beszámoló [fesztivál]  2001. december 15. szombat   11:43

nincsen hozzászólás

   A fesztivál után úgy érzem, nem volt igaza anno a Kispáléknak (”Jó, hogy vége a nyolcvanas éveknek és nem jön újra el”), bár én innen húsz év távlatából nem tudom átérezni, milyen nehéz lehetett akkor. Valószínűleg nem nevezhető a legszebb időszaknak a Kádár-rendszer ( annak ellenére, hogy néhányan a szoborállításon gondolkodnak), hiába voltunk „a legvidámabb barakk”. Azt viszont el kell ismerni, hogy nagyon jó zenekarok alakultak abban az időben, és ilyen légkörben is mertek egyediek, meghökkentőek és kicsit „lázadóak” lenni. Lehet azt mondani erre a zenére, hogy depi, de szerintem inkább reálisan látják a világot és nem olyan hihetetlenül giccses rózsaszínben, mint néhány mai „együttes”.
  
   A december eleji Almássy téri fesztiválnak valószínűleg az volt a célja, hogy felidézze ennek a néhány évnek a hangulatát, természetesen főleg a zenei oldalról megközelítve. Mostanában szinte divat lett az elmúlt évtizedek emlékén nosztalgiázni filmekkel, különböző rendezvényekkel, kiállításokkal, de sajnos inkább kevesebb, mint több hitelességgel. Úgy érzem, ezzel a néhány koncerttel egy kicsit a fiatalabb nemzedék is átélhette, mit érezhettek 15-20 éve az akkori fiatalok. Akkor még a zene szorosan összefonódott a mozival, hiszen ezek a zenekarok csak így tudtak „bemutatkozni”. A Balázs Béla Stúdió, akkoriban fénykorát élte, a legtöbb jó film itt született. Ha a mostani fellépőket nézzük: a Balaton és a Sziámi is feltűnt néhány filmben, és persze az összes többi „alternatív” zenekar. Jellemző erre az időszakra (is), hogy a magasabb kultúra csak egy szűk körben terjedt el; ami nem felelt meg a közízlésnek és nem volt mindenki számára érthető, azt szinte rejtegetni kellett, csoda, ha nem vesztek el ezek az alkotások. Talán emiatt is lehetséges, hogy nyolcvanas évekből (az általános iskolás időszakomból) csak olyan nem túl színvonalas zenekarokat tudok felidzéni, mint például a Neoton Familia, hiszen a rádióban szinte csak ezt hallottuk. Most, mire kapcsoltam, már nincs URH, Európa Kiadó, Bizottság, Neurotic, Kontroll...Van viszont Balaton és Sziámi.
  
   A szervezők fő célja az lehetett ezzel a rendezvénnyel, hogy egy kicsit közelebb hozzák ezt az „életérzést”. Természetesen most is csúszott néhány órát a program, de erre szükség is volt, hogy valamennyire megteljen a koncertterem. Az R. Romanowski nevű formáció kezdett. Azért nem írom azt, hogy zenekar, mert igazából csak ketten játszottak, egy gitáros és egy dobos. A gitáros egyébként nem lehet teljesen ismeretlen, hiszen amúgy civilben Menyhárt Leónak hívják (Menyhárt Jenő fia) . A közönség ennek ellenére még nem nagyon mozdult meg. Másodiknak a Kontroll Csoportból alakult Ági és a Fiúk játszott. Bárdos Deák Ági még mindig nagyon lelkes, és valószínűleg nagyon jól érezte magát, de a Kontrollt azt hiszem, nem múlják felül. Ezzel nem elmarasztalni akarom őket, mert egyébként nagyon jó zenét csinálnak.
  
   A Warpigs-et nem nagyon ismerem, de valószínűleg néhányan örültek nekik is. Ők egyébként viszonylag kemény zenét játszanak, dallamos, rekedtes énekkel, mely stílus kicsit elütött a többi fellépőjétől. Az énekest amúgy a zenekar a tengerentúlról importálta, nem igazán tud még magyarul, így természetesen az ének angol nyelvű volt.
  
