beszámoló [koncert]  2008. június 19. csütörtök   16:55

nincsen hozzászólás

  Május végén immár ötödik alkalommal került megrendezésre az Undead fesztivál, mely a black/death/thrash metal rajongóknak kínál évente remek külföldi és hazai fellépőket felvonultató koncerteket. Az idei esztendőben a death metalt játszó lengyel Vader volt a fesztivál főzenekara, akik a legelső, 2003-as Undead fesztivál főbandájaként is remek előadást nyújtottak. A Vader azóta is rendszeres látogatója kis hazánknak, és mindig gyilkos és precíz koncertekkel kényszerítik térdre a brutális zenére kiéhezett hallgatóságot.
  
  Az Undead fesztivál idén két napos programot vonultatott fel: az első nap kizárólag magyar fellépőket kínáló koncertjeinek az egybenyitott Kék Yuk/Vörös Yuk adott otthont, míg a második nap 3 magyar, és 4 külföldi fellépőt adó repertorja az Avalon klubban került megrendezésre.
  A fesztivál első napján sajnos nem vettem részt, de a másoktól hallott információk alapján mindegyik zenekar a tőle telhető legjobb produkciót hozta ki magából, és összességében egy kellemes koncertestén vehetett részt a Yuk-ba látogató hallgatóság.
  
  A második nap elvileg a Depths Of Depravity koncert megtekintésével kezdődött volna számomra, az Avalon busszal a helyszínre érkezve azonban szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy a mosonmagyaróvári technikás death metal brigád már régen letudta műsorát. Sőt a thrash metalos Archaic is, és már a Casketgarden zúzott javában a színpadon. A pontos koncertkezdés ellen nincs kifogásom, de hogy még az eredetileg meghirdetetthez képest is korábban kezdődjön a rendezvény, az nem túl előnyös sem az első zenekarok, sem a rajongók számára.
  A magyar zenekarok 20 perc körüli játékidőt kaptak, így a Casketgarden is egy rövid, de velős programot adott elő. A göteborgi death metalt játszó zenekar precízen, energikusan adta elő a dallamos, fogós gitártémákat felvonultató zenéjét. Igaz, a hangzás minősége lehetett volna jobb is, de egy teljesen korrekt Casketgarden koncertet tekinthettünk meg. A hangzáshoz hozzátartozik, hogy én még az Avalon klubban egyszer nem hallottam minden igényt kielégítő, igazán jó hangzásképet, és ez sajnos most is így volt az este többi koncertjét beleértve.
  (Barna)
  
  Az Inactive Messiah rövid időn belül másodszor állt magyar színpadra: októberben a Krisiun előtt játszottak a Kék Yuk-ban, akkor derekasan kiürült a koncertterem fellépésük alatt, talán a nem éppen odaillőség okán. Ezúttal többen nézték a görög ifjoncok műsorát, akiknél nem történt nagy változás tavaly óta, maximum annyi, hogy kiadtak egy új albumot, Sinful Nation címmel. Hallhatóan ennek szerzeményeit még kevesebb fantáziával alkották meg, mint az előző Be My Drug dalait: monoton, szaggatós középtempók uralták a terepet, kiegészítve némi samplerrel jövő dallamos énekkel, hangmintával. Meg lehetett őket nézni, de akár a bárpultot is támaszthattam volna végig, ugyanis ugyanúgy szóltak a sörcsapok mellett, mint a színpad előtt.
  (Eugene)
  
   A két görög zenekar közé a svéd Devian produkciója illeszkedett be, akik dallamos death/thrash metal zenével igyekeztek szórakoztatni a közönséget. A banda érdekessége, hogy az énekese a Legion néven a Marduk dalospacsirtájaként megismert úriember. Továbbá Emil Dragutinovic dobos is az említett svéd black metal formáció ex-tagja. Az eddig egy lemezzel büszkélkedhető Devian-ban teljesen más, jóval dallamosabb muzsikát játszanak, de az Avalon színpadán is látszott, mennyire szeretik ezt a lazább zenei világot. Teljesen old-school felfogásban, és öltözködéssel közvetítették a zenéjüket: szegecsekkel, fémgombokkal díszített bőrruhák, felvarrók tették hitelessé a hangulatos előadásukat. Legion kissé kapatosan, nagy vidámsággal telve hozta a vokáltémákat, és mondott lelkes beszédeket a számok közben. A többi muzsikus is nagy lelkesedéssel és vehemenciával szólaltatta meg hangszereit, jó hangulatú bulit adott a svéd zenekar. Azonban a zene élvezeti értéket az elég gyatra hangzás korlátozta, és emellett sajnos a Devian zenéje sem mondható kiemelkedőnek. Nem hallottam igazán karakteres riffeket, megoldásokat a számaikban, leginkább az átlagos, középszer a jellemző muzsikájukra. Kimelkedőnek semmiképpen nem mondanám a Devian koncertjét, azonban plusz pont jár nekik a lelkes előadásért.
  (B.)
  
  A SepticFlesh-t vártam a legjobban a fellépő csapatok közül, mivel az utolsó kettő kivételével mindegyik lemez gyakori hallgatnivaló nálam. Atmoszférikus, hangulatos zenéjük már az első pillanatban megragadott, ekkor még (és még ezután sokáig) úgy tűnt, hogy kapcsolatunk felhőtlen lesz. De eljött az első magyaroszági koncertjük napja, ezzel együtt egy komoly csalódásé is. Nem elég, hogy Sotiris nem volt jelen, csak az általam nem túl kedvelt Sumarian Daemons-ról és az egy fokkal jobb, idei Communion-ról játszottak, ráadásul a dallamos ének- és gitártémák (pedig volt beugró gitáros) sampler segítségével szólaltak meg. Mindezek ellenére örültem az Anubis és a Virtues Of The Beast felbukkanásának, ezek által kicsit megtört a koncertet 80%-ban uraló gyors tempó. Derekasan végigvették tehát az utóbbi két albumuk (gyors, darálós) dalait, teljesen világos, hogy új fejezetet nyitottak, de ezzel a választott iránnyal nem tudok teljesen megbarátkozni. Magával a játékkal nem volt probléma, intenzív volt a műsor, ám véleményem szerint nem csak erről kellene szólnia a SepticFlesh-nek. Ez csak egy szelete (volt) a zenei világuknak, kiválóan megfér(t)nek mellette a lassabb, lágyabb pillanatok. Két koncertet fogok még látni tőlük idén, csodát nem várok, csak remélek.
  (E.)
  
  Elérkezett a főzenekarként fellépő lengyel Vader koncertjének ideje. A négytagú veterán death metal brigád idén már a huszonötödik születésnapját ünnepli, és méltán leget büszke az elmúlt negyed évszázadra. A stílust meghatározó alapműveket, és azóta is folyamatosan kiváló minőségű lemezeket megjelentető banda az egyik legtöbbet koncertező zenekar. Az óriási rutin mellett az erő, feszesség és energikusság is jellemzi minden előadásukat, így egy Vader fellépés megtekintése mindig élményszámba megy. Ezúttal is egy hibátlan, hadigépezet pontosságával és erejével dübörgő, hangszerekkel előadott mészárlást végeztek az Avalon klub közönségének. Peter gitáros/énekes hörgése és gyorsan reszelő riffjei fonódtak össze Mauser gitáros hibátlan gitárjátékával és szólóival. Természetesen Novy basszusozására és Daray változatos és erőteljes dobolására sem lehetett panasz. A hangszerek is egész jól szólaltak meg, csak a kissé kásás összhatás és a túl hangosra vett dobok rontottak az összképen. A prezentált számokat jól válogatták össze lengyel barátaink, főként a XXV címmel nemrég megjelent lemezről szólalatak meg szerzemények. És mivel ez az album a régebbi dalok újrafelvett verzióit tartalmazza, a korai műveket kedvelő Vader rajongók számára különösen vonzó számlista volt terítéken. Hallhattuk a The Ultimate Incantation című első lemezről származó Chaos, Dark Age és Vicious Circle című dalokat, az 1995-ös De Profundis-ról a Sothis és a Silent Empire című számokat. A Black To The Blind lemezt az elmaradhatatlan Carnal és a Black To The Blind képviselte, míg a Litany-ról a Wings hangzott el. A Revelations-öt is megidézték az Epitaph képében, és a 2006-os Impressions In Blood című albumról a ShadowFear és a Helleluyah!!! című szerzeményeket játszották. Az egyetlen igazi problémám a koncert rövidségével adódott, a 45-50 perces előadás számomra nagyon rövidnek tűnt. Igaz ugyan, hogy a ráadásban a Slayer átdolgozott Raining Blood-ját kaptuk, de ez sem kárpótolt a setlistből kimaradt 4 számért. Hogy a rövidebb előadásért a koncert vége felé, a Reign Forever World szám alatt beszakadt pergődob volt-e a felelős, vagy más volt az indok, az nem tudható. Így is egy teljes értékű, földbe döngölő, és a háború kegyetlenségével, gyilkos hidegségével pusztító koncertet kaptunk. A Vader továbbra sem tud élőben hibázni, veterán zsoldosok precizitásával hajtják végre akcióikat.
  
  Elégedetten léptem ki az Avalon klub ajtaján, és a többi rajongó arcáról sem lehetett csalódottságot leolvasni. Bár az este lehetett volna jobb is, ugyanis a Vader szokásosan hibátlan előadása mellett a többi zenekar teljesítménye sajnos nem volt olyan meggyőző. Összességében idén is remekül sikerült az Undead fesztivál, így nincs más hátra, mint várakozással tekinteni a következő évi alkalomra.
  (B.)

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: