szerző: morzsaMover Fesztivál 2001 március 3, Freeport Motoros Rock Klub
A Mover lemezbolt szervezésében nem ez az első fesztivál, de ennyire underground-ra talán még egyszer se sikerült. A Freeport, mint helyszín nagyon adta magát, mintha az ilyen eseményekre találták volna ki. Az első fellépőt, a C.A.F.B.-t sikeresen lekéstem, ezért őket, most inkább átugranám.
A Dawncore zenekar beállásánál az ember benyomása az volt, hogy a fiúk épp most jöttek a szalagavatójukról, de a látszat, mint mindig, csal. Amint játszani kezdtek az a maradék kétség is elmúlt e felől, ugyanis annyira profin és a maguk módján egyedien adták elő magukat. A technika is nagyon mellettük volt. A színpadi akciók a hardcore stílusának teljes mértékben megfeleltek, öszötönösen energikusra sikerültek, és mélyről jöttek. Hiába, no, a több magyarországi ill. külföldi koncert hatását lehetett érezni, a gyakorlat és a precizitás az, amit egy idő után akarattal sem lehetne elhagyni.
Harmadikként a Bomber lépett fel. Minden rosszindulat nélkül, s csak pozitív értelemben: a nagy öregek zenéje! Nekik volt itt a legnagyobb közönségük, hisz a vak is láthatta, az ő rajongótáboruk elég stabil, és voltak, akik csak miattuk jöttek. Nosztalgikus zenéjük azokra az időkre emlékeztet, amikor a Motörhead albumai döngettek, az Overkill, Ace of Spades, Bomber, és akkor már rögtön képben is van, még a laikus is, hogy ez az együttes bizony nem arról a biztonsági őrökre szabott, többféle színű, a gyerektől a mammutmértig gyártott félelmetesen olcsó ruhadarabról kapta a nevét. Számaikkal hűen követték is ezt a vonalat, láthatóan élvezve a közös zenélést. Gitárosuknak még virtuozitását is sikerült bemutatni, teret engedve egészséges exhibicionizmusának. A végére pár feldolgozást hagyva (melyből, bevallom, egy-kettő elég bizarrnak tűnt) fejezték be az estét.
Ami ezután következett azt a rajongók remélhetőleg megbocsátják az Action-nek. Történt ugyanis, hogy Szaszáék egy meglepetés koncertet adtak a fesztivál közönségének. Az egészről csak az igazán beavatottak, akik rendszeres hallgatói a csütörtöki rádiós show-nak, tudhattak. Felkerült a rúd a színpad előtti kifutóra, ahová Mocsok Miklós (istenbizony csak a pólója miatt!) szeretettel invitálta a táncos kedvű lányokat. A széles repertoár, melyben Sex Action számok is előkerültek a stílusváltások közötti korszakokból is, furcsa hatással volt az emberekre. Először pár fiú nem bírt a tesztoszeronjaival, és egymásnak estek, majd következett egy huszadrangú szívtévés akciófilmbe is beleillő jelenet, a négy táncoló cicalányban a versenyszellem nem a legegészségesebb fomában tört a felszínre, elég volt egy kis langyos pezsgő porózus erogén zónákra, és máris egymás hajába kapaszkodtak. Ezek a kis opuszok persze az Action kedvét csak meghozták, a hangulat ennek megfelelően csak fokozódott. Elmaradhatatlan volt a Fradi-induló actionösítése, és Szasza szexualitásról alkotott véleménye, amivel ha annyira áttörő nem is, mint Freud, de az erre fogékony fiatalok között igen népszerű.
A békéscsabai Ektomorf volt az ötödik fellépő, és bizony a késői időpont ellenére az emberek kezdtek beszivárogni a terembe. Koncerten először láttam őket, és zeneileg nagyon megtetszettek. Hangzás kifogott rajtuk, hiába van Farkas Zolinak nagyon erős hangja, néha bizony elnyomta azt a négy másik hangszer, vagy csak az én szűz fülem nem szokott hozzá. Persze thrash szövegeket úgysem egy koncertet fog megérteni az ember A legelejétől a legvégéig a durva zene, az a jó durva, szólt, szókimondó szövegekkel dominálva. Zenéjük nagyon fontos eleme a népi-, és roma kultúra. Annyira, mint albumaikon itt nem jött ki ennek becsempészése magába a számokba, bár gitárosuk remek vokálszólót adott ennek pótlásaként.
Üröm az örömben, hogy nem sokkal az Ektomorf vége előtt láttam a Bandanas tagokat hazamenni, legőszintébb sajnálatomra. Mindenesetre ezúton köszönet nekik, amiért végig ott voltak, minden zenekarra bulizva, és persze az ő ízlésüknek betudható áthangolások alatti jó zenéért.
A keverőpult mögött azt a Cirmos Kormos Gábort tudhattuk, akit én személy szerint a Pepsi Sziget Táncdalfesztivál sátrában láttam utoljára, zenéjével még a legszedáltabbnak tűnő islandert is táncra perdítve. A 30, igazi szórakoztatásban, a lakodalmas rock koronázatlan királyaként, eltöltött év után az undergroung rock ennyire betört volna mindenhova?