   A Balaton-ra már nagyon sokan voltak kíváncsiak, ami nem csoda, mert őket sem lehet minden héten hallani (bár mostanában viszonylag gyakrabban fellépnek). Valószínűleg sokan ott voltak a Zrínyi nyomdában kb. egy hónapja, amikor a Beszélő ünnepelte a születésnapját, itt is láthattuk őket. A zenekarról gondolom mindenkinek beugrik néhány dolog, ha más nem, legalább Víg Mihály neve. Talán nem annyira köztudott, hogy ő szerezte a Tarr Béla fimek zenéjét is (pl. legutóbb a Werkmeister harmóniák-ét), és meg is jelent egy CD-je a filmzenékkel. A Trabanttal kezdődött minden, aztán 79-80 körül megalakult a Balaton, és azóta zenélnek, ami mostanában elég nagy ritkaság. Több zenekarral is összefonódott a pályájuk, az Európa Kiadóval egy közös lemezt is készítettek, de a Neurotic számait is már csak ők játsszák. Az Ex-kódex című filmben (amit Müller Péter rendezett) két számuk is hallható, és Víg Mihály színészi teljesítményét is megcsodálhatjuk. A koncertet a Rocktérítővel kezdték, és néhány számmal később Dixi is megjelent a filmből (a Bizonytalan randevú alatt). Aztán játszottak még más Neurotic-ot is, meg természetesen Európa Kiadót, de sajnos nagyon rövidre sikerült ez a koncert. Úgy érzem, hogy egy nagyon erős kezdés után hirtelen abbahagyták, és nem akarták folytatni a zenélést. Gondolom ebben közrejátszott az egyik recsegő erősítő keltette rossz hangzás is, ami a legtöbb (vagyis az összes) zenész kedvét elveszi a zenéléstől. Pedig még kíváncsiak lettünk volna rájuk.
  
   A Sziámi-nak viszont tényleg sikerült kicsit visszahozni a nyolcvanas éveket. Ők azok a Balaton mellett, akiknek sikerült fennmaradniuk, nem vesztették el a kezdeti lelkesedés; ezt mutatja az is, hogy a legújabb lemezüket a tavalyi Szigeten mutatták be. Kevés olyan sokoldalú és kreatív ember tevékenykedik a zenei életben, mint Müller Péter, neki a mozi mellett a színház segítségével is sikerült gondolatokat közölnie. Nem csak a Sziámi kötődik a nevéhez, hanem az URH és a Kontroll Csoport is. Ezen a koncerten főleg régi számokat hallottunk, és csak egy-két újat. Kb. a műsor közepén feltűnt Carol Cass, akiről nem sokat tudni, sokak szerint lehet, hogy nem is nő volt. Jót tesz a zenekarnak, hogy nem koncerteznek sokat, így kicsit különleges alkalom egy fellépésük (bár nemsokára, elsején is játszanak majd a Trafóban). Müller nagyon jó előadó, tud hatni a közönségre, így a végén már tényleg muszály volt jól érezni magunkat. Játszottak URH-t is, aminek nagyon örültem, főleg azért, mert én már sajnos soha nem fogom őket hallani. Egyébként a közönség miatt is érdemes Sziámira járni, én legalábbis ilyen koncerteken találkozom a legközvetlenebb emberekkel; még az sem ritka, hogy valakivel értelmesen el lehet beszélgetni. Ráadásul a tömeg sem volt olyan iszonyatos, mint más fesztiválokon, úgyhogy teljesen jókedvűen távoztam. Akinek nem volt elég ez az öt zenekar, egy kicsit másfajta zenére táncolhatott reggelig, ugyanis dj Naga is eljött a fesztiválra és ott nyomta az előtérben.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: