hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2008. szeptember 29. hétfő   17:24
nincsen hozzászólás

szerző: ArmaGedeon
Ten Years After „TYA Globe Rockers Earth Shaking Tour 2008”
2008. szeptember 9. A38 Hajó

  Valamikor réges-régen, egy messzi-messzi földrészen volt egy Woodstock Fesztivál, ahol az egyik legnagyobb sikert éppen az akkor nemrégiben alakult Ten Years After aratta az Im Going Home-mal, Alvin Lee-vel az élen. Azóta eltelt egy kis idő, bakelit helyett már Blue Ray-t hallgatunk, a YouTube lett a házi wurlitzerünk ám az igazi blues rock 2008-ban is ugyanazt jelenti! Pedig már Alvin sincs sehol, lelépett még 2002 környékén, de nekem nem volt hiányérzetem; persze, nekem aztán nem is lehetett, hisz most láttam először a bandát, mit okoskodok én, tejfelesszájú zöldfülű a vén rókák közt, a Nagy Lee-t még sosem volt szerencsém látni satöbbi, satöbbi, pedig a TYA nem egyszer megfordult hazánkban az évek során.
  
  Emlékszem, nem lehettem tíz éves, amikor édesapám feltett egy Ten Years-lemezt (igen, igen, lemezt), és elmesélte a maga verzióját a zenekar nevével kapcsolatban. A tökig megtelt A38 Hajó keménymagját elnézve még apám is pelyhedző állú sihedernek tűnhet: bizony, csak elhömpölygött az a 40 esztendő, és bizony kissé megremegett a kezem, ahogy ezt leütöttem a klaviatúrán De fenébe a szentimentális mázzal, ha épp a színpadon nem volt helye az öreges nosztalgia-hangulatnak!
  
  Mert a szinte pontban nyolckor bedörrenő, pörgős-tempós Working On The Road kételyeket oszlatott el. Noha eddig is nagyon jól tudtuk, de oly jó azt újra és újra megtapasztalni, hogy: a rock and roll nem korfüggő, nem azon múlik, ki mekkorát szaltózik bele a tömegbe így aztán ezek a fiatal-öregek izzadságszag-mentesen, lazán tolták a jófajta bluest, s minden egyes pengetésük, mozdulatuk iskolapélda volt. (Oké, némi fáradtság azért látszott a barázdált arcokon, de semmi több!) Az egyik kolléga oly találóan megjegyezte, hogy szerinte az öregek bogyóznak valamit, mert máshogy nem értem, hogyan bírják, ennyi idősen egy magyar ember már rég le van százalékolva valami köszvénnyel. Hát igen.
  
  Az önmagukhoz képest már-már grindcore-sebességbe csapó King Of The Blues némiképp zongorás-rockabilly-s életérzése után következett az egyik legnagyobb slágerük, a Hear Me Calling, azzal az ősöreg(nek ható) dallamvezetésével és gitárzakatolásával. Ezután a Big Black 45-ot játszották, de volt Time To Kill és 50.000 Miles Beneath My Brain ez utóbbi Deep Purple-szerű hard rockja és nagyszerű refrénje révén számomra az est egyik fénypontja lett! (Egyébiránt a program többé-kevésbé a 2005-ös Roadworks dupla koncertlemezre épült, amelynek beszerzése igencsak időszerű lesz ezek után!) És nem lehet elmenni azon tény mellett, hogy ebbe a kis túlzással negyven éve bejáratott és kismilliószor elpróbált programban helyt kaptak az improvizációs betétek, a hosszú hangszeres szólók, akár betanult volt mindez, akár nem.
  
  Bármilyen ordas közhelynek hangozzék is, egy darabka rocktörténelmet láttunk ott fenn a színpadon: Leo Lyons basszeros fogpasztareklám-vigyorával és kackiás bajuszával, Chick Churchill kissé fáradt, ám jóságosprofesszor-arcával; Ric Lee dobolása talán nem nyűgözött le annyira, pontosabban nem találtam a játékában semmi zseniálisat, a Hobbitba beszúrt, felettébb metálos dobszólója pedig simán kimaradhatott volna. És itt volt a majd három generációval fiatalabb Joe Gooch énekes/gitáros, esztétikaszakos egyetemista kiállásával; ő egyáltalán nem akarta Alvin Lee-t helyettesíteni, semmi tolakodás, semmi rockhős-póz; visszafogott ének, ízes gitárszólók egyszóval roppant szimpatikus volt, na.
  
  És ugye nincs TYA koncert Love Like A Man, Id Love To Change The World vagy Good Morning Little Schoolgirl nélkül ezek sem maradtak el, a ráadásban pedig természetesen elhangzott a Nemzedéki Himnusz is, a valóban örökérvényű Im Going Home! Olvastam olyan fejtegetést, miszerint rutinszaga volt a műsornak, és olyat is, hogy a tagok már igen-igen enerváltak a megterhelő turnézástól, talán igaz is valahol, talán nem, de én mindebből semmit sem észleltem: vagy ők profik ennyire, vagy én voltam felületes. Mindenesetre tény az, hogy egy legendát láttunk, és erre tíz év múlva már vajmi kevés az esély



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2022. június 26.
Világsztárt hoz a Dunakanyarba a VéNégy Fesztivál
2022. június 28.
Helloween + Hammerfall: United Forces 2022 (Papp László Budapest Sportaréna)
2022. június 29.
Itt a Fishing on Orfű programja
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Deftones
Korn, Deadly Apples
Iron Maiden, Shinedown, Lord Of The Lost
Red Hot Chili Peppers
Black Veil Brides a Budapest Parkban
Scorpions
Tool, Brass Against
Fit For an Autopsy (és sokan mások) a Barba Negrában
 kiemelt 
Pearl Jam Budapesten
  
A Pearl Jam kiemelkedett a 90-es évek grund- alternatív rock csapatai közül

Sting (My Songs), Joe Sumner a Papp László Budapest Sportarénában
Steel Panther, Florence Black a Barba Negra Track-ben
Hans Zimmer Live - Europe Tour 2023
Helloween + Hammerfall: United Forces 2022
 friss hozzászólások 

Nemzetközi játszótér az MTV-vel - Kiállítás világszerte az MTV Swatch Playground alkotásaiból (1)
OneRepublic: Never Ending Summer Tour (1)
Premier: meghallgatható a Symbiosis 5 jazz zenekar bemutatkozó kislemeze (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 noomi rapace    project x    damon albarn    árvíz    bréma    pain    heathen    protest the hero    holmes    genus ordinis dei    volt 2013    aeverium    anthrax    subsonica    vadvirágok blues band    mentor    damnon albarn    inquisition    presidance: hungarythm    dave gahan    fueled by fire    motorjesus    the stone roses    david ellefson    blink 182  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2022 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!