári fém hagyománynak.
  
   A Petőfi Csarnok szabadtere adott otthont ennek a fesztiválnak most is. Lassan telítődött és nyelte el a rajongókat a fa testébe, hogy ott a késő éjszakai órákig fogva tartsa szúvas- kátrányos fogaival.
  
   Ahogy kell, sikerült a fesztivált esőben kezdeni, majd kiadós esőben befejezni, ellentétben a tavalyi 2001-es Summer Rocks fesztivállal, amelyet sziporkázó időben élvezhettünk végig. Az idei időjárás meglepetés csomag, a jóból és a rosszból is adagolt egy keveset.
  
   A fesztivált a kora délutáni órában az Iron Maidnem fellépése nyitotta meg. Úgy jó néhány hónappal ezelőtt, de lehet, hogy tavaly, volt egy Iron Maiden-est az E-klubban. Ott volt szerencsém őket látni és hallani a sok-sok remek meghívott vendéggel (Rudán Joe-tól... Kalapácsig) együtt, bár csak egy-két szám erejéig léptek fel. Ennek ellenére is kiváló előadással tudták tribute zenekarként az elhangzott számokat előadni, mint most, ezen a fesztiválon. A zenekar most is a jól megszokott erővel, lendülettel és egy gitáros cserével játszotta újra a Maiden dalokat (Moonchild; The Evil that Man Do; 2 Minutes to Midnigh... etc.). Az előadásukban minden úgy szólt, ahogy azt eredetiben megismerhettük. Hallhattuk és láthattuk Patrikot, ahogy eljárta anti esőtáncát”. Biztos vagyok benne, hogy ez lehetett az oka annak, hogy csak kevés csapadék hullott. Helyette inkább viharos szél tépázta és döngette a fákat és a felfüggesztett hangfal-erdőt. Az egész zenekari hangzás talán ezért nem lehetett tökéletes. Inkább csak a dübörgő basszust, dobokat, és az éneket lehetett hallani, a gitárokból sajnos nem sokat.
  
   Az Iron Maidnem alapos bemelegítője után a Dew-Scented, némethon egyik meghatározó trash/death zenekara lépett fel, akik alig 10 éve egyengetik saját útjukat. Olyan szigorú csapatokkal nyomultak az elmúlt évek alatt, mint a Cannibal Corps, Destruction, Kreator és a Sodom. Ezeket a zenekarokat természetesen a műértő metal közönség roppant mód ismeri és tiszteli. A csarnokbeli fellépésükre jellemző volt a tömény energiához hozzáadódó hollófekete öltözék is, ezzel a Slayer alapiskolát viszik tovább. A zenéjüket üdítő brutalitással tudták megszólaltatni, kegyetlen, lelkeket perzselő, nyugalmat nem ismerő Müller gitárjátéka, az 1000%-os sebességgel szabdaló Christian dob alapjai és a központi helyen székelő Jensen erőtől duzzadó, brutális hörgése tette még szigorúbbá a produkciót. A zúzós tempó és a magas páratartalom miatt többször kellett menet közben hangolniuk. A lejátszott programjukban főként az Inwards albumukból merítettek: Bitter Congflict”; Unconditional”; Reprisal”; Degeneration”; Feeling Not”; Life Ending”; Inwards”, de azért belefért az Ill-natured album két száma is: Idolized”; This grace”.
  
   Nagyon hatásos, velős muzsikájuk után a Kalapács band következett. Az önállósulása nem osztotta meg az Ossian és a Pokolgép táborát, csak bővítette a hazai metal zene palettáját. Kalapács szokásához híven remek hangulatot tudott teremteni a Nem az a harang”; Háború Gyermeke”; Jel”;” Vége a Dalnak”; Tépett madár”, Fagyott Virág” és a többi elénekelt dalával.

   A fesztivál pénteki nyitónapjának fő fellépője a Manowar, és a leghosszabbnak tűnő színpadi átszerelés következett. A türelem úgy fogyott a várakozókban, mint a lepergő homokóra szemei. A sötétség beálltával a koncertet egy oratórikus művel kezdték el. Ennek a műnek a hangja a kezdetekkor még elviselhető volt, de úgy érezhettük, hogy a kiáradó hangerő egyre kegyetlenebbé és elviselhetetlenebbé teszi a bevezető akkordokat. Ez úgy vágta tönkre a hallójáratainkat, hogy azt már a legkiválóbb hallász” sem tudta a koncert után helyrerakni. A hangerőt még a színpadon szisztematikus sorrendben elhelyezett, 2*8 db Marshall hangfal-erődítmény is emelte. Ezek szemből áldották a jó népet, és a Manowar tagjait hátulról. A zenekari tagok egyenként szivárogtak be, talpig bőrben. Colombus a dobok mögé, Logan a színpad baljára, De Maio 4/8 húros basszusgitárjával a színpad jobbjára, és legvégül, de nem utolsósorban Adams, Felejthetetlenné tették ezt az esti koncertet azoknak a fanatikus metalbarátoknak, akik még szemerkélő esőben is végi tudták bulizni ezt a hibátlan koncertet egy jó kis RNR-ra. A legelsőnek elhangzó zenekarnévadó Manowar” első akkordjai után a rajongók teljesen hegyekben állva lapultak egymásnak. Ahogy kell, olyan Manowar-osan szólaltak meg a jól ismert slágerek: Manowar”; Blood of My Enemies”; Kill With Power”, Warriors of the World”; „ My Spirit Lives On”; „ Heart of Steel”; String of the Bumblebee”; „ Fighting the World”, „ Kings of Metal”; Sign of the Hammer”, The Power”; House of Death”; Hail and Kill”; Nessu Dorma”; Black Wind Fire and Steel”. Logan kiváló gitárjátékát nem szívesen felejteném ki. Ahogy megtudta szólaltatni ezeket a lírai dalokat, és azokat a tökéletesen előadott, keményebb hangzású metalhimnuszokat! Logan gitárvirtuóz, aki kiváló szólókkal és gitártechnikával lepte meg a rajongókat. Nem csak a Warriors of the World” slágernél, hanem az összes többi műsorra tűzött számnál is. De Maio a másik kiválóság, a basszusgitár mágus. Spontán egyszerűséggel szólaltatta meg a String of the Bumblebee” barokk dallamforgács köré épített Dongó átiratot a megdöbbent közönségének.
  
   A koncert közepénél a „ Fighting the World” című számnál a full-ra meghajtott hangsugárzók lassan kénytelenek voltak megadni magukat. Adams énekmikrofonját nem volt képes már többé tisztán megszólaltatni, helyette szaggatottan és recsegve szórta szét a hangokat. Ilyen hangminőség mellett kellett elénekelnie a nagy olasz klasszikus opera és dalszerző, Puccini: Nessu Dorma” gyönyörű áriájának átiratát. Az est igazi fénypontja volt ez a dal. A koncert legvégén De Maio egyenként és módszeresen, rituális elvek szerint áldozta fel a húrjait, hogy végleg az öltözőbe távozzanak a koncert közben a színpadra felszivárgott, leleményes lányokkal.... A záróakkordok után a nagy számú, lelkes közönség komótosan haladt a kijárat felé...

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: