beszámoló [fesztivál]  2001. augusztus 5. vasárnap   17:18

nincsen hozzászólás

   Descriptionaes et iconaes plantarum rariarum Hungariae - Magyarország ritka növényfajainak a leírása és képei - Ha ezt látná megboldogult Kitaibel Pál megfordulna a sírjában. Hisz hogy is lehetne a legjobban belehatolni egy endemikus környezetbe mint így. Egész évben az emberek a tiszta levegő, a természet miatt jártak ki ide, most pedig csúnyán belegázoltunk az élővilágba.
  
   Azt hinnénk, hogy nincsenek is állatok kint a Szigeten, de legutóbb, amikor még nem volt meg a sátorváros ott voltam, és egy hatalmas keleti sün kóborolt előttem. Azonkívül mi nem látjuk őket pedig itt vannak körülöttünk. Ez a mimikri a természet tökéletességét tükrözi. Van egy kedvenc példám, hogy jobban szemléltessem miről is beszélek: Ecuadorban él egy Ondicium orchidea faj, ami a Centris méhfajok területvédő magatartását használja ki. Hasonul hozzájuk, de mivel ezek agresszív méhek folyton megtámadják a növényt, így a megporzást is egyben elvégzik. Szóval mindig utánoznak ezek a rovarok valamit, hogy mi vagy akinek kell ne lássák őket. Tegnap például egy szöcskét talált az egyik barátom, de utána nekem adta.
  
   Ció, áció, káció, modifikáció, adaptáció, szelekció, specializáció és egyéb rövid, mindössze néhány milliós folyamatoknak kellett eltelnie, mire kialakult ennek a miliőnek a flórája és a faunája. Mondjuk ebbe az ember is kissé belenyúlt, ültetgetett, rendezgetett, utat építgetett, és miért? Hát azért mert meg kell felelni saját és fajtársai elvárásainak!
  
   Elkezdődött... a gyep lágy ölén eldobált csikkek, söröspoharak ringatóznak. „Adj egy kis sört vazzer” - csak a szokásos duma. A fák alatt sátrak figyelnek ránk sunyi szemekkel, és az a rendgeteg ember! Nap végére minden tizedik söröspohár mellett feküdt valaki.
   Nem azt mondom, most is lehet nagyokat sétálgatni ott, tapasztalatból mondom, mert tegnap, nulladik napon eufórikus hatásom fokozásaképpen, deviáns viselkedésű állapotomban követtem néhány embert, akiket valahogy összetalálkoztam a sátraink közelében és legalább 3 kilométert gyalogoltunk. No mindegy, úgyis el akarunk menni a Bükkbe, legalább bemelegítek előtte.
  
   Hol is tartottam? Ja persze, egyes populációk drasztikusan elszaporodhatnak, tehát ezeknél a natalitás értéke megnő. Gondolok itt például a vírusokra, de annak nem az inaktív formájára a virionra, hanem a vegetatív vírusra. És a fiatalok is elállatiasodnak a végére. tavaly találkoztam egy lánnyal, valamikor az ötödik nap környékén és elmesélte, hogy már négy napja nem vette le a bakancsát. Azt már nem mertem tőle, megkérdezni, hogy mikor fürdött utoljára.
  
   Állatok, emberek, most már teljesen mindegy... Csak annyit szeretnék még mindehhez hozzátenni, hogy iszonyú jó, hogy végre elkezdődött a sziget, mert már azóta várom, amióta tavaly vége lett és ez még csak a nulladik nap volt!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: