hosting: Hunet
r38
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2008. június 23. hétfő   11:46
nincsen hozzászólás

szerző: ArmaGedeon
Glenn Hughes
2008. május 22. A38 Hajó

  Glenn Hughes nem először tette tiszteletét hazánkban, de nekem ez volt az első találkozásom vele legalábbis élőben, mivel CD korongokról már ismertem. Már friss nagylemezének elmés címe First Underground Nuclear Kitchen megmutatta az irányvonalat; tedd össze a kezdőbetűket!
  
  Noha a funky-t és a soult kerülöm, mint Glenn mester a cigifüstöt (erről mindjárt!), ha rockkal bélelik ki, akkor már más a gyerek fekvése. A nemrégiben szintén nálunk istenkedő Jeff Scott Sotót is azért tudom szeretni, mert amellett, hogy irgalmatlan hangja van, a funky-s dalaiból sem felejti ki a smirglit.) Első nekifutásra belefüleltem az új dalba a MySpace-en; a Love Communion fúvósokkal megédesített szellős funkoskodása hallatán bizony gyorsan citromba harapott lett az arckifejezésem. Mindettől függetlenül tudtam, hogy élőben most már akkor sem hagynám ki, ha Glenn egy széken ülve olvasná fel az Ablak Zsiráfot.
  
  Az egész buli akképp indult, hogy egy hölgy jelent meg a színen mosolyogva, és bejelentette: nincs cigi! És erre utaltam a cikk elején: tudniillik már a koncert előtt felröppent a hír, hogy szigorúan dohányfüst- illetve alkoholmentes környezetben akar játszani, de azért ez utóbbit nyilván nem gondolta komolyan! Hughes mindjárt az 57. életévébe lép, de a fiatalos, napszemüveg-trend-póló-farmer kombinációban úgy festett, mint egy egyszálbélű angol egyetemista egy Staffordshire-i garázszenekarból.
  
  Az új albumot igencsak előtérbe tolták, zsinórban az első négy nótát onnan emelték ki; minden a Crave-vel kezdődött: laza középtempó, de a refrén engem nem igazán győzött meg. A másodikként elhangzott lemezcímadó még lazább funk rock, itt már a főtéma is fülbe ragadósabb. A Never Say Never már dögösebb cucc (a maga nemében ugye), röfögött is a gitár, és szólt a hard rock! Az Oil And Water sem egy lagymatag tétel, a kappanhangú refrén pedig kifejezetten kellemes, de a négy hasonló tempóban írt dal nem pörgetett fel eléggé engem legalábbis. Pörgött helyettem a közönség negyvenes korosztály, családapa-tekintetek, szolid sörkortyolgatás, sehol egy Tankcsapda-póló, nyilván , mert ők biztosan jobban tudják, miért falják a rock-soult. De nekem erről senki sem soult.
  
  Aztán jött, ami borítékolható volt: a Mistreated, az ős-Deep Purple-ha-gyaték. Ezt sem úgy játszották, ahogy 74-ben, oké, oké, ki a fene várná el ma ezt, bele-belemaszatolt a funky-ördög, de sebaj, mert a libabőrt így is leszállította kábé hatszáz karon. A nóta végére már csak a Művészúr maradt, és belecsapott egy rögtönzött, egyszemélyes ének-show-ba: azt eddig is tudtam, hogy óriási adottságot kapott a torkába a jóistentől, de mivel élőben még nem volt hozzá szerencsém, bizony letaglózott a hughes-i hangorkán. Viszont a denevérvijjogás-élességű sikolyhalmozás kicsit sok volt már a jóból. Ettől függetlenül (vagy épp ezért is?) zseniális ez a pasas!
  
  A 2006-os Music For The Divine-ról a You Got Soul következett, visszatérve a főirányvonalhoz. Ismét új dalok, majd picit korábbiak, aztán megint újak. A funk és soul ízek kedvelői bizonyára orgazmus-közeli állapotban ropták végig a bulit, de valahogy az az érzésem, a többség akár itthon, akár máshol a nagyvilágban inkább a hard rockos Hughes-ért remeg, talán a generációs ízlés végett, talán pedig azért, mert a rockzene kevésbé tűri meg a különböző popműfajok beházasítását. A szintén papírforma Burn (Purple-gyöngyszem, aki nem tudná) helyére tette a dolgokat, talán a homlokráncok is simultak egy kicsit, ez a klasszikus tényleg referencia hatpercnyi mennybemenetelhez.
  
  Hiányérzetről azért nem érdemes beszélni, mert Glenntől senki ne várja, hogy komplett Deep Purple-programmal jelentkezzen estéről estére, hisz 12 szólólemezzel a háta megett hadd ne kelljen már a múltból élnie! Örök-fiatal vitalitása is ezt mutatja. Soha rosszabbat!



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2024. október 5.
Normandie + Our Last Night a Barba Negra Red Stage-en
2024. október 6.
Búcsúkoncertet ad Budapesten a Buena Vista Social Club sztárja (Papp László Budapest Sportaréna)
2024. október 9.
Sonata Arctica, Firewind, Serious Black: hármas lemezbemutató októberben
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Overkill, Angelus Apatrida, One Machine
Havok, Dust Bolt
Ignite és Rise Against a Budapest Parkban
Metalcore műfajok találkozása az Akváriumban: The Amity Affliction és Emmure
Lenny Kravitz az Arénában
Rockmaraton 2024 (2. rész)
Rockmaraton 2024 (1. rész)
Knosis, Fit for a King, Thy Art is Murder vs Barba Negra
 kiemelt 
The Black Tour: Imminence, Aviana, Allt
  
A svéd Imminence az alternatív metalcore műfajának egyik legmeghatározóbb szereplőjévé nőtte ki magát

Kísérletezős elektro-rock hyperpop-metallal keverve: Budapesten játszik a Blackout Problems és a Lake Malice
Septicflesh, Equilibrium: októberben közös koncert az Analogban
Iron Maiden - Run For Your Lives 2025
IST IST: Light A Bigger Fire tour - Manchestertől a Dürer Kertig
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 textures    drünken bastards    eyes    new roses    snow white and the huntsman    anna faris    jackson browne    maximo park    mike portnoy    house of pain    nyers    marian cosma    dvd film    gazember lászló    hardcore    vortex    lantos zoltán    grave maker    shadowthrone    devourment    jeff bridges    beri ary    ocho macho    toxic holocaust    symphonica  

r48
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!