szerző: milyPooP A púp ugyan nem nagy, de kiemelkedik a környezetéből 2002 április 29, Süss Fel Nap
Van bennem egy kis para, mert csak ücsörgök itt a sarokban a dívány mellett, és szól valami zene, és tudom, hogy nem akarok lemaradni a koncert legelejéről sem, de lehet hogy már le is maradtam, mert a zene, ami szól kicsit olyan PooP-os azért, na nem mintha kapásból különbséget tudnék tenni ezek között a dob-basszus-ra épülő elektromos tánczenék között, persze mindnek van valamilye, amitől más, meg ha az ember ismeri a számot, vagy a zenekart, akkor mondjuk kapcsiból rájön, és mondjuk tudom, hogy a PooP-ban van valami misztikus ének, meg visszhang, és kicsit olyan varázslatos, és most nem is hallok éneket, de hát vannak szöveg nélküli részek is könyörgöm, úgyhogy ettől még akár lehet, hogy már el is kezdődött, csak nem vettem észre, és ezért van bennem ez a para. De észreveszem Kőszegi Zsoltot egy társasággal, az asztalnál ülnek pont a hátam mögött, és akkor kicsit oszlik a pánikom, mert ha ott ül a szövegíró énekes, akkor ez még nem lehet a koncert. Aztán Gyuri (Turjánszki), a zenekar „apukája” (vagy mije) odaszól nekem, hogy nyolc perc múlva kezdenek, és akkor már teljesen megnyugszom.
Tizennégy perc múlva bent ácsorgok a könyöklő mellett a „koncertterem”-nek mondott helyiségben, és a „színpadnak” mondott háromszor két méteren a PooP játszik. Nehezen megy a dolga ennek a zenekarnak és nem tudom miért. Jelenleg mondjuk éppen nincs dobosuk (Farkas Zoli kicsit visszavett a nagy lendületből a PooP-pal kapcsolatban, meg lehet, hogy már kicsit sokat is vállalt.), viszont Varga Líviusz kongázik, és az elektromos dobeffektekkel kiegészülve lehet hogy ez így éppen elég is (egyébként sem férne el egy dobszerkó a zenészek mögött). Szóval nem a dobos-probléma miatt van a gond, hanem valami más miatt, amire még nem jöttem rá. Mert ugye olyanok működnek közre mint Zana Zoltán szaxofonos, aki - többek között - a Budapest Jazz Orchestra-ban is fújja a magáét, vagy Huszár István billentyűs, aki már sok évvel ezelőtt is segédkezett és verte a billentyűket bizonyos zenekarok - mondjuk a Pál Utcai Fiúk - lemezein. Vagy itt van a már emlegetett Kőszegi Zsolt, aki annak idején az S-modell élén jeleskedett, de itt van Turjánszki Gyuri is, aki kiskamasz kora óta nyomatja a basszusgitárt, a lemezjátszón pedig a fenevad Ganxta-val nyomuló Dj. W. bűvészkedik. Szóval láthatóan minden a helyén, és megmondom őszintén, hogy állati jó koncertet adnak, és van egy lány, aki nagyon lassan, hullámzón táncol, ami olyan szépnek és álomszerűnek tűnik, mert nekem meg ráng a térdem, mint egy részeg bohócnak, és majd kiugrom a bőrömből, úgy felpörgök, csak az kicsit fura lenne, mert alig huszonöten állják körbe a táncteret, ami szintén szomorú, de hát erről beszélek, hogy ez a remek zenekar éppen a klubos-zenélős szezon legvégére kapott egy árva időpontot a Süss Fel Naptól, hogy koncertet adjon, amikor nyit a Zöld Pardon, meg a West Balkán, meg egyébként is mindenki menekül a füstös kocsmákból. A fesztiválszervezők meg olyanok, mint a rossz szeretők, akik képtelenek váltani, de még csak pozitúrát is, cserében viszont ragaszkodnak a jól bevált, biztos sikert hozó partnerekhez. Egyszóval nehéz az élete egy induló csapatnak, de még akkor is, ha rókának (vénnek azért nem mondanám őket) számító zenészekből áll. Na persze könnyű nekem itt papolni, mert csak betűket teszek egymás mellé, és talán fogalmam sincs mi is zajlik valójában, hogy hogyan működik ez a rock and roll hepaj. De tudod mit? Mit érdekel engem? A lényeg, hogy itt vagyok egy jó kis koncerten, hogy a zenészek nem csüggednek, és van mire táncolni, jó valamire táncolni, és azért csak lesz még így máskor is, és akkor meg mit jár a szám, hogy valami hiba van a gépezetben! Úgyhogy száj befog, volume felteker, mert ma még azért itt ez az este. Csókolom.
u.i.: A PooP nevű zenekarral tavaly augusztusban készült egy interjú, ami akkoriban a dobos-probléma miatt nem jelent meg. Viszont mivel minden elmúlik, az akkori ellentéteket meg már régen vastag homály fedi, olvassátok szeretettel, mert azért arra érdemes.