hosting: Hunet
r35
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2008. szeptember 29. hétfő   17:24
nincsen hozzászólás

szerző: ArmaGedeon
Ten Years After „TYA Globe Rockers Earth Shaking Tour 2008”
2008. szeptember 9. A38 Hajó

  Valamikor réges-régen, egy messzi-messzi földrészen volt egy Woodstock Fesztivál, ahol az egyik legnagyobb sikert éppen az akkor nemrégiben alakult Ten Years After aratta az Im Going Home-mal, Alvin Lee-vel az élen. Azóta eltelt egy kis idő, bakelit helyett már Blue Ray-t hallgatunk, a YouTube lett a házi wurlitzerünk ám az igazi blues rock 2008-ban is ugyanazt jelenti! Pedig már Alvin sincs sehol, lelépett még 2002 környékén, de nekem nem volt hiányérzetem; persze, nekem aztán nem is lehetett, hisz most láttam először a bandát, mit okoskodok én, tejfelesszájú zöldfülű a vén rókák közt, a Nagy Lee-t még sosem volt szerencsém látni satöbbi, satöbbi, pedig a TYA nem egyszer megfordult hazánkban az évek során.
  
  Emlékszem, nem lehettem tíz éves, amikor édesapám feltett egy Ten Years-lemezt (igen, igen, lemezt), és elmesélte a maga verzióját a zenekar nevével kapcsolatban. A tökig megtelt A38 Hajó keménymagját elnézve még apám is pelyhedző állú sihedernek tűnhet: bizony, csak elhömpölygött az a 40 esztendő, és bizony kissé megremegett a kezem, ahogy ezt leütöttem a klaviatúrán De fenébe a szentimentális mázzal, ha épp a színpadon nem volt helye az öreges nosztalgia-hangulatnak!
  
  Mert a szinte pontban nyolckor bedörrenő, pörgős-tempós Working On The Road kételyeket oszlatott el. Noha eddig is nagyon jól tudtuk, de oly jó azt újra és újra megtapasztalni, hogy: a rock and roll nem korfüggő, nem azon múlik, ki mekkorát szaltózik bele a tömegbe így aztán ezek a fiatal-öregek izzadságszag-mentesen, lazán tolták a jófajta bluest, s minden egyes pengetésük, mozdulatuk iskolapélda volt. (Oké, némi fáradtság azért látszott a barázdált arcokon, de semmi több!) Az egyik kolléga oly találóan megjegyezte, hogy szerinte az öregek bogyóznak valamit, mert máshogy nem értem, hogyan bírják, ennyi idősen egy magyar ember már rég le van százalékolva valami köszvénnyel. Hát igen.
  
  Az önmagukhoz képest már-már grindcore-sebességbe csapó King Of The Blues némiképp zongorás-rockabilly-s életérzése után következett az egyik legnagyobb slágerük, a Hear Me Calling, azzal az ősöreg(nek ható) dallamvezetésével és gitárzakatolásával. Ezután a Big Black 45-ot játszották, de volt Time To Kill és 50.000 Miles Beneath My Brain ez utóbbi Deep Purple-szerű hard rockja és nagyszerű refrénje révén számomra az est egyik fénypontja lett! (Egyébiránt a program többé-kevésbé a 2005-ös Roadworks dupla koncertlemezre épült, amelynek beszerzése igencsak időszerű lesz ezek után!) És nem lehet elmenni azon tény mellett, hogy ebbe a kis túlzással negyven éve bejáratott és kismilliószor elpróbált programban helyt kaptak az improvizációs betétek, a hosszú hangszeres szólók, akár betanult volt mindez, akár nem.
  
  Bármilyen ordas közhelynek hangozzék is, egy darabka rocktörténelmet láttunk ott fenn a színpadon: Leo Lyons basszeros fogpasztareklám-vigyorával és kackiás bajuszával, Chick Churchill kissé fáradt, ám jóságosprofesszor-arcával; Ric Lee dobolása talán nem nyűgözött le annyira, pontosabban nem találtam a játékában semmi zseniálisat, a Hobbitba beszúrt, felettébb metálos dobszólója pedig simán kimaradhatott volna. És itt volt a majd három generációval fiatalabb Joe Gooch énekes/gitáros, esztétikaszakos egyetemista kiállásával; ő egyáltalán nem akarta Alvin Lee-t helyettesíteni, semmi tolakodás, semmi rockhős-póz; visszafogott ének, ízes gitárszólók egyszóval roppant szimpatikus volt, na.
  
  És ugye nincs TYA koncert Love Like A Man, Id Love To Change The World vagy Good Morning Little Schoolgirl nélkül ezek sem maradtak el, a ráadásban pedig természetesen elhangzott a Nemzedéki Himnusz is, a valóban örökérvényű Im Going Home! Olvastam olyan fejtegetést, miszerint rutinszaga volt a műsornak, és olyat is, hogy a tagok már igen-igen enerváltak a megterhelő turnézástól, talán igaz is valahol, talán nem, de én mindebből semmit sem észleltem: vagy ők profik ennyire, vagy én voltam felületes. Mindenesetre tény az, hogy egy legendát láttunk, és erre tíz év múlva már vajmi kevés az esély



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2024. május 19.
Vonósnégyesre átdolgozott heavy metal himnuszokkal érkezik Anneke van Giersbergen
MARCO MENDOZA (USA)
2024. május 25.
Dinamit 45 – Az utolsó jubileum
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Akik házibulit csaptak az MVM Dome-ban: a Depeche Mode
Suicidal Angels, Fusion Bomb, Crimson Fire
A Normandie lenyűgözte Budapestet a Dopamine turné keretében
Cattle Decapitation, Signs Of Swarm
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
 kiemelt 
Winger: búcsúkoncerten játsszák el az életmű minden slágerét
  
Alapító tagjaival tér vissza június 11-én Budapestre a Winger

Magyar thrash nagyágyút választott a Megadeth: az Archaic játszik Mustaine-ék előtt júniusban
Júliusban kétnapos koncept eseménnyel érkezik az INOTA Focus az erőmű Turbinacsarnokába
Bring Me the Horizon koncert a Budapest Parkban
MARCO MENDOZA (USA)
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 road zenekar    lady gaga    julian sas band    emily blunt    lost dreams    king diamond    leander risingleander    állás    irigy hónaljmirigy    bioberber    sacha baron cohen    simon roman - ének    the town    open air    deranged    skálmöld    zack snyder    égi kávéház    turn of mind    black breath    5 yards    testcsere    acuna    circle ii circle    tom hanks  

r43
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!