hosting: Hunet
r33
  cikkekfotók        
beszámoló [fesztivál]  2008. szeptember 18. csütörtök   12:13
nincsen hozzászólás

szerző: Utazó és Toki
Sziget 2008. 3. nap
2008. augusztus 11-17. Hajógyári Sziget - Budapest

  Elérkeztünk a péntekhez, az első nagyszínpados fellépő az agyon tömjénezett, de alapból tragikus indie-t játszó The Cribs, fájdalmasan együgyű zenéjük, akkor se jött volna be, ha mondjuk fejen állva játszottak volna. Természetesen más a helyezet a retró URH fellépéséről. Nem lett volna gáz, ha mondjuk 1990. november 10-én a Népstadion Olimpiai Csarnokában játszották volna az utolsó fellépésüket, de így 18 évvel az állítólagos visszavonulásuk után - nagyon gáz. Lássátok Müller mester válaszát a megszűnésről:
  ”Az URH azért szűnt meg - nyilatkozta Müller Péter Iván az Alte-Rock 1989. decemberi számában Harkai Péternek -, mert elegünk lett abból az úgynevezett sikerből, ami övezte a dolgot. Úgy kezdtük el, hogy egy játék volt, egy eléggé betorzult játék, mert adva volt néhány zenész, és ők tudták, hogy rockzenészek akarnak lenni. Valahogy úgy alakult, hogy a szövegírás mellett én is elkezdtem énekelni, de ez nem változtat azon a tényen, hogy én nem vagyok rockénekes, nem vagyok popzenész. Tehát az URH nem volt egy ideális kép. A reális az az Európa Kiadó, tehát egyszerűen meg kellett történnie a szétválásnak, hogy a Jenő, aki szerintem egy egészen sajátságos tehetségű és erre a dologra rátermett ember, megcsinálhassa a saját elképzeléseit.” Még most se tudom hova tenni a Voltos és a Szigetes tragikus fellépésüket. Akkor Csak egy party - az egyetlen koncert! barátokkal, de ezt a mostanit már nem tudom hova tenni. Fájdalmas volt látni ezt a csapatot, így ilyen formában a dal ugyanaz marad, csak nem az URH-nál.
  Nyugalmam megőrzése végett botlottam bele a német könnyáztatta Lacrimas Profundere gotic rock/metal csapatba, akik a HIM, The 69Eyes, Paradise Lost stb. csapatok, jól kitaposott ösvényén haladnak, miközben sorra lopják el a szingli lányok szívét. A Brisa Roché fellépése se villanyozott fel túlságosan, de volt benne valami megmagyarázatlan és magával ragadó. Az ő fellépését fordította el úgy 180 fokkal a Balkan Fanatik urbánus elektro folk csapat, az MR2-n. Ez a két nem mai csirke, Lepe és Jorgos tényleg remekül beletenyerelt ebbe a kicsit kifordított népzenébe. Nagyon eltalálták a szigetelők hangulatához illő lejátszandó számokat, melyben a halmozott elektronika miatt nem volt hiba. Aki látta őket ezen a fellépésen és a törpe színpadon, az nem csalódott, mert többek között hallhattuk: az Egyedem begyedem, Elment az én rózsám, Csináld stb.
  Ez a fesztivál sem mehetett el anélkül, hogy ne egy időben legyen a Dew-Scented és a matuzsálem korú Sex Pistols, ez benne van a pakliban. Minden mellébeszélés nélkül a Dew Scented nagyon odabaszott, a Sex Pistols pedig nagyon öregesen, de lenyomták a lészagú showt, ha már nem jogosultak a nyugdíjalapból. Csak és kizárólag ingázással tudtam megoldani azt, hogy láthassam ezt a két fellépőt, mert másképpen nem ment. Ami biztos, hogy a mérleg nyelve a Dew-Scented javára dőlt el. Egyszerűen leradírozták a nyakakról a fejeket. Atomgyors és összetett játékukkal, tényleg nem okoztak csalódást, ellenben a Pistols csak az illem és az elvárás miatt nyomta le a sztár allűröktől sem mentes showját. Mindenki megkapta, amit akart: hallhattuk a Pretty Vacant, No Feelings, No Fun-t, Problems-t és a God Save The Queen-t. Ha netán valamit kihagytam volna a sorból, azt írjátok Fletó számlájára. Az Apocalyptica-t már vagy ezerszer láttam nem baj-, de jobban is tettem, hogy Danko Jones produkcióját választottam, mert ennyien még egyszer sem szállták meg a Hammer sátra. Se ki, se be. De viszont Danko Jones első hazai debütálása magáért beszélt. Ahogy kell, Jones az első pillanattól az utolsó hangig beledöngölte közönségét a földbe, ha a Code of the Road, first date-re vagy a Play the blues-ra gondolok, akkor érthető volt ez. Csípőből és alapból lenyomott mindenkit ez a trió, pont úgy, mint Lemmy, vagy Lenny Kravitz szokta tenni ezt. Semmi tökölés csak a rock! Egy biztos, hogy Danko Jones után csak Mátyás Attila jöhetett szóba, Ő tudja a dörgést.
  
  Utazó
  
  Baromi gyorsan elment az első két nap a Szigeten és azt hiszem, ez a nap számomra is egy kicsit holtpont volt. Eleve elég késő sikerült kiérnem, de ezen a napon valahogy a műsor sem tépte le a fejemet a nyakamról. Na jó, azért a Sex Pistols akármennyire is viccesnek tekinthető 2008-ban, azért mindenképpen mag akartam nézni ezt a koncertet, hisz mégis csak először lépnek fel nálunk. Alig két évig, 1975-től 1977 végéig létezett az angol Sex Pistols, ez alatt egyetlen albumot készített, dalai mégis a punkzene alapművei. Lázadtak a brit kormány, a királyi család, a lemezkiadók, az egyenlőtlenség ellen, miközben kihívóak voltak, trágárak és részegek. Egyszer, 1996-ban ismét összeálltak egy turné erejéig - sok pénzért persze - és 2007-2008-ban újra, nyilván még több pénzért. Johnny Rotten ma már inkább egy bohócra hasonlított, mintsem korai lázadó önmagára,de a koncert azért egészében eleget tett az elvárásoknak: a hangzás problémamentes volt, a többtízezres közönség tombolt. És a felállás ugyanaz, mint induláskor: Rotten (ének), Steve Jones (gitár), Glen Matlock (basszusgitár, tavaly saját zenekarával járt a Szigeten) és Paul Cook (dob).
  Kezdetnek felhangzott a Pretty Vacant, aztán jött a No Feelings. Rotten ötven felett is jó formában: narancsszínű haj, egy félig pizsama, félig katonai egyenruha jellegű ruha, amiben szögletesen mozog a zenére, időnként mintha kacsatáncot járna. Aztán megáll, letolja a nadrágját: alatta az alsógatyája a brit zászlót formázza. Steve Jones pólóján II. Erzsébet szeme fekete csíkkal kitakarva.
  Jön a Liar, a Holiday In The Sun, majd Rotten végre elemében: megkérdezi a közönségtől, dicsérni kell-e George Bush-t, vagy eltüntetni, majd ugyanazt tudakolja a vallásról is. Következik a többi kihagyhatatlan dal, az óriáskivetítőn látszik, hogy húszéves kislányok a színpad előtt éneklik a Submissiont, az I´m Not Your Stepping Stone-t, a No Funt, a Problems-t. Persze mindenki a klasszikusokat várja, és a vége felé ezek el is hangzanak: God Save The Queen, Anarchy In The UK. Kifelé menet lehet igazán látni, milyen sokan vannak: a hátul állók már a büfépultokra támaszkodtak.
  A Sex Pistols után irány a Wan2 színpad, ahol a kanadai Danko Jones tette tiszteletét. Majdnem teltház, fülledtség és hatalmas hangulat. Jones nem volt igazán jó kedvében a sajtótájékoztatók alatt, sokan ki is ábrándultak belőle. Viszont a koncert közben semmi sem látszott ebből a flegmaságból. Igaz a számok között, azért képes volt hatalmas szüneteket tartani, több perces átkötő szövegeket mormolni a példaképeiről, stb. Igazi tökös rock n roll-t toltak Dankoék, ahogy Utazó is említette, amolyan Motörhead-es energiával átitatva.
  
  Toki



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2025. június 21.
Dublin lüktetése Budapesten: A Fontaines D.C. a Barba Negrában
2025. június 26.
Jean-Michel Jarre kilenc év után tér vissza Budapestre egy látványos elektronikus utazással (Papp László Budapest Sportaréna)
2025. június 28.
Megérkezett a Fishing on Orfű teljes zenei programja
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Imagine Dragons & Declan Mckenna - Szenvedő, felemelő és melengető
Skillet a Budapest Parkban – Lángok helyett emelőkkel a magasba
Spike and the Gimme Gimmes a Dürer kertben
Only The Poets az A38 hajón
Iron Maiden, Halestorm
Decapitated, Cryptopsy, Warbringer, Carnation
Halflives a Dürer Kertben!
Caliban, In Hearts Wake, Cabal, Assemble the Chariots
 kiemelt 
Rockmaraton 2025
  
Idén ismét Dunaújvárosban dübörög a kemény zene, hazánk legnagyobb tisztán rock/metal fesztiválján, a Rockmaratonon

Életművet ünnepel Németh Gábor
A kanadai The Damn Truth is érkezik júliusban
Morcheeba: A trip-hop mesterei visszatérnek Budapestre
Kosheen: októberben a Barba Negrában lépnek fel
 friss hozzászólások 

FAB-Springfest - 26. Virágzás Napjai (1)
Pantera, Power Trip, Child Bite (2)
Blind Myself, 27, Isis (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 lendvai lilla    claps for caroline    scorsese    christina aguilera    michael caine    toxic waltz    laime pilniga    backpackers’ spring    halestorm    jazzanova    kate nash    ryan dunn    cliteater    hecate enthroned    atheist    masterica    tony scott    anna karenina    kaltenecker zsolt    hail    aquincum    cult of grace    zoolander    hobó-vadászat40    justin sullivan  

r45
Copyright 2000-2025 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!