hosting: Hunet
r34
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2008. június 2. hétfő   12:23
nincsen hozzászólás

szerző: ArmaGedeon
Royal Hunt, Godiva
2008. május 12. A38

  A fellépést megelőzően az utcákon már látni lehetett a dán zenekar hajós koncertjét reklámozó, futurisztikusan impozáns plakátot, amely valamelyest a Stratovarius Infinite nagylemezének borítójára hajazva csábította az erre fogékony emberfiát. Nem emiatt tódultak a népek a hangversenyre, tömegről nem is beszélhettünk, de akik ott voltak, azok tényleg nem MTV-slágerlistából táplálkozó majmok, ugyan már, az efféle mívesebb dolgok a föld alatt teremnek, a Fókusznak ez nem hírérték, egyedül az ínyenc rockerek ásnak le ilyfajta zenékért.
  
  Dánia nem az a hely, amely csak úgy hányja magából a fémbrigádokat, mint öreg alkesz a lőrét, húsz esztendő alatt is jobbára a Mercyful Fate, a Pretty Maids és a Royal Hunt nevek szállnak szájról szájra, nem több. Egyeseknek talán ismerős lehet még a thrasher Artillery és a hard rock D. A. D. (Disneyland After Dark díjnyertes név!), napjainkban pedig a Volbeat és elsősorban a Mercenary szállítja a minőségi (metál) zenét. És a sikolykirály King Diamond vezette Mercyful Fate-en kívül valamiért egyik sem tudott világraszóló hírnévre szert tenni. Ez még ugye nem csorbít a minőségen, és a Felséges Vadászatot is izgatottan vártuk, első ízben Magyarföldön.
  
  Ha nagyon rosszmájú akarnék lenni, azt mondhatnám, hogy a svájci Godiva-t legfeljebb a saját hangtechnikusuk ismerte a teremben, de tény, hogy a fiatal csapat neve hallatán még senki sem bólogat elismerően. Félő, hogy ez a koncert után sem lesz másként, de ez már az ő saruk. Jellegtelen, unalmas, arctalan, huszadrangú ezek a legmegfelelőbb kritikus szavak, amiket rájuk húzhatok, ha már recenzióra adtam a fejem. Már a dalcímeik is ezt támasztják alá: Heavy Metal Thunder, Cold Blood, és van nekik kettő, amelyek fej-fej mellett dobogósok az ISZO-n, azaz az Idióta Számcímek Olimpiáján: Bullshit Lover és Pedal To The Metal.
  
  A zenészek kissé szürke eminenciásként tengtek-lengtek a színpadon, ám énekesmadaruk oly semmitmondóan langyos volt, hogy mellette Korda György maga az Ultrabrutál Hardcore-állat; a srác sokat lóghatott a Hogyan legyek hithű metálfrontember? című kurzusról, mert vagy enerváltan bambult maga elé, vagy 10 percen keresztül fárasztotta a közönséget azzal, hogy álmosan kántált olyanokat, mint yeah és louder. Néha meg összekapcsolta a kettőt.
  Mindettől függetlenül a Godivá-ék még elkápráztathattak volna fenomenális és izgalmas muzsikával de nem tették. Jöttek-mentek a hol Hammerfallra, hol pedig Metaliumra emlékeztető dalocskák, persze minden mozdulatuk nagyon powermetál volt, pózoltak, ahogy Szegecselt Pistike teszi a tükör előtt, amikor Rob Halfordnak hiszi magát; olykor helloween-speedeltek is egy cseppet, de a sajátságos íz és az ötletesség szikrája egyszer sem lobbant. Jó, jó, két korty sör között kihallottam egy-egy okosan megírt refréndallamot, például a Call Me Under 666-ét vagy a Vicious Blade-ét, de más kiemelkedő momentumra alig emlékszem. Vagyis de: láttam egy srácot a közönség soraiban, aki Alan Parsons pólót viselt! Ez nem kis dolog annak fényében, mennyire kevesen ismerik az angol progos zenész-csókát!
  
  És immáron szegeződjék minden szem a főhősökre: hosszúra nyúlt átszerelést követően, pontban 21.40-kor sötétült el a hajó gyomra. A nyitány (Ave Maria Guarani/Principles Of Paradox) hangjaira elsőként az embertelenül hórihorgas André Andersen billentyűmágus-főnök jelent meg, és bújt el (?) hangszere mögött, majd belépett Mark Boals is. A fickót ugye nem kell bemutatni, korunk egyik legnagyobb énekese, nem csoda, ha 86-ban már ő sivította fel Yngwie Malmsteen - Trilogy című albumát. Szinte természetes, hogy ezen az estén fület gyönyörködtető teljesítményt nyújtott! A magas hangok oly könnyedén csúsztak ki torkán, hogy mindenki azonnal haptákba vágta magát! Valamennyi zenész elsőrangú, görcsmentes produkciója csak megerősített abban, hogy ez alá a szint alá nem lehet, nem szabad adni, s mindez a Godiva bulijának középszerűségét is erőteljesen kidomborította.
  
  És ha már domborítás: a színpad végébe száműzték a hely kétségkívül legjobb nőjét, Maria McTurk háttérénekesnőt, aki kiváló hanggal színesítette a produkciót, és gondosan ügyelt arra, hogy a válla mindig szabadon maradjon ruhája felett. A hangzás már-már a CD-minőséget súrolta, de ennek a szimfonikus megközelítésű, billentyű-orientált, precíz muzsikának a tompa-maszatos megszólalás lenne a halála. A díszlet is felettébb csinos volt: két oldalt az iker Paradox album (Paradox 1997 és Collision Course Paradox 2. 2008) borítója, középen pedig a zenekari logó.
  
  Ennek szellemében hol az egyik lemezről, hol a másikról szemezgették a dalokat, úgy, mint például a River Of Pain, a Message To God, a Long Way Home vagy a Time Will Tell a korábbi korongról, a The First Rock, a The Clan illetve a Tears Of The Sun a legfrissebb műről. A vokálozásból nem csak őszőkesége, Maria vette ki a részét, hanem a gitáros és a bőgős is, ezáltal a stúdiómunkákon hallható dús énektémákat hitelesen prezentálták, hiszen a Royal Hunt egyik főpillérét mégiscsak a kórusok alkotják.
  
  A két Paradox albumos válogatás után egy rövidített best of-programmal tértek vissza, amelyben a Clown In The Mirror kivételével mindegyik lemezről idéztek egy számot: terítékre került a Flight a Land Of Broken Hearts-ról, a slágerek slágere, a legnagyobb ovációt kiváltó Cold City Lights a Fear-ről, a The Mission az azonos című CD-ről. Elhangzott még a Cant Let Go és a Game Of Fear az Eyewitness-ről, illetve a speed metálos Never Give Up a Paper Blood-ról. Zárásként pedig stílszerűen a másik nagy örökzöldet, a Last Goodbye-t játszották a Moving Target-ről.
  
  Egy igaz Royal Hunt rajongónak bizonyára nem lehetett hiányérzete a koncertet illetően, kaptunk egy nettó kétórányi színvonalas és professzionális előadást, ám mivel számomra túlságosan szintetikus és homogén ez a zenei világ magyarul a dalok nem sokban különböznek egymástól , bizony kissé egysíkúnak hatott e hangverseny. Élveztem én a műsort, de nekem 120 perc már sok volt a jóból. Ettől függetlenül egy roppant megnyerő bandát láthatott az a hazai közönség.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2024. december 5.
Wheel, Múr: izgalmas és feltörekvő zenekarokat hoz idén a progmetal Mikulás
2024. december 6.
Terror, Nasty, Combust a Durer Kertben (Dürer Kert - Budapest)
Tizedik sorlemezével ünnepli 35. évfordulóját a Nulladik Változat
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Frank Turner és a Sleeping Souls a Dürer kertben
Hollywood Undead, Z!ENEMi
Dark Tranquillity, Moonspell, Wolfheart, Hiraes
Melankólia Manchesterből: Az IST IST varázsa a Dürer Kertben
Sepultura, Jinjer, Obituary, Jesus Piece
METZ a Turbinában: Egy korszak lezárása
Accept, Phil Campbell And The Bastard Sons
Starset- Az Immersion: The Final Chapter turnéval hódították meg a Barba Negrát
 kiemelt 
Indie rock ünnep a Dürer Kertben: December 11-én érkezik az October Drift!
  
Az év egyik legfontosabb indie eseménye közeleg: december 11-én a Dürer Kert ad otthont az October Drift első magyarországi önálló koncertjének

Kreator + Anthrax + Testament a Barba Negra-ban
Dying Fetus, Chelsea Grin, Despised Icon
Terror, Nasty, Combust a Durer Kertben
Descendents (US), Circle Jerks (US), Negative Approach (US)
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 brian de palma    nervecell    stetl    bruital orgasme    vörös andrás    almanac    dote    nightland    snow white and the huntsman    veréb    a gyűrűk ura    callisto    trident    arcok az efottrol    concerto    bohemian betyars    nibutra    pozakowski    dawn of destiny    the stone roses    the horibillies    jack    heboidophrenie    milkovics mátyás    ÖrdÖg  

r44
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!