beszámoló [fesztivál]  2001. január 28. vasárnap   17:20

nincsen hozzászólás

   Szilveszter óta pihenőre fogtam a dolgot, kis szolid mulatozás a Kálvin téri aluljáróban fellelhető ChaChaCha-ban (ez a hely is megérne egyszer egy bemutatást), de ezenkívül semmi. Ezért érthető, hogy miért is vártam már nagyon a VilágVelejét, oly annyira, hogy még a nevét sem bírtam elsőre felfogni és mindenkinek lelkesen meséltem, hogy lesz II: Világeleje hát nem, ehelyett egy velős fesztivál részesei lehettünk. Az indulás nem okozott meglepetést, pont ezen a napon ünnepelte egy haverom a születésnapját, aki a megbeszélt találkozó előtt fél órával lemondta az egészet mit mondjak - számítottam rá
  
   No, de probléma egy szál se, egyedül is a nyakamba vettem a várost, lesz ami lesz alapon nekiindultam az éjszakának, bízva a többi, koncertre járó ismerősbe. Nem is tévedtem már a belépésnél belefutottam a kollégákba és onnantól pedig nem volt megállás, jöttek a már rég nem látott, illetve, nem oly rég látott emberek.
  
   Valahogy mindig jó érzés tölt el, ha az Almássy téri Szabadidőközpontban van buli, mert az nagyjából egyenlő a remek hangulattal, jó emberekkel és a számomra kedves zenekarokkal. Most sem kellett csalódnom, mint már említettem az emberek megvoltak, az érzés megjött, persze rá is segítettem, de a katalizátor mindig elkél. Már csak a zenekarok hiányoztak. Nem sokkal később Ők is beindultak, kezdve a Tragédia dell arte-tal. Őket csak hangtalanul a kivetítőről figyeltem, Sajnos Batárra viszont be kellett mennem megnézni az igencsak nagy szaxofonnal remekül bánó hölgyet, két számot el is csíptem, de a mehetnékem megint csak elkapott sajnos nem bírok egy helyben megmaradni ilyenkor. Legközelebb több figyelmet szentelek rájuk, mert megérdemlik.
  
   A Műszaki Hibán már ott voltam teljes erőbedobással, mert Őket nem hagyhattam ki. A fontos számokat eljátszottak az első sorokban tomboló, nem sok, de annál lelkesebb társaságnak. Közkívánatra, a végére még a Vasútállomás is belefért, aminek külön örültem, mivel az egyik kedvenc számom.
  
   A Műhiba végétől számomra felgyorsultak az események és szinte kimaradt a HS7 és PUF koncert. Igen az alkohol megtette a hatását és nem bírtam veszteg maradni + szétdarabolt, hogy a terem kb. hat különböző helyén álltak az ismerős csoportok és én mindenkivel megakartam osztani a jókedvemet és mindenkivel táncolni akartam. Ebből az sült ki, hogy közöm nem volt a koncertekhez csak törtem előre a tömegben.
  
   Mikor végre sikerült megállapodni, akkor meg azon filóztam, hogy honnan került elő ez a sok ember amikor a büfé résznél, még mindig ugyanannyian állnak mint eddig? Miért érez rá a tömeg, hogy mikor kezdenek a nagy zenekarok? Miért nem tapossák egymást a Sajnos Batáron is? Miért nem késnek le a Hevenyről is? Miért nem bírok átjutni ezen a négy emberen???
  
   Animára már lehiggadtam egy kicsit és megpróbáltam egy helyben táncolni, majdnem sikerült. Az ASS-el soha nem voltam megbékélve, de az Index fesztivál óta kicsit gyúrtam rá, mert ott magával ragadott, azóta az új CD is karcosra lett hallgatva. Most sem volt ez másképp. Elfoglaltam a terem közép; közép koordinátáit és beizzítottam a testi fogyatékosokat is meghökkentő mozgás kultúrámat.
   A koncertek után Dj. Palotai késztetette szeletelős hintázásra az emberek. Még gondolkodtam szombat délelőtt, hogy miért is Őt hívták meg, hogyan tudom majd összeegyeztetni a zenekarokkal? Aztán az első öt percben rájöttem, azaz nem rájöttem, csak megérzetem és ülve is mozognom kellett a ritmusokra.
  
   Nem szeretném kihagyni az első emeleti kiállítást sem. Mindig örömmel, de mégis kétkedve fogadom az ilyen kezdeményezéseket, mert úgy gondolom, hogy nem fog senkit sem érdekelni. Jó nem azt mondom, hogy a kocsma helyett itt kellett sorban állni, hogy bejuthasson az ember, de voltak azért rendesen érdeklődök. Persze alapja is volt az érdeklődésnek, mert nagyon jó fényképek voltak kiállítva, nem beszélve a szobrokról, a rajzokról (mit nem adnék, ha eszembe jutna, melyik Víg Mihály idézetre készült az egyik) és persze a sakktábla a gyönyörű bábukkal.
   Összességében megint csak jó fesztivált szerveztek nekünk és bár vannak homályos pontok az emlékeimben, de azt biztosan tudom, hogy én jól érzetem magamat és amerre jártam körülöttem mindenkinek jó kedve volt persze lehet, hogy csak engem somolyogtak meg, hmm ki tudja :-)
   Nem kell azért félni, mert amit én kihagytam, vagy kevésbé éreztem át, arról majd tanuskodnak a videó részletek és tanult kollégáim írásai.
  
   Ne feledjétek, készüljetek a pénteki Kispál koncertre, ahol a Nyers és a méltán elismert, nagysikerű, világviszonylatban is igényes, óriási rajongó táborral bíró Emil.RuleZ! hálózati jazzbitang zenekar fog fellépni. Szombatra se tervezzetek semmit, mert az EuroConnections a trafóban a Másféllel és a francia Sayag Jazz Machine-nel vár Titeket. Emellett elég sok szombati program van, de erről bővebben a Programajánlóban.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: