beszámoló [fesztivál] 2001. július 27. péntek 12:55
nincsen hozzászólás
szerző: J.CurwenSummer Rocks 2001 2001 június 23, Petőfi csarnok
A produkciót a magyar STONEHENGE kezdte, s mivel lemaradtam róla, s amúgy sem ismerem a csapatot, sajnos nem tudok érdemben nyilatkozni róluk. A második fellépő a svéd PAIN OF SALVATION volt, zenéjük meglehetősen sokrétű és sokszínű, minthogy be lehessen skatulyázni, bár nem is ez a célom. Rengeteg hangulatérzés tört elő a zenekarból, s azért (meglehet, hogy sokan tagadják) de azt a bizonyos Dream Theater hatásokat észrevettem zenéjükön. Amúgy ezenkívül tehetséges csapat, jól adták elő magukat. Még akkor is, ha nem az én műfajom ez a zene, ennek ellenére voltak olyan részletek, amik megfogtak engem is.
Nagyon kíváncsi voltam a harmadik fellépő ami szintén a svéd AMON AMARTH koncertjére. Már a buli elején nem bírtam a bólogatás nélkül ( a koncert közepe- végére ez már headbangbe torkollott). Zenéjük igazi északi ízzel dúsított dallamos death, helyenként black metal. Igazi energiát láttam a csapatban, nagyon jól játszottak, és nagyon jó kedvében volt a zenekar élén Johan Hegg énekessel, Jól ecsetelve kinézetével a zenéjük tartalmát. Csakugyan akárcsak a régi viking harcosok, hosszú szőkehajával lobogó szakállával küzdésre felhívó mozdulataival. Fantasztikus erővel szólnak a gitárok, hihetetlen intenzitással dübörögnek a dobok, és ezeket át-átjárja a gyakran indulószerű dallamok történetei. Nem kérdéses nagy régi pogány isteneik, ill. őseik nagy csatáit éneklik meg. Az AMON AMARTH után egy laza heavy metal bulinak lehettünk szem, és fültanúi, a következő fellépő a sorban a német EDGUY. Klasszikus power metal az ő stílusuk, fiatal koruk ellenére komoly sikert aratnak a magyar közönség soraiban, nem alaptalanul. A fiatalabbak talán nem figyeltek fel annyira rá, de nekem valahogy egyfolytában a tipikus Judas Priest, Iron Maiden felhangok, tűntek fel dominálna a Judassal. De nem ez a lényeg, színvonala koncertet adtak, és mindenki eldöntheti, hogy tetszett, avagy sem.
A legnagyobb tömeg az AMORPHIS, és a RHAPSODY koncertjére gyűlt össze. Hatalmas ováció övezte a Finn AMORPHIS fellépését ami nem is csoda hiszen 9 éves fenn állásuk alatt még egyszer sem volt Magyarországon, pedig kereset volt és van rájuk (Megjegyzem telitalálat volt a rendezőség részéről). Első sorban az új lemezről (Am univerzum 2001) játszottak, de régebbi lemezek slágerei is elhangzottak. A koncerten is hallható volt, mekkora utat tett meg az egykori death metal-tól napjainkig (pszihedelikus, atmoszférikus metalig. Nem hibáztatom őket, mindannyian változunk öregszünk s majd ki-ki eldöntheti, hogy tetszik-e amit hall vagy sem (nekem a régi és az új stílus is bejön). Többször kaptam magam azon, hogy lehunyt szemmel elmerengve hallgatom ezt a nem minden napi zenét. A zenéjükben és témáikban a finn világot festik meg ( Kalevala). Dallamos metaljukat újra, meg újra átszövik a hol keleties, hol a finn folk zene. Meglepetéseket is hallhattunk: egy dal a közkedvelt Tales From the Thousand Lake és egy régi klasszikust a Black Winter Day-t a fináléban igazi örömujjongást tapasztalhattunk, ( sokszor éreztem) nemkülönben az új album beszállás nótáin, és Pasi ( az énekes) mindvégig remekül alkalmazkodott a dalok ihlette hangulathoz. Egy igazán szuper jó koncertet adott az AMORPHIS.
Utolsóként lépett fel az olasz heavy-metal színtér első számú kedvence a RHAPSODY. Szintén nem az én világom a zenéjük, de mindenképpen nagyfokú zenei igényességről árulkodott szerzeményeik. Minden szempontból profi a megszólalásuk. Igazi power-metal operát játszottak, amiből a klasszikus hangszeres megoldások sem maradtak ki. Az énekes (az én fülem számára persze) néha jó magasra felszaladt a hangjával (s helyenként ott is maradt), de végül is ez a történet erről szól.
Egy igazi csemegéspulthoz lehetne hasonlítani a fesztivált, ahol zi-zi kedvére kihalássza a neki ízlő gyümölcsöt. Remélem az elkövetkezendő időközben is lesznek ilyen ill. ehhez hasonló rendezvények , amely tovább erősíti a fesztivál magyar és nemzetközi hírnevét
12:55
