beszámoló [fesztivál] 2002. április 27. szombat 10:12
nincsen hozzászólás
szerző: Utazó3 Majom Fesztivál - Az Emberképző 2002 április 19 Almássy tér
Sakkjáték elven váltogatták egymást a zenekarok. Ha fehéret vesszük alapul akkor a nagyszínpad vagy épp fordítva... Nos a programok kezdési időpontjait egymáshoz viszonyítva minimális volt számomra a nemkívánatos ütközés. Így nem volt az a problémám, hogy kiválasszam az éppen nekem legszimpatikusabb színpadot, amit éppen érdemesnek találtam megnézni. Ez esetben a legjobb hasonlat a sakk, mert mindenki egyszerre csak egyszer léphet...
Jelképes értékűnek is tekinthető ez a fesztivál. Mint ismeretes valahonnét és valahogy ránk hagyományozódott három, de általában több majom. Ez esetben csak a hármas jöhet szóba. Mint három, de jobb esetben is három. Látás amely kizárja a másik a hallást és a beszédet, vagy még néhányszor némiképpen keverhetjük. De idővel már csak a véges variációkat ismételhetjük... Valahogy így vagyunk ezzel mi emberek leginkább. Egyre többen csak egy, netalántán kettő féle dolgot tudunk megcsinálni egyszerre, de hármat már nem. (Én már lassan egyre sem tudok koncentrálni , de ez magán véleményem... és önös kritika magamról). Lehet, hogy az a bizonyos szerv a felső régiónkban, egyre jobban üszkösödik és satnyul... tehát a mondanivalóm ezirányú kifejtése után, most inkább rátérek a fesztivál részeire...
A programok majdnem párhuzamosan zajlottak és a program tömörsége miatt nehéz volt sokaknak ezen a kis-óriás fesztiválon a programok között csemegézni. Páran az elején megpróbálkoztak ezzel, de csakhamar feladták. A túl sok információ némileg fáraszt is, hiába hasznosak azok az információk, de ha egyszerre érkezik el hozzánk mind... (az első majom). Ezért sokan a kényelmesebb „Mohamed és a hegy” ismert történetét játszották el, és a büféknél, a fém székeken várták a fejleményeket. Vörösboroskóla és narancsvodka keverékét választva maguknak, felváltva egy jobb reményekkel kecsegtető szép világ előtt. A türelmetlen és információra éhes emberek mint én is (a második majom), pedig a nyugodtan beosztva maguknak az időt szépen végigszemezgették a programot, jól kivesézve a látottakat. A filmeket és a kiállításokat megtekintve, hogy így energiával feltöltődve tudjanak maguknak energiát szakítani az est zenésebb részeire... ( a harmadik majom) pedig csak a zenére volt rágerjedve, mert volt zenekar rogyásig, jó hangulatot adva a zenei elképzelésükből. Nem tudom miért, de az utóbbi időben valahogy elveszítettem az időérzékemet... Ezért valahogy csak részleteibe voltam képes betekintést nyerni az eseményekbe és a látványvilágba.
Természetesen a nagyszínpaddal kell kezdenünk a felsorolást. Műszaki Hiba andalítóan szomorúan-édes muzsikájától lazulhattunk el, hogy a V.I.NY.O tánc-és sanzon, publikumformáló, összetartó fellépése vezesse be a Magura Napot Vet (ex-VHK) tagokból összeverbuválódott és máshonnan kiegészült össz-zenei formáció világnézetét és hangulatát adja át, elementális erődemonstráció formájában. Majd ezek után a P.U.F. fiatal lányokat meghódító expedíciós csoportja menetelt át a szíveken, mint a másik őselem, hogy a sokszorosan újraformálódó Sziámi zárja a sort a nagyszínpadon így a választások előhajnalán.
A Zuhanórepüléstől a Katasztrófáig, Én úgy szeretem-től egészen a Gének Tanácsáig szinte mindent eljátszott ami belefért abba a több mint egy órába. Hogy ne feledkezzünk el a nosztalgikus évekről se, itt nem csak Seres Rezső Elmúltjára gondolok, hanem az URH és Kontroll Csoportban eltöltött nagyon-nagyon is meghatározó időszakokra. A mindig felkavaró Bétaville, a Szavazz rám, a Hídon... vagy csak úgy megemlékezve egy dal elejéig Joy Division-ra, a Love Will Tear-ra, hogy aztán mindenki a kisszínpad előtti térben folytassa az estéből még megmaradt részét.
A kisszínpadon tevékenykedők közül egy-egy pillanatra, vagy néha félórákra is ottragadtam a Carnia-n, a „furcsa” szövegű Timur Lenk-en, aztán ottvan a Nemtom és a folyton kísérletező formáció, a Malacka és a TAhO.
Majd a Galapagos lágyabb és visszafogottabb hangzású fülbemászó sanzonjaival adta át a helyét a Mind1 zenekarnak, hogy a következőekben felcsendülő dalaik hangulata megközelítse a Satöbbi zenekarn fülbemászó dallamvilágát. A fesztivált a hajnal akcióformációja, az Annabarbi zárta hátromnegyed ötkor kezdődő koncertjével, mely egészen négyóra ötven percig tartott, mert leállítoták őket, hogy záróra... így csak egy és egy fél számmal tudták lehengerelni az összegyűjt publikumot. Aztán, hogy megismerhettük a három majmot, boldogan, éjjenezve váltunk eggyé a szabadban a pirkadattal...
10:12
