hosting: Hunet
r37
  cikkekfotók        
beszámoló [fesztivál]  2008. szeptember 17. szerda   17:44
nincsen hozzászólás

szerző: Utazó és Toki
Sziget 2008. 2. nap
2008. augusztus 11-17. Hajógyári Sziget - Budapest

  Idén is bizonyíthatóan megszállták a franciák a szigetet, ilyen bizonyíték a Marseille-i The Eths meghívása a Hammerra. Nagy meglepetést okozott ez az ötös. Bájos énekesnőjük, Candice már az első pillanatban mágnesként vonzotta a pasasok tekintetét. A látszólag törékeny test mögött egy valóságos démon rejtőzik, aki olyan kiválóan tudja átugrani azt a szerény négy oktávot, hogy Zámbó Jimmy is megnyalná a húsz úját, ha Őrületes játékot űzött hangjával, hol gyermeki, hol démoni mélységeket súrolt, emellé szintén határozott állati zúzás is párosult, olyan Korn-os, Meshuggah-s, (de nem összekeverendő a moslék Meshugga Beach Partyval).
  
  A változatosság gyönyörködtet, és tényleg, mert a Wan2-n a szintén francia Les touffes Kretiennes adott egy fergeteges koncertet. Nekünk új, de a sátrat megtöltő franciáknak nagyon nem volt az. Ez az, ami lejött nem csak a színpadról, hanem a közönség soraiból is. Forrott a levegő és izzott a talaj a sátorban táncolók talpa alatt, ahogy funkyt és ska-t fújták, és nem úgy, mint az itthoni lakodalmakban. A csapatot főképpen képzett muzsikusok alkotják és játékukban benne volt a francia fúvós konyha minden íze és zamata. De mi más is jöhetett volna, mint az est nagy durranása, a Jamiroquai. A nagyszínpadnál elférni pont annyira volt lehetetlen volt, mint mondjuk táncolni - de ez az állapot minden főidejű fellépőnél elmondható volt. Pedig ez a csapat nagyon is táncolható zenét játszik, ami le is jött. Csak valahogy Jay Kay mozgásművészete már nem volt a régi. Keveset mozgott, de a hangja azért még ott van, ha már azt az idétlen védjegyes kalapját már nem is vette fel erre a fellépésére. Na mondd már, gáz lenne ez a bojtos zöld sapka, melyben láttuk? Szerintem nem, de Kay-nak ez legyen a legnagyobb bűne. Igaz nekem most kicsit sterilek tűnt ez a produkciójuk, de nem bánom, mert többek között lenyomták az Alright, a Cosmic Girl, Runaway, Deeper Underground-ot is. A hiányzó többi számot a következő budapesti koncertjükön, vagy ha nem tudtátok azt kivárni, akkor otthon már meghallgattátok. A nap legnagyobb szennyét az Open szomorú színpadon láthattuk Tereskova képében. Nagy Kriszta festőművésznő, aki inkább szánalmas, mint megbotránkoztató egy újabb szánalmas koncerttel ajándékozta meg a publikumát. Ez a fellépése is olyan volt, mint az összes többi, értékelhetetlen és sokakat valószínű nem is érdekelte, hogy hősnőknek nincs is hangja. De nem szeretnék tovább hízelegni neki, mert elbízza magát és ezt nem szeretném, továbbá azt se, hogy ecsetvégre kapjon. Abból semmi jó nem származik. Elég legyen annyi, hogy a leggyorsabban elhúztam Rhoda Scott fellépésére. Most duóban nyomta. Rhoda az örök klasszikus, most se hagyta otthon a kivikszelt öreg Hammondját, hisz ez az a hangszer, mellyel a zenetörténetbe írta magát legalább a Hammondéba. Bámulatos nőszemély, aki rengeteg örök klasszikust játszott le ezen az estén is a take five-től egészen a road Jackig. Egy kicsit az volt az érzésem, hogy ez a fellépése a jobb volt, mint a Millerárison látott, talán a kötetlen hangulat miatt. Nem kellett tovább menni, mert az ígéretes Da-Taz nevű party-arcos ötös francia csapat az új idők szeleivel mozgatta meg eltunyult ízületeinket. Igaz, sokat kellett arra várni, hogy életet leljenek abba a sok kütyübe, amit a színpadon láttunk, de úgy érzem megérte. Volt itt elektro- triphop és nem kevés jazz, ha már a jazz színpadon voltunk. Kérem szépen ez alkalommal se lehetett kihagyni hazánk egyetlen Tudósokból álló társaságát, a Tudósokat, dr. Máriás trióját kihagyni, akik most is szerényebb Szigetlélekszám mellett is maximumot nyújtottak. Dr.Máriás a mai zenei élet etalon személyisége. Frenetikus fúvós, utolérhetetlen univerzalitás, megfoghatatlanság, ezzel jellemezhető a dr.Máriás féle felső tartományok és a 2008-as Jedikém, gyere haza!
  
  Utazó
  
  Kora délután a nagyszínpadon az első két nap a punkoké volt. Az Anti-Flag szerdán, a Millencolin pedig csütörtökön vette birtokba a Nagyszínpadot. A svéd deszkás punkok immáron tizenöt éves pályát tudhatnak maguk mögött és bizony sokak álma vált valóra azzal, hogy végre ide is hajlandóak voltak ellátogatni. Az Örebro városából érkező zenészek sem állnak csupán egy lábon, többek közt egy skate parkot is üzemeltetnek. Bár a színpad előtt egy magasan lengő svéd zászló köszöntette a bandát, a srácok tisztában voltak vele, hogy hol is vannak és nem estek abba a hibába, mint pár évvel ezelőtt a Die Arzte, akik egy nagyot buliztak a német szigetelőkkel, a többiek meg le voltak ejtve. Sikerült is felébreszteni mindenkit, akiben volt egy kis vér, vagy volt kedve ugrálni egy jót a pörgős műsorra.
  
  Utánuk a Kispál és a Borz gyakorlatilag hozta a minden évben megszokott programot. Lovasi András számomra roppant szimpatikus figura (Lovasi for president), de a Kispál zenei világa tőlem továbbra is egy kicsit távol áll. Persze van egy-két olyan dal, amire még én is felkapom a fejem (Csiga, Kicsit szomorkás a hangulatom), de azért most sem néztem végig a műsort. Inkább sétáltam egy jót a Szigeten. Egész félelmetes volt látni, hogy pár nappal ezelőtt még teljes kihaltság uralta a Szigetet, most pedig már 50-60 ember taposott a porban. Na de nem volt túl sok idő elmélkedni, hiszen fél nyolc után a Kaiser Chiefs következett, mely a képzeletbeli indie rangsorban elég előkelő helyen tündököl mostanában. Ricky Wilson és társai nemrég az Oasis-t is rendesen kioktatták, úgyhogy igazi tökös srác hírében állnak ők is. Programjukat egy igazi best of adta, ahol csak és kizárólag a legslágeresebb dalokat tolták el, abból pedig nem kevés van: Everything Is Average Nowadays, Modern Way, The Angry Mob vagy a zseniális Ruby. Ricky nagyon elemében volt, futkározott a közönség között és végig pörögte a majd másfél órányi showt. Nagyon szimpatikus benyomást keltettek a leedsi srácok és remélem jönnek ők még a Szigetre később is.
  
  A Hammer színpadon este kilenckor nem kisebb név, mint az Iced Earth lépett színpadra. A nemrég visszatért Matt Barlow-al majd 10 év után tértek vissza hozzánk. Barlow egyébként rendesen megosztja a rajongókat. Van, aki örül hogy ismét ő adja hangját az Iced Earth zenéjéhez, van aki Rippert favorizálja jobban. A csapat a The Dark Sagaval indított és egyből akkora lökdösődés támadt, hogy még a hátsó sorokban is kapaszkodni kellett erősen. A műsor gerincét a Something Wicked This Way Comes lemez dalai adták, de a Declaration Day-t is elnyomták, ami ugye Ripperrel készült és kicsit furcsán is hangzott Barlow szájából.A Watching Over Me és a Melancholy elképesztően nagy sikert arattak. A közönség gyakorlatilag túlénekelte Barlow-t. Zárásként a My Own Saviour-t és az Iced Earth-t hallhattuk, aztán végleg elhagyták a színpadot. A gyenge hangzás ellenére nagy élmény volt ekkor legendákat látni élőben, így most már nem csak az Iron Maiden, de az Iced Earth egyszer látni kell misszió is teljesítve lett.
  Viszont ez után a koncert után már nem volt erőm újabba belevágni, így elindultam lestoppolni egy éjszakai buszt. Másnap Sex Pistols úristen!
  
  Toki



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2024. április 4.
Leaves’ Eyes´, Northtale, Catalyst Crime Budapesten
2024. április 7.
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
2024. április 12.
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
Black Foxxes szárnyalása, azaz egyedülálló élmény a Dürer Kertben
Hobo- Vadászat 40
A Nothing But Thieves ismét lenyűgözte a budapesti közönséget
 kiemelt 
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
  
Budapest is szerepel a Mr BIG búcsúturnéjának tavaszi állomásai között: április 7-én a Barba Negrában lép fel Eric Martin, Paul Gilbert, Billy Sheehan és Nick D’Virgilio

Sting újra Budapesten
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
Republic 35
Búcsúkoncertet ad Budapesten a Buena Vista Social Club sztárja
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 laurence fishburne    arcadia    mózes réka    ingmar bergman    guardista    the hives    black gives way to blue    kenneth branagh    joy division    nouvelle vague    enrico rava    honnan tudod    carcass    túl jó nő a csajom    nagyfiúk    kaptár    atreyu    metal hammer festival    michael bublé    steven wilson    30 y    ék    devourment    dote    kaszás géza  

r49
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!