beszámoló [fesztivál]  2002. május 22. szerda   11:54

nincsen hozzászólás

   A Trefort-kertben megrendezett Mámor Fesztivál jól beleillik abba a sorba, amit múlt szeptemberben a Deviancia-konferencia nyitott meg, majd az évek óta nagy látogatottságú Pszinapszis folytatott. Mindháromra jellemző ugyanis, hogy elsősorban nem az esti koncerteken, hanem az előadásokon, kerekasztalokon és másfajta interaktív programokon van a hangsúly. A bő egy hét múlva megrendezendő Szenvedélyek Napját is ide sorolhatjuk; a mámor és a szenvedély egyébként is elválaszthatatlanok egymástól.
  
   Mivel ez egy szabadtéri fesztivál (végre), sokan tölthettek álmatlan éjszakákat azon gondolkodva, mi lesz ha esni fog. A pénteki napon egyéb elfoglaltság miatt nem lehettem jelen, szombaton pedig nagy szerencsém volt az időjárással.
   A helyszín sikeres választás, és praktikus is. A BTK-sok és az idősebb TTK-sok (pl. biológusok) jól ismerik ezeket az épületeket; bár lehet, hogy a délelőtti-délutáni lanyha érdeklődés ennek volt köszönhető.
  
   A „mámor” szót nem csak a köznapi értelemben használták a szervezők, hanem kicsit kitágítva. Nemcsak a hagyományos, bódult állapotot okozó szerekről volt szó, hanem olyan hétköznapibb dolgokról is, amelyek segítségével jobban érezhetjük magunkat. A programok hat téma köré csoportosultak. Az alkoholt és a drogot nem lehetett kihagyni, de beszéltek a füst, az erotika, a transzcendencia és az ezotéria szerepéről is.
  
   Az erotika szekción belül kiváncsi lettem vona A vagina monológok-ra, bár nem értem, Bozsik Yvett miért nem szerepelt a kerekasztal-beszélgetők között; hiszen ő is játszott az ezen a néven futó darabban. Az viszont egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésemet, mit mondhat egy pornószínésznő az életéről és a filmekről, vagy milyenek a Chip and Dale fiúk civilben. Az eziránt érdeklődő közönség viszont biztosan nagyon élvezte a testközelséget. A leginkább figyelemre méltónak Müller Péter előadása ígérkezett, és nem is csalódtam benne. A zene és a szex kapcsolatáról kellett volna beszélnie, de ő inkább - félredobva a címet- úgy általában a mámorról beszélt, és arról, hogy milyen szerepet tölt be ez az ő életében. Szerinte az egész életnek az az értelme/célja, hogy a mámorra vadászunk. Jó esetben ezt szelíd eszközökkel tesszük, és főleg magunkban próbáljuk megtalálni a „boldogsághoz” hozzásegítő dolgokat. A vadászat egy ördögi körré is válhat, ha külső eszközökhöz folyamodunk, és nem tudjuk hol a határ. Hiszen a mámort nemcsak egy elszívott (füves) cigi, vagy egy-két pohár bor jelenti, hanem pl. a zene, az olvasás vagy a versírás is. Azt hiszem, neki sikerült úgy rendeznie az életét, hogy sokszor megtapasztalja ezt az állapotot.
  
   Az előzetesen kiadott programban nem írták, így csak plakátok segítségével tudtuk meg, hogy Szőke András az alkohol-szekcióban tart osztályfőnöki órát. Az óra rendhagyóra sikerült, bár az „osztályfőnök” az elején szigorú próbált lenni: a későn jövőknek be kellett írniuk magukat a naplóba. Megtapasztalhattuk, hogy nem lehet észrevétlenül belógni egy órára (csak a földön csúszva). Az óra végére már senki sem érezte a megszokott mély szakadékot a diákok és a tanár között, így sikerült elérni a kitűzött célt.

   Füst címszó alatt szóba került a dohányzás mellett a pipázás is, ez utóbbival kapcsolatban egy kiállítást is láttunk. A pipaversenyt is meg szerettük volna nézni, de nem találtuk; lehet, hogy nem is rendezték meg. Pedig érdekes lett volna, ilyenkor ugyanis az győz, aki a leglassabban szívja el a pipát. Soha nem tudtam megérteni, mi olyan jó ebben, de hát a férfiak biztosan tudják.
  
   A drog-szekcióban az Ingyen betépni bemutató tűnt a legérdekesebbnek, legalábbis a címe alapján, de erről sajnos lekéstünk. Az ORFK előadása pedig a két nappal azelőtt történt sajnálatos móri eset miatt elmaradt, pedig érdekelt volna, milyen tippeket és trükköket ajánl egy rendőr a drogfogyasztóknak.
  
   Az ezotéria témáján belül szóba kerültek a földön kívüli civilizációk, a fátum és a tudat alatti is; a transzcendenciánál pedig olyan látszólag össze nem illő dolgok, mint az asztrológia és az illóolajok.
  
   Este kilenckor kezdődtek a koncertek. Bár a zene nem alkotott külön szekciót, mégis nagyon szépen beleillik a fesztivál profiljába. Számomra legalábbis hatalmas mámorforrást jelentenek ezek a zenekarok. Kiváncsi voltam, hol fog elférni két színpad, de nagy meglepetésemre ezzel semmi probléma nem volt. Ráadásul az eső sem esett.
   Körülbelül fél órával a tervezett után érkeztünk meg, de a korai kezdésnek köszönhetően már játszott a Nyers. Ezt a kis kését utólag nem is bánom.
  
   A Másfél-t viszont érdemes volt kivárni. Játszottak egy új, soha nem hallott számot is, amitől félnünk kellett volna, legalábbis Levente ezt tanácsolta. Én csak attól félek, hogy soha nem lesz már új lemez (alig győzőm kivárni, hogy megjelenjen végre). Három számot már hallhattunk az új lemezről (Malac, Nyúl és ez a félelmetes), és még egy-pár hónapot dolgoznak rajta, és akkor kész is lesz.
   Nem véletlen, hogy a Mámor Fesztiválon a Korai Öröm is fellépett. Nem játszottak sokat, és ráadást sem adtak, de tőlük ezt sem lehet rossz néven venni. A koncert közben sokan a zenén kívül más mámort okozó eszközt is igénybe vettek (sör, bor, stb...)
  
   A nagyszínpadon utoljára a Dubcity Fanatikz játszott. Ekkorra már az egész napos rohangálás miatt túl fáradt voltam ahhoz, hogy koncentrálni tudtam volna erre a koncertre is, ott voltam csak egy picit hátrébb.
   A kisszínpadhoz sajnos végképpen nem jutottam el, annyira lefoglaltak a nagyszínpadi események. Ott egyébként a Kampec Dolores, az Ando Drom és a Brain játszott.
   Azt est fénypontja Szabi volt (Amorf Ördögök), aki kalap nélkül mámoros állapotban akadt az utunkba, és egy csokitojást ajándékozott nekünk. Ennek a kis meglepi-dolognak a következtében kipattant jókedvünk aztán az est további részében végigkísért minket.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: