hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2008. június 2. hétfő   12:23
nincsen hozzászólás

szerző: ArmaGedeon
Royal Hunt, Godiva
2008. május 12. A38

  A fellépést megelőzően az utcákon már látni lehetett a dán zenekar hajós koncertjét reklámozó, futurisztikusan impozáns plakátot, amely valamelyest a Stratovarius Infinite nagylemezének borítójára hajazva csábította az erre fogékony emberfiát. Nem emiatt tódultak a népek a hangversenyre, tömegről nem is beszélhettünk, de akik ott voltak, azok tényleg nem MTV-slágerlistából táplálkozó majmok, ugyan már, az efféle mívesebb dolgok a föld alatt teremnek, a Fókusznak ez nem hírérték, egyedül az ínyenc rockerek ásnak le ilyfajta zenékért.
  
  Dánia nem az a hely, amely csak úgy hányja magából a fémbrigádokat, mint öreg alkesz a lőrét, húsz esztendő alatt is jobbára a Mercyful Fate, a Pretty Maids és a Royal Hunt nevek szállnak szájról szájra, nem több. Egyeseknek talán ismerős lehet még a thrasher Artillery és a hard rock D. A. D. (Disneyland After Dark díjnyertes név!), napjainkban pedig a Volbeat és elsősorban a Mercenary szállítja a minőségi (metál) zenét. És a sikolykirály King Diamond vezette Mercyful Fate-en kívül valamiért egyik sem tudott világraszóló hírnévre szert tenni. Ez még ugye nem csorbít a minőségen, és a Felséges Vadászatot is izgatottan vártuk, első ízben Magyarföldön.
  
  Ha nagyon rosszmájú akarnék lenni, azt mondhatnám, hogy a svájci Godiva-t legfeljebb a saját hangtechnikusuk ismerte a teremben, de tény, hogy a fiatal csapat neve hallatán még senki sem bólogat elismerően. Félő, hogy ez a koncert után sem lesz másként, de ez már az ő saruk. Jellegtelen, unalmas, arctalan, huszadrangú ezek a legmegfelelőbb kritikus szavak, amiket rájuk húzhatok, ha már recenzióra adtam a fejem. Már a dalcímeik is ezt támasztják alá: Heavy Metal Thunder, Cold Blood, és van nekik kettő, amelyek fej-fej mellett dobogósok az ISZO-n, azaz az Idióta Számcímek Olimpiáján: Bullshit Lover és Pedal To The Metal.
  
  A zenészek kissé szürke eminenciásként tengtek-lengtek a színpadon, ám énekesmadaruk oly semmitmondóan langyos volt, hogy mellette Korda György maga az Ultrabrutál Hardcore-állat; a srác sokat lóghatott a Hogyan legyek hithű metálfrontember? című kurzusról, mert vagy enerváltan bambult maga elé, vagy 10 percen keresztül fárasztotta a közönséget azzal, hogy álmosan kántált olyanokat, mint yeah és louder. Néha meg összekapcsolta a kettőt.
  Mindettől függetlenül a Godivá-ék még elkápráztathattak volna fenomenális és izgalmas muzsikával de nem tették. Jöttek-mentek a hol Hammerfallra, hol pedig Metaliumra emlékeztető dalocskák, persze minden mozdulatuk nagyon powermetál volt, pózoltak, ahogy Szegecselt Pistike teszi a tükör előtt, amikor Rob Halfordnak hiszi magát; olykor helloween-speedeltek is egy cseppet, de a sajátságos íz és az ötletesség szikrája egyszer sem lobbant. Jó, jó, két korty sör között kihallottam egy-egy okosan megírt refréndallamot, például a Call Me Under 666-ét vagy a Vicious Blade-ét, de más kiemelkedő momentumra alig emlékszem. Vagyis de: láttam egy srácot a közönség soraiban, aki Alan Parsons pólót viselt! Ez nem kis dolog annak fényében, mennyire kevesen ismerik az angol progos zenész-csókát!
  
  És immáron szegeződjék minden szem a főhősökre: hosszúra nyúlt átszerelést követően, pontban 21.40-kor sötétült el a hajó gyomra. A nyitány (Ave Maria Guarani/Principles Of Paradox) hangjaira elsőként az embertelenül hórihorgas André Andersen billentyűmágus-főnök jelent meg, és bújt el (?) hangszere mögött, majd belépett Mark Boals is. A fickót ugye nem kell bemutatni, korunk egyik legnagyobb énekese, nem csoda, ha 86-ban már ő sivította fel Yngwie Malmsteen - Trilogy című albumát. Szinte természetes, hogy ezen az estén fület gyönyörködtető teljesítményt nyújtott! A magas hangok oly könnyedén csúsztak ki torkán, hogy mindenki azonnal haptákba vágta magát! Valamennyi zenész elsőrangú, görcsmentes produkciója csak megerősített abban, hogy ez alá a szint alá nem lehet, nem szabad adni, s mindez a Godiva bulijának középszerűségét is erőteljesen kidomborította.
  
  És ha már domborítás: a színpad végébe száműzték a hely kétségkívül legjobb nőjét, Maria McTurk háttérénekesnőt, aki kiváló hanggal színesítette a produkciót, és gondosan ügyelt arra, hogy a válla mindig szabadon maradjon ruhája felett. A hangzás már-már a CD-minőséget súrolta, de ennek a szimfonikus megközelítésű, billentyű-orientált, precíz muzsikának a tompa-maszatos megszólalás lenne a halála. A díszlet is felettébb csinos volt: két oldalt az iker Paradox album (Paradox 1997 és Collision Course Paradox 2. 2008) borítója, középen pedig a zenekari logó.
  
  Ennek szellemében hol az egyik lemezről, hol a másikról szemezgették a dalokat, úgy, mint például a River Of Pain, a Message To God, a Long Way Home vagy a Time Will Tell a korábbi korongról, a The First Rock, a The Clan illetve a Tears Of The Sun a legfrissebb műről. A vokálozásból nem csak őszőkesége, Maria vette ki a részét, hanem a gitáros és a bőgős is, ezáltal a stúdiómunkákon hallható dús énektémákat hitelesen prezentálták, hiszen a Royal Hunt egyik főpillérét mégiscsak a kórusok alkotják.
  
  A két Paradox albumos válogatás után egy rövidített best of-programmal tértek vissza, amelyben a Clown In The Mirror kivételével mindegyik lemezről idéztek egy számot: terítékre került a Flight a Land Of Broken Hearts-ról, a slágerek slágere, a legnagyobb ovációt kiváltó Cold City Lights a Fear-ről, a The Mission az azonos című CD-ről. Elhangzott még a Cant Let Go és a Game Of Fear az Eyewitness-ről, illetve a speed metálos Never Give Up a Paper Blood-ról. Zárásként pedig stílszerűen a másik nagy örökzöldet, a Last Goodbye-t játszották a Moving Target-ről.
  
  Egy igaz Royal Hunt rajongónak bizonyára nem lehetett hiányérzete a koncertet illetően, kaptunk egy nettó kétórányi színvonalas és professzionális előadást, ám mivel számomra túlságosan szintetikus és homogén ez a zenei világ magyarul a dalok nem sokban különböznek egymástól , bizony kissé egysíkúnak hatott e hangverseny. Élveztem én a műsort, de nekem 120 perc már sok volt a jóból. Ettől függetlenül egy roppant megnyerő bandát láthatott az a hazai közönség.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2021. március 3.
Derkó 2021 Képzőművészeti ösztöndíjasok pályázati kiállítása
2021. április 16.
Jethro Tull – The Prog Years 21
2021. április 20.
Loudness 2021. DURER KERT (Dürer Kert - Budapest)
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Myrath, Eleine
Five Finger Death Punch, Megadeth, Bad Wolves
Marko Hietala, Oceanhoarse
Dream Theater
Darkest Hour, Fallujah, Bloodlet, Une Misére, Lowest Creature
Vinnie Moore
Sabaton, Apocalyptica, Amaranthe
Maxxwel, CoreLeoni
 kiemelt 
Unleash the Archers, Striker, Northtale a Barba Negra klubban
  
A Barba Negrában mutatja be a tavaly augusztusban megjelent legújabb nagylemezét az Unleash the Archers

Fleshgod Apocalypse, Ex Deo 2021
Jethro Tull – The Prog Years 21
Pineapple Thief az A38-on
Helloween 2021. UNITED ALIVE PART 2
 friss hozzászólások 

Cinetrip nyár (1)
Turin Horse címmel debütál a Bengal rockprojekt videoklipje (1)
Interjú Kalapács Józseffel (2)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 stormhammer    damnon albarn    charlie benante    lizzy borden    scooter    ease of disgust    magor    sisters of mercy    pet the preacher    city of echoes    Üllői Úti fuck    ugly kid joe    lugosi lászló    sárkányvadászok     király!    david bowie    akusztika    szarka tamás    chris pontius    marilyn manson    dr. melancholia    talking heads    cannabis corpse    winona ryder    ronnie james  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2021 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!